Visszaél a Google az Android Autóval? Van egy meglepő fordulat a sztoriban!

Ez itt az "On the Other Hand", a Portfolio véleményrovatának szegmense. A közzétett írások a szerzők személyes nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Amennyiben szeretne hozzájárulni a diskurzushoz, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent cikkeket itt találja.

Az Android Auto rendszer segítségével a gépjárművek saját kijelzőjén élvezhetjük az androidos mobiltelefonunkon található alkalmazások előnyeit. Az Apple hasonló megoldással rendelkezik, amely szintén lehetővé teszi a telefonunk tartalmának integrálását az autó fedélzeti rendszerébe. Az alkalmazások megjelenítéséhez azonban szükséges, hogy egyedi fejlesztéseket végezzünk, vagy, mint ahogy azt a Google tette, bizonyos alkalmazáskategóriákhoz előre definiált sablonokat készíthetünk, így egyszerűsítve a folyamatot a média- és üzenetküldő alkalmazások esetében.

Egy olasz szoftverfejlesztő 2018 szeptemberében igényelte a Googletól, hogy biztosítson hozzáférést elektromos autókhoz készült alkalmazásához, amelynek segítségével egy térképen meg lehet keresni és meg lehet jelölni töltőállomásokat. Utána ezekhez el lehet navigálnia Google Maps alkalmazás segítségével, vezérelni lehet a töltést és annak kifizetését androidos mobileszközökön.

A Google 2018 decemberében elutasította ezt a kérdést, és jelezte, hogy nem tervezi a sablon fejlesztését. Az indoklás szerint a döntés mögött biztonsági megfontolások állnak, valamint a szükséges erőforrások racionális elosztásának fontossága.

Ennek ellenére 2020 októberében a Google béta verzióban közzétette a sablont az elektromos gépjárművek töltését szolgáló alkalmazások számára. Közben azonban a fejlesztő az olasz versenyhatósághoz (Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato, AGCM) fordult, mert véleménye szerint a Google magatartása versenykorlátozó hatású volt. A hatóság ezzel egyetértve többek között arra kötelezte a Google‑t, hogy tegye közzé a sablon végleges verzióját, és fejlessze ki a hiányzó lényeges funkciókat a fejlesztő kérése szerint, valamint mintegy százmillió euró bírságot szabott ki.

A Google pert indított, amelyet első fokon elvesztett, és a fellebbezést tárgyaló bíróság az Európai Bírósághoz fordult, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen. A bíróság arra kéri az Európai Bíróságot, hogy értelmezze az európai versenyszabályokat a konkrét ügy kapcsán. A középpontban az áll, hogy milyen mértékben köteles egy domináns piaci pozícióval rendelkező infrastruktúra tulajdonosa - mint például az Android Auto platform fejlesztője - hozzáférést biztosítani más vállalkozások számára. Ez a hozzáférés lehetővé tenné számukra, hogy saját termékeiket és szolgáltatásaikat elérjék az ügyfeleikhez. A hozzáférés megtagadása ugyanis versenykorlátozó hatásokkal járhat, ami aggasztó a piaci verseny szempontjából.

Az uniós bíróság eddig kizárólag olyan ügyekkel foglalkozott, ahol elengedhetetlen volt az infrastruktúra vagy platform, hogy a hozzáférést kérő vállalkozás terméke eljuthasson a célpiacára. E tekintetben a különböző mobil operációs rendszerek alkalmazásáruházai játszanak kulcsszerepet. Az alapügy – a Bronner (C-7/97) – egy folyóiratkézbesítő szolgáltatásra vonatkozott. Emellett a bíróság azt is vizsgálta, hogy a platform vagy infrastruktúra fejlesztője, mint a Google, saját termékét előnyben részesítette-e a piacon, ahogyan az a Google Shopping ügyében történt.

