A nem üzemelő mosdók miatt kénytelenek voltunk egy rövid vécészünetet tartani, aminek következtében a pécsi IC vonat 39 percet késett.

Csütörtök reggel 39 perces késéssel gördült be Pécsre a keleti pályaudvarról 7 óra 53 perckor útnak indult intercity vonat.

A rokonaikra, barátaikra váró pécsiek nem idegeskedtek, nem szidták a MÁV-ot, azt mondták: megszokták már. A leszálló utasok is ezt ismételgették. Meg azt, hogy nem volt a vonaton büfé és működő mosdó. A toalettajtókat le is pecsételte a MÁV. Ám a természet nagy úr, ezért a roppant készséges kalauz Sárbogárdon elrendelt egy vécészünetet. A késés felét ott szedte össze a járat, a másik felét meg Dombóváron, merthogy az ottani állomáson újra lehetőséget teremtettek a megkönnyebbülésre.

A végállomásra begördülő vonat megjelenése meglepte a pécsieket, a szerelvényt ugyanis nem IC-kocsikból állították össze, hanem errefelé nem járó, elővárosi vonatokból. Fura volt, hogy a szerelvény végére és a közepére is besoroltak egy-egy áramszedővel felszerelt mozdonyos kocsit. Ezek nem annyira kényelmesek, mint az IC-kocsik, klíma sincs rajtuk, de hát ősszel úgy se kell a klíma. Kérdeztük a vasutasokat, miért ilyen kocsikból állították össze a szerelvényt, de nem feleltek, vélhetően "fejére szól, ki szót emel". Az utasok egyike viszont nem rég ment nyugdíjba a MÁV-tól, s ő megtudta, hogy nem találtak elég kocsit, ezért állt össze ez a szokatlan szerelvény. Mindjárt hozzátette, hogy sokszor nemcsak kocsi, de mozdony sincs elég.

- Majd most Lázár hoz mozdonyokat - jegyeztem meg.

- A Lázár úr? - sóhajtott az ismerősöm, majd a kezével lemondóan legyintett. - Ezek a gépek már 30-40 évesek, a javításuk igencsak megterheli a pénztárcát. De aki mégis úgy dönt, hogy belevág, az garantáltan nyer vele.

- Legalább ő - mondtam viccelődve, amikor búcsúzni készültem.

- Legalább ő - bólintott rá gúnyosan, aztán ő is elköszönt.