Szilveszterhez elengedhetetlen a lencse: merjél bátran repetázni, hiszen ez hozza el a szerencsét az új esztendőre! - Pénzcentrum
Cikkünkben eláruljuk - amellett, hogy miért fontos lencsét fogyasztani ilyenkor -, hogyan dobhatjuk fel klasszikus lencsés főételeinket egy egyszerű trükkel: máris mutatjuk, hogyan készül az ínycsiklandó szilveszteri lencsefőzelék mutatós fekete beluga lencséből, egy jókora adag malacpörkölt társaságában, hogy biztosan garantált legyen az újévi szerencse. Gondoltad volna, hogy milyen sok különlegesnél különlegesebb lencseféle létezik? Melyiket kóstoltad és melyek azok a típusok, amelyekről eddig még nem is hallottál?
Bár sokak számára talán már unalmasnak tűnik, hogy szilveszterkor ismét lencsét tálalunk, ezt a hagyományt mégis érdemes továbbadnunk. Nagyszüleink és dédszüleink idejében a magyar néphit szerint a lencse nem csupán étel, hanem egy igazi szerencsehozó kincs. Akárcsak a karácsonyi mák, a lencse is azt a reményt hordozza, hogy az elkövetkező évben boldogabb, gazdagabb élet vár ránk. Éppen ezért, amikor az utolsó órákban összegyűlünk az asztal körül, emlékezzünk arra, hogy a lencse nem csupán egy fogás, hanem egy hagyomány, amely összeköt minket a múltunkkal és a jövőnkkel is.
Az ősi hagyományok szerint a szilveszteri és újévi lencsefogyasztás nem csupán egy ízletes étkezés, hanem egy varázslatos rituálé is. A lencse, mint a gazdagság és a bőség szimbóluma, azt ígéri, hogy az új évben szépség, jólét, egészség és termékenység kísér majd minket. Sőt, a babonák szerint a lencse fogyasztása még a szerencse kapuját is megnyitja előttünk. Ki ne vágyna egy ilyen csodás új évre?
A lencse mellett számos más érdekes babonás hiedelemmel is találkozhatunk. Karácsonykor például a böjti szokások miatt nem ajánlott húst fogyasztani, bár természetesen mindig van lehetőség a kivételekre. Ezzel szemben szilveszterkor szinte kötelező a disznóhús szolgálata az ünnepi asztalon, hiszen a sertés a szerencse előhírnöke. Bár a malac valóban a szerencsét hozó ételek közé tartozik, a hal és a baromfi erről már nem mondható el. Ha újévkor halat eszünk, azzal úgy tartják, hogy a szerencsénk "elúszik", míg a baromfi, sőt még a szilveszteri virsli is, azzal fenyeget, hogy elkaparja a jót. Így hát érdemes körültekintően megválasztani, mit teszünk az ünnepi asztalra, hogy elkerüljük a balszerencsét!
Ha hisszük, ha nem, a szilveszteri buli sem csak egy ürügy a hajnalig tartó mulatozásra: az ősi hagyományok értelmében ilyenkor örömmámorban kell eltöltenünk az estét és jó nagy zajt kell csapunk - például tűzijátékkal -, hogy elriasszuk az árnyékból előmászó rossz szellemeket és a betegségeket. A szilveszteri bulizók számára szintén jó hír, hogy újévkor tilos olyan házimunkákat végezni, mint a mosás és a teregetés, sőt, még a szemetet sem vihetjük le, nehogy balszerencsét hozzunk a házra.
A lencsefogyasztásra visszatérve: bár sokan csak szilveszterkor eszik, érdemes lenne minél gyakrabban vásárolnunk és készítenünk ételeket ebből az értékes és egészséges alapanyagból, ugyanis kiváló növényi tápanyagforrásról van szó. Ahogy ez a hüvelyesekre általánosságban igaz, a lencse egy kalóriadús - azaz nem éppen fogyókúrás - zöldségféle, azonban egy aránylag könnyen emészthető (könnyebben, mint a borsó és a bab) típusról van szó, aminek kiemelkedően magas, 25-28% körüli a fehérjetartalma.
A lencséről érdemes tudnunk, hogy nem allergén, azaz bárki (akinek nincs olyan betegsége, ami ezt kizárja) nyugodtan fogyaszthatja, a vegetáriánus és vegán életmód követői is előszeretettel alkalmazzák húspótló alapanyag gyanánt. A lencse igen gazdag különféle esszenciális aminosavakban, fogyasztása nem emeli a koleszterinszintet, ráadásul glikémiás indexe is alacsony (lassan felszívódó szénhidrátforrás), emiatt az inzulinrezisztenciával, cukorbetegséggel élők is fogyaszthatják - ellenben, aki rosszul viseli a puffadást, annak érdemes kerülnie, mert könnyű felfúvódni tőle.
A lencse kiemelkedő rosttartalmát érdemes megemlíteni, mivel rendszeres fogyasztása hozzájárulhat emésztőrendszerünk egészségének megőrzéséhez, és segíthet csökkenteni a bélrendszeri daganatos megbetegedések, köztük a végbélrák kockázatát. Ezen kívül a lencse gazdag A- és B1-vitaminban, cinkben, vasban és káliumban, valamint folsavban is, ami különösen fontos a várandós nők számára, ezért nekik is ajánlott a rendszeres fogyasztása.
Habár régen csak a "sima" lencsét ismerték Magyarországon (manapság Észak-Magyarországon és a Dunántúlon vetik), ma már egyre több, különleges lencsefélével találkozhatunk a boltok polcain. A lencséket elsősorban az 1-2 mm vastagságú magok átmérője alapján különböztetjük meg: a kismagvú fajták jellemzően 4 mm-nél kisebbek, a nagyobb típusok átmérője pedig meghaladja a 6 mm-t.
