Operaházi szakszervezet: Az elbocsátásoknak csupán a megfélemlítés szolgált haszonnal.

Az október végén a lapunkban publikált interjúban Ókovács Szilveszter, a főigazgató, határozottan kijelentette: „Nincs szó elbocsátásról”. De vajon mennyire állja meg a helyét ez az állítás? Azóta történt-e bármilyen változás a helyzetben? Érdemes alaposan utánajárni, hogy mi a valóság a háttérben.

Bárány Balázs: Az elbocsátások réme változatlanul ott lebeg a dolgozók felett is. Javasoltuk, kössünk foglalkoztatáspolitikai megállapodást, ami azt jelentené, hogy ne csak egyes emberek szintjén történjen meg az elbocsátás, hanem dolgozzunk ki egy protokollt, hogy ha elengedhetetlenül szükségessé válna, akkor minél kevesebb vérveszteség árán lehessen valakit elbocsátani. Egy intézményben, ahol majdnem 1300 fő dolgozik, van lehetőség arra, hogy az elbocsátó szép üzenet csak azokhoz, és olyan tartalommal érkezzen, akiknek, illetve a családjuknak az egzisztenciáját az Operaháztól való elbocsátás nem teszi tönkre.

A gazdasági főigazgatóval néhány héttel ezelőtt folytatott beszélgetésem során megkérdeztem tőle, hogy a nyári elbocsátásoknak voltak-e nyomós, kimutatható eredményei. A válasza egyértelmű volt: semmi. Amikor tavasszal lezártuk a sztrájkot, és aláírtuk a kollektív szerződést, felajánlottam neki a békekötést, ami jó alapot biztosíthatott volna a jövőbeni együttműködéshez. Ám ő elutasította ezt a lehetőséget. Úgy tűnik, nem képes megbocsátani a sorsnak és a világnak, hogy kénytelen egyezkedni valakivel, ha a saját elképzelései nem valósulnak meg a kis birodalmában. Sértődötten reagál arra, aki nem hajlandó figyelembe venni az ő nézőpontját.

magyarnarancs.hu: A főigazgató szűk kisebbségként hivatkozott a szakszervezeti tagságra, a sztrájkban résztvevőkre.

BB: Az operaházi szakszervezet egy kis belső közösség, ahova a gyengébb minőségű tagok keresnek védelmet – ezt a megfogalmazást is tőle kaptuk. Ezzel kapcsolatban levélben kifejeztem, hogy elvárnám tőle a tagság nevében kérjen elnézést. Azonban ő ezt megtagadta. Különösen elfogadhatatlan, hogy egy jelentős állami intézmény vezetője pejoratív módon nyilatkozzon a törvényesen működő szakszervezetekről. Nincsenek túlzó elvárásaink; legtöbbször csupán annyit kérünk, hogy érvényesíthessük a törvény által biztosított jogainkat. Sajnos azt tapasztalom, hogy még a megkötött kollektív szerződés feltételeinek betartása is problémát jelent.

A kérdésedre reflektálva, az "Mi okozza ezt?" kifejezés mögött számos tényező állhat, attól függően, hogy milyen kontextusban használjuk. Lehet szó társadalmi, gazdasági vagy akár környezeti okokról is. A mélyebb megértéshez érdemes lenne pontosítani, hogy mely jelenségre vagy problémára vonatkozik a kérdés. Esetleg beszélhetünk a globális felmelegedés hatásairól, egy adott betegség terjedéséről vagy akár a társadalmi feszültségek növekedéséről is. Minden esetben fontos, hogy átfogóan vizsgáljuk a háttérben húzódó okokat és összefüggéseket, hogy valós képet kapjunk a helyzetről.

BB: Lehet munkaszervezési probléma, de lehet, hogy a főigazgató nem bírja viselni a közösen kimunkált munkáltatási szabályok szabta korlátokat. Ami biztos, a társulat tagjai féltik az egzisztenciájukat. Ha a közösség nem lesz arra képes, hogy a beharangozott elbocsátásokat megelőzze, hogy ellenálljon, akkor még jelentősebb számban fognak elküldeni dolgozókat az Operától. A főigazgató hajlamos azzal riogatni, hogy a költségvetési támogatás nem növekszik, a bevételek sem, ergo, a bérmegállapodásban rögzített emelést csak úgy tudja megoldani, ha hozzányúl a létszámhoz.

magyarnarancs.hu: Ha leválik az Erkel Színház, és a kormány szándékának megfelelően önálló zenés táncszínházként él tovább, sok operaházi háttérembert felvehetne. Ezzel elkerülhetnék az elbocsátásokat?

