Egy magyar kutatás rávilágított arra, hogy a kutyatartás népszerűsége folyamatosan növekszik, miközben a termékenységi ráta csökken.
Kubinyi Enikő friss elmélete izgalmas párhuzamokat von a kutyatartás népszerűsége és a születésszám csökkenése között; de a kapcsolódás nem éppen a megszokott módon alakul.
Az ELTE Etológia Tanszékét vezető Kubinyi Enikő, aki számos innovatív elmélet kidolgozásáért felelős, egy érdekes összefüggést tárt fel: a kutyatartás és a csökkenő termékenységi ráta között lehet kapcsolat. E megállapítását a Current Directions in Psychological Science című neves pszichológiai folyóiratban publikálta, ahol a kutatásának részleteit és következtetéseit ismerteti.
Számos gazdi tekinti kedvencét családtagnak; sokan az emberi kapcsolataik fölé is helyezik őket. Miközben a kutyák száma nő, az emberek termékenységi rátája csökken. A felmérés szerint a gyermektelenek 19%-a, a szülők pedig 10%-a legalább részben többre tartja a kutyáját, mint bármelyik embert.
Az elméleti megközelítések szerint az emberekben mélyen gyökerezik a gondoskodás iránti ösztön és a társas kapcsolatok iránti vágy, melyek evolúciós szempontból alapvető fontosságúak. Azonban a mai társadalmakban ez a szükséglet egyre inkább az állatok, különösen a kutyák irányába tolódik el, nem pedig az emberi interakciók felé. Kutatások bizonyítják, hogy a kutyatulajdonosok sokszor negatívan ítélik meg az anyaságot, és olyan anyák is léteznek, akik kutyát tartanak, és a szülői szerepüket sokkal megterhelőbbnek érzik. Ez a jelenség csökkentheti a gyermekvállalási kedvet, és problémákat okozhat a párkapcsolatokban is.
Sok gyermekes család választ magának négylábú barátot, míg egyes párok gyakran a kutyát tekintik egyfajta felkészülési eszköznek, mielőtt gyermekvállalásra adják a fejüket. Érdekes módon a kutatások azt is megmutatták, hogy a nők a kutyás férfiakat vonzóbbnak találják, ami akár az apává válás esélyeit is növelheti. Ezen kívül a kutyák szociális kötőerőként is funkcionálhatnak, hiszen a sétáltatás során új barátságok születhetnek, és lehetőség nyílik a közösségi kapcsolatok bővítésére.
Kis barátaink népszerűsége biológiai, evolúciós okokra vezethető vissza. Az emberek ösztöneik szerint társas lények, azonban társas szükségleteik egyre inkább az állatok felé tolódnak. Az emberi kapcsolatok egyre gyakoribb hiánya és sérülése vezetett ide. A magyar felnőttek közel 90%-a hetente egy órát sem tölt kisgyermekek gondozásával, holott az emberi evolúció során a gyermeknevelés közösségi tevékenység volt. A modern társadalmakban ezek a támogatói rendszerek megszűntek, sokaknak nincs kit gondozniuk, vagy nincs segítségük a gyerekneveléshez. Mások pedig fájdalmas emberi tapasztalatok miatt kerültek abba a helyzetbe, hogy a kutyák mellett találjanak vigaszt.
Az európai országok háztartásainak negyede, de akár fele is tart legalább egy kutyát. Virágzik a kutyás kultúra, és mivel egyre inkább hiányzik a támogató, elfogadó emberi közeg, különös hatással lett ez az ebek népszerűségi indexére.
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói megállapították, hogy az ebek segítenek szoros érzelmi kötődést kialakítani, pozitív érzéseket keltenek, és értelmet adnak a gazdák életének; hasonlóan, mint a gyermeknevelés. A tanulmány szerint egyesek biológiai gondoskodási igényüket nem gyerekekre, hanem háziállatokra irányítják. Vannak gazdák, akik gyermekszerűen bánnak a kutyájukkal, amely kötődés megerősítheti azt a döntést is, hogy nem vállalnak gyereket.
A kis testű, rövid orrú fajták szinte már az emberi babákra emlékeztetnek. Ezek az aranyos jegyek tudat alatt váltják ki az emberi gondoskodást, ám gyakran súlyos egészségügyi problémákkal járnak együtt. Ez pedig csak még inkább növeli a gondoskodási szükségletet, hiszen a gazdi úgy érezheti, tényleg szükség van rá. Sajnos azonban azt is elmondhatjuk, hogy a túlzott kényeztetés és a szükségletek félreértelmezése viselkedési problémákat is okozhat.
