A fejlődés útja
Manapság szinte mindenkinek van egy. A kötelező idegesség és a személyi azonosító mellett a telefon is ott lapul a zsebünkben. Hordozható, érintésre reagáló, bármikor előtűnő, és még segítséget is tudunk kérni rajta. A játékról és a zenéről inkább ne is beszéljünk. Ráadásul számtalan alkalmazás telepíthető rá (még az elektromos rája is!). Olyan sok funkciója van, mint egy kis- vagy középvállalatnak az alkalmazottai.
A telefon állapota munkanélküliséghez hasonlítható - ha az akku lemerült, és semmiféle hívás vagy üzenet nem érkezik rá, olyan, mintha teljesen el lenne vágva a világtól.
Egyik érdekes alkalmazás, amellyel találkozhatunk, a lépésszámláló. Ne hidd, kedves olvasóm, hogy én magam rendelkezem a technikai ügyességgel ahhoz, hogy ezt az appot a telefonomra telepítsem. Sajnos, nem vagyok az a digitális zseniként elkönyvelt figura, de szerencsére a környezetemben, legyen szó közvetlen családról vagy tágabb ismeretségről, számos ilyen tehetséges személy található. Közülük az egyik, a legidősebb lányunokám, vállalta el a feladatot, hogy beüzemelje ezt a programot. A telefon, amely az ő birtokában van (én pedig mindig egyfajta "illető" vagyok, hiszen nap mint nap osztozom az élet apró örömeiben), figyelemmel kíséri minden lépésemet, mozdulatomat, és rögzíti az időben és térben végbemenő aktusokat. Mindezeket lépésként könyveli el. Ráadásul megmutatja, milyen távolságot sikerült megtennem, hány métert vagy kilométert futottam, és egy szemléletes grafikon segítségével ábrázolja, honnan indultam (origopont), mikor értem el a csúcsot, és mikor adtam fel a küzdelmet, hogy végül lihegve roskadjak le egy régi konyhaszékre. (A metaforákért elnézést, de néha ezek segítenek megvilágítani a helyzetet.)
Eddig minden rendben is lenne, ha... Nos, éppen ez a ha az, ami serkentőleg hat. Ugyanis az ember megy, lohol, cipekedik, toporog, sántikál, és a mozgássor végeztével lehuppanva a már említett töltött konyhaszékre nem azt nézi meg elsőre, mennyit is költött a boltban, vagy milyen levelet/számlát hozott késve a posta (vagy ma sem hozott), nem is az újságot nyitja szét, pláne nem a tévét/rádiót gyújtja be, hanem előcsalogatja a számlálóból a teljesítményt. Ilyenkor derül ki, hogy amit naivan kilométereknek gondoltál, sőt ezres nagyságú lépésmennyiségre saccoltál, az bizony még egy kilós méter sem, p.o. 968 méter röhög szembe. Vagy megteszel egy idegen város aszfaltján és kaptatóin 11 ezer lépést, és az nincs még nyolc km sem, holott te már azt gondoltad, hogy megtetted a Föld és a Hold közötti táv felét legalább.
Többféle lépésszámláló létezik, és a helyzet igazán érdekes. Az egyik közeli hozzátartozóm telefonos appjában a táv, ami nálam 10 ezer lépést jelent, nála csupán hétezer körüli értéket mutat, pedig szinte egy lépést sem tettünk külön. Ez nem táv - ez félreértés. Ki tudja ezt megfejteni?
Persze, akinek a mesterséges intelligencia a birtokában van (a természetest arra használjuk, hogy a mesterségessel jogtalan előnyökre tegyünk szert), az ezen is tud segíteni. Egy kis hamisításért már nem kell a szomszédba átruccannia. Odavarázsol egy-két-, tizenmérfölddel többet, és igaznak látszik az álság. Mint egy népgyűlés résztvevőinek sűrűsége vagy ritkasága a Hősök terén.