BB: Ez a téma bennünket is foglalkoztatott, és figyelembe kell vennünk. A kérdés, hogy az Erkel hogyan fog működni a jövőben. Véleményem szerint befogadó színházként működik majd, állandó társulat nélkül. Azonban a műszaki személyzetre elengedhetetlenül szükség van. Valószínű, hogy nem fogják bérbe venni őket, hanem az Opera stábjából keresnek majd olyan szakembereket, akik már rendelkeznek tapasztalattal az Erkel működtetésében. Viszont felmerül a kérdés: ha ők távoznak, hogyan és kikkel tudja az Opera pótolni őket? A díszítő csapat már most is létszámhiánnyal küzd. Tavasszal megegyeztünk arról, hogy az Opera beszerzi az emelő hátfalas tehergépkocsit a díszletek mozgatásához és emeléséhez. Jelenleg ott tartunk, hogy talán januárban elkezdhetik a jármű engedélyeztetését, ami azt jelenti, hogy akár egy év is eltelhet, mire a műszaki csapat birtokába kerülhet.

A főigazgatóval folytatott legnagyobb viták közé tartozik a döntéshozatali folyamatok átláthatósága és a prioritások meghatározása. Milyen irányba szeretnénk fejlődni, és hogyan tudnánk hatékonyabban szolgálni a közönséget? Ezek a kérdések rendszeresen terítékre kerülnek, és különböző nézőpontok ütköznek, ami élénk eszmecserét eredményez.

BB: Több ellentmondást tisztázni kellene. Az interjúban megfogalmazott lelkesítő vallomása, állítása, hogy él-hal az Operáért, életét és vérét adja, számomra nem hiteles. Kérdezem én, ha ez így van, miért engedte, hogy a kivitelező csapnivaló hibák sokaságával adja át az Operaház felújított épületét? (Az Opera üzemeltetési igazgatósága 1600 hibát számolt össze az átadást követően - írtuk meg 2022. novemberben. A felújítás 2016-ban 23 milliárd forintra tervezett költsége végül 55 milliárd forint lett. - a szerk.) Miért tűrte? Kötelessége lett volna szóvá tenni a kultúráért felelős miniszternél, akivel remek kapcsolatban van, legalábbis ezt állította. Ugyanennyire visszatetsző, amikor az Operaház főigazgatója az Intézményi Érdekegyeztető Tanács ülésén azzal hivalkodik, hogy Fidesz-alapító tag volt. A társulati tagokban ez a hencegés leginkább félelmet vált ki, ugyanis tartanak a hatalom visszaéléseitől. Hogyan születik a félelem? Például úgy, hogy a főigazgató a tavaszi társulati ülésen bejelenti a 30 fő alatt elbocsátásokat, ami végül 19 fő elküldését jelentette. Nagyon sokan megijedtek akkor. Többük igen nehéz élethelyzetben voltak. Elküldtek például egy mindkét szemén zöldhályogtól szenvedő műszaki embert, akit - a főigazgató állításával szemben - nem a Thália Színház hívott dolgozni, hanem a fia segített rajta.

Jövőre is megtartják az idei béremelés mértékét?

A főigazgató szinte isteni ajándékként emlegette a kiharcolt béremelést, de a júliusban bevezetett 10%-os és az októberben visszamenőlegesen érvényesített 20%-os bérfejlesztés nem tudta kompenzálni az elmúlt évek reálkereset csökkenését. Nem véletlenül került a kollektív szerződésbe az a kitétel, hogy az Opera minden évben az infláció mértékével arányosan emeli a fix összegű juttatásokat. Ezen kívül azt is rögzítettük, hogy minden év november 15-ig a vezetőség köteles bérfejlesztési javaslatot benyújtani.

Természetesen, szívesen átfogalmazom a kifejezést! „Valóra vált?“ Ha van konkrétabb szöveg vagy kontextus, amivel dolgozhatok, kérlek, oszd meg velem, és szívesen segítek!

BB: Természetesen, egy igazán különleges kerek számról van szó. Szinte gyerekjáték kitalálni, hiszen a számegyenes közepén található. Egy hatalmas nulla, ami mindent magában foglal. A fix juttatások esetében is hasonló a helyzet. Eközben a gazdasági igazgató azt nyilatkozta, hogy a minisztériumtól inflációval összhangban kértek forrást a bérfejlesztési szükségletekhez.

magyarnarancs.hu: Ismét sztrájkba léphetnek?