Az Európai Bíróság egy fontos döntést hozott az első esetre vonatkozóan, amelyben megállapította, hogy ha egy infrastruktúra tulajdonosa azt saját céljaira fejlesztette ki, a hozzáférés vagy használat megtagadása csak akkor minősül versenykorlátozó magatartásnak, ha ez nemcsak lehetetlenné teszi a hozzáférés kérelmezője számára a versenyt a szóban forgó piacon, hanem a megtagadásnak objektíve nem áll fenn valamilyen jogi alapja is. Ezen túlmenően elengedhetetlen, hogy a hozzáférés a kérelmező tevékenységéhez nélkülözhetetlen legyen, azaz az adott infrastruktúra esetében ne létezzen semmilyen tényleges vagy potenciális alternatíva.

Ennek az az oka, hogy amennyiben megállapítják, hogy a szerződéskötés megtagadása versenykorlátozó jellegű, az infrastruktúra kifejlesztője köteles lesz a hozzáférés igénylőjével szerződést kötni. Márpedig az ilyen kötelezettség különösen sérti a fejlesztő illetve tulajdonos szerződési szabadságát és tulajdonhoz való jogát, ezért csak különösen indokolt esetben lehet előírni. Ez a korlátozás emellett ösztönzi az infrastruktúrát kiépítő vállalkozások beruházásait is minőségi termékek vagy szolgáltatások fejlesztésébe a fogyasztók érdekében.

Ha az infrastruktúra fejlesztésének célja nem csupán a fejlesztő vagy a tulajdonos saját igényeinek kielégítése, hanem az is, hogy más vállalkozások is kihasználhassák azt, akkor a fent említett korlátozás nem érvényes. Ilyen körülmények között a fejlesztőtől vagy az infrastruktúra tulajdonosától elvárt hozzáférés biztosítása más vállalkozások számára lényegében összhangban van azzal az üzleti modellel, amelyre a fejlesztés alapozódik.

A Bíróság a vizsgált ügy keretein belül megállapította, hogy a Google az Android Auto fejlesztésekor nem csupán saját érdekét szolgálta, ugyanis már lehetőséget biztosított bizonyos alkalmazások számára a rendszerhez való hozzáférésre. Ennek fényében a Bíróság tovább elemezte, hogy a hozzáférés megtagadása mikor tekinthető versenykorlátozó magatartásnak, milyen indokok állhatnak mögötte, és - az olasz bíróság kérésének megfelelően - arra is választ keresett, hogy mely tényezők játszanak szerepet a magatartás versenyre gyakorolt hatásának megítélésében.

A Google többek között azzal érvelt, hogy a panasztevő vállalkozás és hasonló alkalmazásokkal foglalkozó cégek továbbra is életképesek maradtak, sőt, a piacon való pozíciójukat is megerősítették. A bíróság azonban ezt az érvet nem fogadta el, mivel álláspontja szerint a versenykorlátozó magatartás megállapításához nem szükséges, hogy annak hatása kifejezett legyen. Csupán azt kell bizonyítani, hogy a vizsgált magatartás potenciálisan alkalmas volt a verseny korlátozására. Számos tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy a versenykorlátozó magatartás ne gyakoroljon észlelhető hatást.

A szóban forgó magatartás visszaélésszerű jellege nem függhet attól, hogy a versenytársak az érintett piacon képesek‑e kezelni az ilyen hatásokat. Ezen kívül nem lehet kizárni, hogy az említett magatartás hiányában a verseny ezen a piacon kedvezőbb irányba fejlődhetett volna.

- megfogalmazza a döntést.

Ahhoz, hogy alátámasszuk, miszerint ez a gyakorlat valóban képes a verseny korlátozására, elengedhetetlen, hogy konkrét és kézzelfogható bizonyítékokkal szolgáljunk, nem csupán elméleti feltételezésekkel. Amennyiben a hatás megkérdőjelezhető, azt a fejlesztő és a tulajdonos szempontjából kedvező módon kell értékelni.

