Révész Sándor: A Pride betiltása nem csupán a Pride eseményről szól A Pride felvonulásának tiltása nem csupán annak a rendezvénynek a megkérdőjelezését jelenti, hanem egy sokkal mélyebb és összetettebb társadalmi diskurzus része. A Pride, mint az LMBTQ+
A gyülekezés joga lényegében arról szól, hogy egy közösség, amely osztozik egy bizonyos véleményen, kifejezheti magát a nyilvánosság előtt: "Itt vagyunk, ezt valljuk, ilyenek a nézeteink, ezt szeretnénk elérni!" Ha valaki ezt a jogot nem gyakorolhatja, az az önkifejezés és a közélet aktív részvételének alapvető jogától fosztja meg magát.
A Pride betiltásának az ügye nem szólhat a Pride-ról. Nem szólhat az LMBTQ-közösségről és barátaikról. Nem szólhat arról, milyen hagyománya és kultúrája van ennek a rendezvénynek a nagyvilágban. A gyülekezési jog védelme nem függhet attól, hogy kiknek a gyülekezéséről van szó. Egy homofób tüntetés betiltása és a Pride betiltása ugyanaz a tiltás. Ugyanannak az alapjognak az eltiprása.
Gyülekezési jog nélkül nincs véleményszabadság, nincs szólásszabadság, nincs világnézeti, lelkiismereti szabadság. A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek. Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk! Aki(k) ezt nem tehetik meg, az(ok) az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van(nak) megfosztva.
Ez elsőre nyilvánvalónak tűnhet, ám a valóságban nagyon kevesen ismerik fel ezt. A rendszerváltás óta csak néhány liberális hang és egy-két jogvédő szervezet merte következetesen képviselni a polgártársak gyülekezési jogát.
A gyülekezési jogot garantáló 1989. évi III. törvény már a NER előtti időszakban is folyamatos támadások kereszttüzébe került. E törvény szabályozta a gyülekezések betiltását, valamint a helyek és időpontok módosítását, de ezt tartalmi indokok helyett csupán a közlekedés zavartalanságára hivatkozva tette lehetővé. A rendőrség pedig nem egyszer visszaélt e lehetőséggel, politikai elvárásoknak engedelmeskedve, ezzel is korlátozva a demokratikus joggyakorlást.
