Veszélyes helyzetbe kerülhet az, aki mászóterembe látogat, de nem a megszokott okok miatt.
A sziklamászás izgalmas, de nem mentes a veszélyektől. A mászótermek igyekeznek csökkenteni a kockázatokat, ám van egy másik, kevésbé nyilvánvaló fenyegetés is, amely a sportág szerelmeseit érintheti. Egy ártalmatlannak tűnő forrásból, mint például a mászófelszerelések vagy a teremben található berendezések, nagyon veszélyes anyagok juthatnak a szervezetükbe. Érdemes tehát fokozott figyelmet fordítani a biztonságra és az egészségre, még a legizgalmasabb pillanatok közepette is.
Ha azt hiszi, hogy megszabadul a forgalmas utcák szennyező környezetéből, amikor próbára teszi magát egy mászóteremben, óriásit téved. Svájci és osztrák kutatók ugyanis kiderítették, hogy a potenciálisan káros vegyi anyagok koncentrációja az európai fedett mászótermekben néha magasabb, mint a nagyvárosok többsávos útjain.
A mászótermek levegőminősége mögött egy meglepő ok húzódik: a mászócipők. Ezek a speciálisan tervezett lábbelik kulcsszerepet játszanak a tapadás és a rugalmasság biztosításában, azonban nem is sejtettük, hogy potenciálisan mérgező vegyi anyagok forrásai is lehetnek. Ennek oka, hogy a mászócipők talpa olyan gumikeverékekből készül, amelyek hasonlítanak az autóabroncsok összetevőire. Ez a felfedezés új dimenziót ad a mászótermek környezeti hatásainak megértéséhez.
A Bécsi Egyetem tudósai Európa különböző fedett mászócsarnokaiban végeztek kutatásokat, ahol aeroszolos részecske-, ülepedett por- és lábtartópor-mintákat gyűjtöttek. A vizsgálatok során megmérték az anyagokban fellelhető RDC-k (gumi alapú vegyületek) koncentrációját, és megdöbbentő eredményekre jutottak: minden egyes mintában találtak ilyen vegyületeket. Például felfedezték a 6PPD-t, egy gumit tartósító vegyi anyagot, melynek bomlástermékét a folyókban élő lazacok pusztulásával hozzák összefüggésbe, valamint a benzotiazolt, amelyről úgy tartják, hogy az ipari munkások körében magasabb hólyagrák-kockázatot idézhet elő.
A mért aeroszolos részecske-koncentrációk alapján kiszámították, hogy évente mennyire vannak kitéve az alkalmazottak és a szabadidős látogatók ezeknek a gumi eredetű vegyületeknek. Adataik azt mutatják, hogy a mászócipők a legvalószínűbb forrása az aeroszolos részecskékben és a leülepedett porban megfigyelt magas RDC-koncentrációknak.
A kockázatok alapos megértése érdekében a hegymászók és az edzőtermi munkatársak napi RDC-beviteléről készítettek becsléseket. Az adatok azt jelzik, hogy a napi expozíciós szintek meghaladhatják azokat az értékeket, amelyeket az utak és ipari zónák közelében mértek. Különösen aggasztó, hogy azok az alkalmazottak, akik az edzőteremben eltöltött időt tekintve meghaladják a mászókat, fokozott kockázatnak vannak kitéve. Az ACS ES&T Air folyóiratban publikált kutatási eredmények azt is sugallják, hogy a mászótermek potenciálisan a munkahelyi ártalmak eddig kevésbé észlelt gócpontjaivá válhatnak.
A kutatók kiemelik, hogy nem az a szándékuk, hogy megakadályozzák az embereket a sportolásban. Sokkal inkább arra törekednek, hogy cselekvésre ösztönözzék a közönséget, különösen azért, mert a különböző csarnokok levegőjében mért RDC-koncentrációk eltérései arra figyelmeztetnek, hogy olyan tényezők, mint a csarnok mérete, az óránkénti látogatók száma és a szellőzés, jelentős hatással lehetnek a beltéri levegő minőségére.