BB: Nem probléma, ha csak januárban jutunk dűlőre. Még bőven van időnk a megbeszélésre.

magyarnarancs.hu: A főigazgató a lapunknak is arról beszélt, nincsenek eldugott pénzek.

A szakszervezetnek törvény által garantált joga és felelőssége, hogy tájékoztassa a munkavállalókat jogaikról és a munkaviszonyukkal kapcsolatos kérdésekről, valamint képviselje tagjait. Számos alkalommal kértük a gazdálkodási adatokat, amelyek alapján ők is dolgoznak, hogy egyazon alapra helyezhessük a munkánkat. Hiába. A Munka törvénykönyve világosan megfogalmazza, hogy a szakszervezet jogosult dokumentumok megkövetelésére a munkáltatótól. Természetesen az üzleti titkokat tiszteletben tartjuk. A főigazgató az interjú során azt nehezményezte, hogy csak egy szűk kör kap információkat a két szakszervezeti elnöktől. Kifejezetten rám utalva, azt állította, hogy vasutasként semmiféle tapasztalattal nem rendelkezem a mi sajátos területünkhöz. Azért mert vasutas vagyok, nem lenne jogom védeni az operaházi munkavállalókat? Tizenkét éve, 2009 óta vezetem az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetét. Az információk, amelyek eljutnak hozzám, a szakma elismert tagjaitól származnak. Persze, ők is hibázhatnak. Ezért lenne fontos, hogy megbeszéléseket folytassunk az Opera vezetésével a tisztázás érdekében. Hozzá kell tennem, hogy eddig egyetlen pert sem indított velünk szemben az Opera vezetősége.

magyarnarancs.hu: Meddig kell lezárni a bértárgyalásokat?

BB: Januárban szükségképpen, hogy a februári bérekben már látható legyen. Év végén mindig volt eddig átlagban plusz egyhavi fizetés a többletbevételből kifizetve. Okkal feltételezzük, hogy a többletbevétel idén létrejött. Nyáron 39 előadást tartottak, jóval többet, mint tavaly. A karácsonyi Diótörő előadások szintén jól futnak, ahogy az Eiffel Műhelyházban is. Lenne miből kifizetni.

A kérdés, hogy megérkezik-e a 13. havi juttatás, sokakat foglalkoztat. Vajon valóban számíthatnak rá a munkavállalók, vagy ez csak egy távoli álom marad?

Megkérdeztük, de válasz helyett csak egy hatalmas nulla érkezett. Az a benyomásom, hogy a társaság túlnyomó része már elfogadta ezt a helyzetet. Könnyű arról beszélni a szebb jövőről, ha valaki éppen azt éli. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy az intézmény vezetőinek aktuális fizetése eltűnt az Opera üvegzseboldaláról. Az összes vezetői bért összevonták, és egy összegben tálalták fel, hogy elmosódjon az aránytalanság. Nem igazán értem, miért ne lehetne tudni, mennyit keres egy jól teljesítő vezető. Ez különösen zavaró, mert akinek megvan mindene, az könnyedén mondhatja a beosztottjainak, hogy "tűrjetek". Demagóg módon könnyű azt állítani, hogy nincs pénz - egy vezető feladata, hogy megszerezze a szükséges forrásokat. Ebbe a vezetői felfogásba illeszkedett az ünnepi társulati ülés, ahonnan minket, a két szakszervezeti vezetőt, engem és Rotter Oszkárt (a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének operaházi alapszervezetének elnökét - a szerk.) egyszerűen kizártak. Pár mondatban tájékoztatni szerettük volna a munkavállalókat a munkaviszonyukat érintő kérdésekről. A főigazgató-helyettes arra kérte a társaságot, hogy ne szóljunk hozzá, mert ünnepi eseményről van szó. Ennek azonban semmi jelentősége nem volt, mert a főigazgató titkos utasítására be sem engedtek minket. A biztonsági személyzetnek azt mondták, hogy nem léphetünk be az Operaház épületébe az ülés idején - ezt a főigazgató-helyettes is megerősítette bent. Még a belépőkártyáinkat is letiltották. A főigazgatónak ennyire fontos volt, hogy ne tudjunk megszólalni a miniszter előtt, aki végül nem is érkezett meg. Így telnek a mindennapjaink a nemzet dalszínházában.