Varázslatos hegedűk és elbűvölő dallamok - egy különleges hangverseny élménye!
A kolozsvári filharmonikusok legutóbbi hangversenyén a reflektorfény a világhírű magyar hegedűvirtuózra, Baráti Kristóf-ra irányult. Ez már a második alkalom, hogy a kincses városba látogat, de ezúttal nemcsak virtuózként, hanem a műsor teljes irányítójaként is bemutatkozik. Az este folyamán egy lenyűgöző koncerttel örvendeztette meg a komolyzene szerelmeseit, ezzel emelve a zenei élményt a csúcsra.
A filharmónia közösségi platformján megjelenő műsorelőzetes igazi szenzációként számolt be az 1703-ban készült "Lady Harmsworth" nevű Stradivarius mesterhegedűről. Ezen a különleges hangszerem több mint húsz éve játszik a Kossuth- és Liszt Ferenc díjas művész, Baráti Kristóf. A hegedű páratlan szépségű tónusával és varázslatos hangzásával valódi csodát teremt, amelyen Baráti Kristóf felejthetetlen előadásai során valósággal varázslatot hozott a színpadra. A közönség lélegzetelállító élményben részesült, ahogy a hegedű varázsa magával ragadta őket.
Ludwig van Beethoven (1770-1827) D-dúr hegedűversenye (op. 61) a hegedűirodalom szívének egyik legfényesebb gyöngyszeme, mely nem csupán technikai kihívásaival, hanem mély szellemi tartalmával is próbára teszi az előadót. E mestermű életre keltéséhez elengedhetetlen az előadó elmélyült tudása, virtuozitása, és egy érzékeny lélek, hogy ne csupán a dallamok, hanem a mű igazi lelke is megmutatkozhasson. Az első tétel egyszerű, mégis megnyugtató főtémája gyógyító erővel bír, és a hegedű, mint a főszereplő, csodálatos párbeszédeket folytat a zenekarral, amelyek drámai és lírai elemekkel gazdagítják az előadást. Baráti Kristóf, aki a zenekari kíséretet saját víziója szerint formálta, szólistaként teljesen eggyé vált hangszerével. Előadásában a magabiztosság, könnyedség és elegancia harmonikusan egyesült a technikai bravúrral és az érzelmi mélységgel, miközben a fúvósokkal való gördülékeny dialógusok, a beethoveni kérdések és vívódások, valamint a finom pianissimók és érzelmi crescendók sokszínűsége egy varázslatos élményt teremtett. A Larghetto tételt egy suttogó imádsághoz hasonló, álomszerű finomság hatotta át, míg attacca kapcsolódott a táncos vidámsággal és optimizmussal telített utolsó tételhez, amely virtuóz kadenciákkal fűszerezve ragyogott. Baráti Kristóf, mint a hegedűverseny zseniális szólistája és kiváló karmestere, hatalmas felelősséget vállalt, de a zenekarral való zökkenőmentes együttműködés egy olyan élményt teremtett, amely felejthetetlen előadást eredményezett. A közönség ovációval kísérte Baráti Kristóf hegedűvarázsát, és a tapsorkán végén Bach C-dúr Largo tételének stílusos, meghitt tolmácsolását a csendes csodálat és a további elismerő taps követte.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) hatalmas méretű IV. szimfóniájának (f-moll, op. 36) programját maga a szerző foglalta szavakba: "Az első tétel bevezetése az egész szimfónia magja, ez tartalmazza a fő gondolatot. Ez a sors, ami Damoklész kardjaként függ az ember feje fölött, rendíthetetlenül és folyamatosan mérgezi a lelket. Soha nem győzhetjük le, csak nyomorúságosan elszenvedjük." A szimfónia zeneszövetén a balettszerző mester kézvonása érződik, tételeit romantikus szenvedély fűti, velőt rázó drámaiság hatja át, a könnyes-sóhajos pillanatok poézisében a művészien egymáshoz illesztett hangszerszólók és az oroszos dallamvonalak játszanak szerepet. A rézfúvósokon felcsattanó vészjósló "sors-motívum" indítja el azt a lelki háborút, amelyet az élet terhétől roskadozó zeneszerző a hangok mágiáján keresztül el akart mesélni. Mélabús, panaszos oboaszólóval indul az "Andantino in modo Canzona" lassú tétel, melyben melankolikus érzelem, az egyedüllét, a magány, az emlékezés szomorúsága fonja körül az embert. A mesés-sejtelmes pizzicatós Scherzo színvilágának szépsége, a pillangó-röptű arabeszkek játékossága, mint egy tavaszi fuvallat száll tova a messzeségben. A sodró tempójú fináléban a vissza-visszaköszönő sors-motívumot, a fájdalmas pillanatokat az életigénylés, az életszeretet váltja fel, miközben az "Áll egy ifjú nyírfa a réten" kezdetű orosz népdal fényes örömzenévé magasztosul. Fantasztikus mű, fantasztikus előadás! Baráti Kristóf Istentől megáldott tehetség, vérbeli muzsikus, karmesterként érző lélekkel és komoly szaktudással minden frázist, minden pillanatot logikusan épített fel. A kitűnő formában lévő zenekart partitúra nélkül, millió színt és hangulatot varázsolva, hatalmas szuggesztív erővel vezényelte, miközben Csajkovszkij Negyedikjénak drámai és lírai szépségeivel, szenvedélyes érzelemvilágával a közönséget elkápráztatta, lenyűgözte, katartikus élményben részesítette.
Borítókép: Transzilvániai Állami Filharmónia/Facebook