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben különböző piaci szereplők több hozzáférési kérelmet nyújtanak be az infrastruktúra tulajdonosához, köteles-e a tulajdonos objektív kritériumokat alkalmazni a kérelmek rangsorolására. Azonban a Bíróság nem rendelkezik olyan információval, amely alátámasztaná, hogy ez a helyzet valós lenne, ezért erre a kérdésre nem adott választ. A Bíróság csupán az előzetes döntéshozatali eljárás keretében benyújtott ügyekre vonatkozóan nyújthat útmutatást, és nem foglalkozhat "általános vagy hipotetikus" jellegű kérdésekkel, mivel ezek nem elfogadhatóak az eljárás keretein belül.

A taláros testület válasza egyértelmű útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy a tulajdonos vagy fejlesztő milyen indokokkal utasíthatja el jogszerűen a hozzáférési kéréseket. Ha az elutasítás objektíve indokolt, vagy ha annak hatékonyságnövelő hatása meghaladja a versenytorzító következményeket, így végső soron a fogyasztók helyzetét javítja, akkor az elutasítás elfogadható lehet. Ha azonban ezek a feltételek nem teljesülnek, felmerül a kérdés, hogy a tulajdonosnak kötelező-e elvégeznie azokat a fejlesztéseket, amelyek a hozzáférés biztosításához szükségesek.

Bár a kért hozzáféréshez szükséges fejlesztések valóban költségekkel járhatnak, az a tény, hogy érte méltányos és arányos díjat lehet kérni a versenyszabályok betartása mellett, nem elegendő érv a hozzáférés megtagadására. Sokkal meggyőzőbb indok lehet az, ha a hozzáférés kockáztatná az érintett platform biztonságát, vagy ha más műszaki akadályok miatt lehetetlen a szükséges fejlesztések végrehajtása. Érdemes figyelembe venni olyan tényezőket is, mint a technikai kihívások mértéke, valamint hogy a szükséges erőforrások, különösen a humánerőforrás, mennyire gyorsan és hatékonyan szerezhetőek be. Továbbá, létezhetnek olyan objektív korlátok is, amelyek például a jogszabályokból erednek, és amelyek szintén befolyásolják a hozzáférés megvalósíthatóságát.

Érdekes a Bíróságnak az a megállapítása, hogy ha a tulajdonos nem válaszol egy hozzáférési kérelemre, az valószínűsítheti, hogy az elutasításra nem tud objektív indokot felhozni.

Végül a versenyhatóság bizonyítási kötelezettségére és a verseny tárgyát képező piac meghatározására vonatkozóan is iránymutatást adtak a luxemburgi bírák.

A versenyhatóságnak kell bizonyítania a versenykorlátozó hatás fennállását. Ezzel szemben az érintett vállalkozás, amely az infrastruktúra fejlesztéséért vagy birtoklásáért felel, abban az esetben köteles bemutatni azokat az objektív indokokat, amelyek alátámasztják a hozzáférés megadását. Ezt a folyamatot érvekkel és konkrét bizonyítékokkal kell megerősítenie. A következő lépésben ismét a versenyhatóság feladata, hogy megcáfolja a vállalkozás által előterjesztett érveket és bizonyítékokat, hangsúlyozva, hogy azok nem elegendőek ahhoz, hogy indokolt legyen a hozzáférés megtagadása.

A versenykorlátozó magatartás megállapításához természetesen azonosítani kell azt a piacot, amelyen a versenyt korlátozták (az ítélet "downstream" piacnak nevezi, mert ez az infrastruktúra használatával, annak következtében elért piacot jelenti). Ennek az azonosításnak azonban nem része, hogy a versenyhatóság pontosan meghatározza a terméket és a piac földrajzi körülhatárolását.

Miután az Európai Bíróság nem a konkrét ügyet dönti el, csak értelmezi az európai jognak az ügy szempontjából releváns előírásait, a döntés a kérdést feltevő tagállami bíróság (jelen esetben az Olasz Államtanács, a Consiglio di Stato) kezében van, de a fentiekből minden vállalkozás levonhatja a következtetést, hogy mit várhat el egy hasonló szituációban.