Gyékényesen egy hivatásos katona a vonatról tüzelte a tömeget.
A lövöldözés következtében hárman életüket vesztették, és több ember súlyosan megsérült.
"...alig haladt a vonat száz métert, amikor hirtelen durranások hangja ütötte meg a fülét, majd még egy követett. Figyelmesen hallgatózott, és azt hitte, a sín pattogása zaja hallatszik. A peronon állók mindezt izgatottan figyelték, amikor hirtelen sikoltozás tört fel a főkijárat irányából. Odafordult, és megdöbbenve látta, hogy egy férfi fekszik a földön, körülötte pedig rémült emberek gyűltek össze. Ezt követően újabb durranások zaja hallatszott a vonat irányából." Így mesélt egy szemtanú a Somogy megyei Gyékényesi vasútállomáson 1975 februárjában bekövetkezett lövöldözésről.
A peronon tartózkodók között pánik tört ki, a vonaton lévő határőrök és vasutasok pedig elkezdtek a lövések irányába futni. A harmadik kocsiba érkezvén a határőrök azt látták, hogy egy férfi áll fegyverrel a kezében áll a vonat ablakában. A három határőr megpróbálta lerohanni Horváthot, ám a férfi csípőből tüzelve mindhárom felé rohanó férfit lelőtte. Közben a vonatot vészfékezéssel megállították.
A férfi, aki a géppisztolyát kezében szorongatva lépett le a vonatról, egyenesen a mozdony felé vette az irányt. Ott a masiniszta bátor próbálkozása, hogy megfékezze őt, nem volt elegendő; csupán két kollégája segítségével tudták Horváthot lefegyverezni. A harc véresre sikeredett, hiszen a férfit puskatussal sújtották le, ami végül megadta az esélyt a vasutasoknak. Szerencsés csillagzat alatt álltak, hogy élve megúszták a találkozást. Az állomás körüli területet a rendőrség teljes mértékben lezárta, a helyszínelés és a tanúk kihallgatása egészen másnap hajnalig eltartott. A tragikus események következtében hárman életüket vesztették, és sokan súlyosan megsérültek.
A tettes Horváth Géza honvédőrmester volt. Csonka családban, apa nélkül nőtt fel. Négy testvére volt. Az általános iskolát nem fejezte be, mert munkába kellett állnia. Segédmunkás lett a szentgotthárdi téglagyárban, aztán bevonult katonának. Horváth 1972-ben végezte el a tiszthelyettesi főiskolát, majd a Magyar Néphadsereg hivatásos állományában a nagyatádi laktanya üzemanyag-ellátási szolgálatvezetője lett őrmesteri rangban.
Horváth Géza szellemi képességei gyengék voltak, ami miatt - a történtek hátteréről fennmaradt beszámolók és dokumentumok szerint - nehezen sajátította el a munkaköréhez tartozó feladatokat, azt leginkább a mellé beosztott sorállományú honvédek végezték el.
Egy idő után maga Horváth Géza is kínosnak érezte a helyzetet, ezért elkezdte tervezni a leszerelését. Ám mielőtt ez megtörtént volna, idegkimerültséggel került be a Pécsi Honvéd Kórházba 1975 januárjában. Egy hónap múlva hazautazhatott a családjához, és eközben Horváthot igazoltatták a gyékényesi vasútállomáson. Mivel ittas volt, kötekedni kezdett a határőrökkel, és nem akarta átadni nekik az iratait. Persze mindezt jelezték a honvédőrmester alakulatának, de ennél több nem történt, hiszen egészségügyi szabadságon volt.
Ezt követően, 1975. február 22-én Horváthot arról értesítette az anyja egy levélben, hogy a testvérét, Sándort tiltott határátlépés közben a határőrök elfogták és bántalmazták is, ezért arra kérte a fiát, hogy utazzon oda és intézkedjen. Ez csak olaj volt a határőrök általi sérelmezett igazoltatásra, és Horváth Géza bosszút esküdött a Határőrség ellen. A laktanyába ment és ott felvette szolgálati fegyvereit, majd egy bőröndbe pakolva azokat elsétált a szolgálati helyéről.
Miután hazaért, Horváth Géza és élettársa nekiálltak összekészülni, hogy ellátogassanak az Apátistvánfán élő rokonokhoz. Az indulás előtt a férfi még egy fél liter bort is legurított, hogy feloldja az izgalmat. A személyvonat, amely kicsit megkésve érkezett, már sötétben gördült be Gyékényes vasútállomására. Ott, a bőröndökből előkerültek a fegyverek, és Géza, a honvédőrmester, PA mintájú 9 mm-es szolgálati pisztolyával többször is tüzelni kezdett az állomáson tartózkodó emberek felé. Az ámokfutás részleteit már korábban kifejtettük.
A Horváth által kilőtt lövések tragikus következményekkel jártak: két embert eltaláltak, köztük Varga Rudolfot, aki a vasúti szolgáltatásban dolgozott, és a helyszínen életét vesztette a súlyos sérülések következtében. A vonaton tartózkodó határőrök közül Éliás András szintén azonnal életét adta a támadás következtében. A másik határőr, Seres Károly zászlós, sajnos csak két hónappal később, április 20-án hunyt el a kórházban, ahol a sérüléseit kezelték. Az ő hősiességét a belügyminiszter posztumusz alhadnaggyá léptetve ismerte el. Ezen kívül, a három bátor vasutast, akik megakadályozták az őrmester további támadásait, hősies helytállásukért szintén kitüntették; megkapták a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, amely méltó elismerése bátorságuknak és önfeláldozásuknak.
Horvátot a katonai ügyészek őrizetbe vették és emberöléssel gyanúsították meg. Hogy elmeállapotáról meggyőződjenek a férfit 1975 márciusában az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben vitték. Néhány hónapig tartott a vizsgálat, amelynek során a szakértők kimondták, hogy az őrmestert mentális állapota és kis fokú részegsége csak enyhe mértékben korlátozta abban, hogy felismerje tette következményeit.
A szakértői vélemény elkészülte után, 1975. június 8. és 10. között, a Kaposvári Katonai Bíróságon megkezdődött az első fokú tárgyalás, mivel Horváth a néphadsereg hivatásos állományának tagja volt. A bíróság több ember és hivatalos személy ellen elkövetett emberölés bűntettében bűnösnek találta őt, amiért halálra ítélték, és teljes vagyonát elkobozták. Horváth Géza ügyvédje fellebbezett az ítélet ellen, azonban a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma másodfokú bíróságként 1976. március 15-én megerősítette az elsőfokú döntést. Végül, 1976. május 6-án hajnalban végrehajtották a halálos ítéletet.
A történtek következtében a Néphadseregben jelentős szigorítást vezettek be a fegyverekhez való hozzáférés, valamint azok tárolásának és kiadásának szabályozásában. Az ellenőrzési folyamatokat is megerősítették. Továbbá, a fegyveres testületekhez való belépéshez sokkal szigorúbb követelményeket állapítottak meg.
Források:
Miskolczi István "Egy súlyos, élet elleni bűncselekmény nyomozásának tapasztalatai" című tanulmánya a Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás folyóirat 1976-os számában jelent meg. A munka mélyrehatóan elemzi a bűncselekmények nyomozásának módszereit és kihívásait, különös figyelmet fordítva a bonyolult életellenes cselekmények sajátosságaira. A szerző tapasztalatai révén betekintést nyújt a nyomozási folyamatok komplexitásába, és rávilágít arra, hogyan lehet a jogi kereteket hatékonyan alkalmazni a nyomozás során. Az írás nemcsak jogi szempontból értékes, hanem a bűnüldözés gyakorlati aspektusait is körüljárja, hozzájárulva ezzel a szakmai diskurzushoz.
A Wikipédia egy szabadon elérhető online enciklopédia, amelyet a felhasználók közösen szerkesztenek. Ez a platform lehetővé teszi, hogy bárki hozzájáruljon a tudás bővítéséhez, cikkeket írjon, szerkesszen vagy javítson. A Wikipédia célja, hogy globális szinten terjessze az információt, és támogassa a tanulást, miközben a tartalom hitelességére is különös figyelmet fordít. A projekt mögött a Wikimedia Alapítvány áll, amely biztosítja az oldal fenntartását és fejlődését. A Wikipédia különböző nyelveken elérhető, így széleskörű információforrást kínál a világ minden tájáról.