Bár a boltok polcain számos lencsevariációval találkozhatunk, általánosságban elmondható, hogy a kismagvú fajták héja vékonyabb, és méretük is egységesebb, ami segíti őket abban, hogy gyorsabban megpuhuljanak. Emellett ízletességük is kiemelkedő, összehasonlítva a nagyobb szemű lencsékkel. A nagyobb lencsék esetében azonban elengedhetetlen az áztatás, amelyet legalább pár órával vagy akár éjszakára ajánlott elvégezni – ez a száraz babra és csicseriborsóra is igaz. Az áztatás nélkül a főzési idő jelentősen megnyúlhat. A kisebb szemű lencsék esetében az áztatás opcionális, de ha ezt a lépést is beiktatjuk, a főzés időtartama akár a felére vagy harmadára is csökkenthető.
A barna lencse a legismertebb és legkedveltebb lencseféle, amelyet szüleink és nagyszüleink idejében egyedüliként találtunk meg a boltban. Ez a típus közismert a szilveszteri és újévi ünnepi asztalokról, valamint a menzák kínálatából is. Az utóbbi években azonban a piacon megjelent a sárga lencse is, amely különösen népszerű az indiai és közel-keleti konyhákban, hiszen érzékeny a főzésre és gyorsan szétmállik. Ezen kívül a vörös lencse is egyre inkább elérhetővé vált; ez a kis, héj nélküli változat remekül alkalmas krémes ételek elkészítésére, és az előkészítése is egyszerű, hiszen nem szükséges áztatni.
A zöld lencse is rendkívül közkedvelt választás, és érdemes előáztatni, hogy még finomabbá váljon. Ez a fajta jól megőrzi formáját főzés közben, ami különösen előnyös, hiszen a főzési idő körülbelül 35-40 perc, így tökéletes köretekhez és salátákhoz. A piacon egyre bővülő lencse kínálatban sok izgalmas lehetőség található, de most fókuszáljunk cikkünk igazi sztárjára: a különleges fekete beluga lencsére, amely egyedülálló ízélményt nyújt.
A beluga lencse, más néven fekete lencse, a lencsefélék igazi különlegessége, amit a boltok polcain találhatunk. E különlegessége miatt gyakran magasabb áron kínálják, mint a hagyományosabb változatokat. Nevét a fényes, sötét színű szemekkel rendelkező lencse kapta, amelyek a beluga tokhal híres kaviárjára emlékeztetnek. Vastag héjának köszönhetően rendkívül kellemes textúrával bír, íze pedig egy gazdag, földes aromával rendelkezik, amely messze felülmúlja a klasszikus lencsék ízélményét. Emellett bővelkedik antioxidánsokban, különösen antociánban, így nemcsak finom, hanem egészséges választás is. Érdemes beilleszteni az étrendünkbe!
A beluga lencse gyakorlatilag bármilyen lencsés fogásban jól működik: készíthetünk belőle salátát, köretet, főzeléket, levest vagy krémlevest, de nyugodtan kísérletezhetünk izgalmas vegán receptekkel is - csak a fantáziánk szab határt a felhasználásának. Korábban többféle lencsés fogást is készítettünk: ilyen például a szilveszteri vendégváró lencsesaláta és az izgalmas lencsekrémleves, aminek elmaradhatatlan kelléke a sertésoldalas, de füstölt hússal is kiváló.
Milyen különleges ételekkel ünnepelhetjük szilvesztert vagy az újévi ebédet? Természetesen egy kiadós lencsefőzelékkel, ami nemcsak ízletes, hanem bőséget is ígér az elkövetkező évre! Remélhetőleg azok is élvezhetik, akik nem sajnálták az időt a szilveszteri mulatozásra, hiszen tudjuk, hogy a vidám éjszaka hangzása segít elűzni a balszerencsét. Tavaly a korhelyleves "másnaposságűző" titkait osztottuk meg, most pedig a hagyományok szellemében készítünk lencsefőzeléket ínycsiklandó malacpörkölttel, hogy biztosítsuk az új évben a szépséget, bőséget, termékenységet, egészséget és szerencsét. Lássunk neki az ünnepi készülődésnek!
A malachús felfedezése igazi kulináris kaland, hiszen fiatal korának köszönhetően rendkívül porhanyós és ízletes. Ráadásul gyorsan elkészíthető, így a rohanós hétköznapokban is ideális választás. Persze, ha a "hagyományos" sertéscombot választod, az is tökéletesen működik a receptben. Az elkészítéshez először is gondosan tisztítsuk meg és aprítsuk fel a zöldségeket. A húst is öblítsük le, majd töröljük szárazra, végül vágjuk fel falatnyi kockákra. Ezzel a precíz előkészülettel garantált a siker!
Olvasszuk meg a zsírt egy öntöttvas edényben, majd egy csipet sóval ízesítve kezdjük el dinsztelni a hagymát, amíg üveges nem lesz. Ezt követően készítsük el a lecsós alapot: adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot és paprikát, majd egy kevés paradicsomsűrítménnyel gazdagítsuk az ízeket. Miután az alap szépen összeértek, jöhet a malachús, amelyet folyamatos kevergetés mellett pároljunk addig, míg kifehéredik. Sózzuk, borsozzuk, és fűszerezzük borókával, valamint fűszerpaprikával, végül öntsük alá egy fél üveg vörösbort, hogy az ízek igazán harmonikusan összeérjenek.
Kezdjük el a pörkölt főzését egy fedett fazékban, alacsony lángon, körülbelül másfél órán át, de ne feledjük, hogy a hús fajtájától függően ez az idő változhat. Amikor a hús már megpuhult, és a pörkölt kezd besűrűsödni, érdemes egy kóstolót venni. Ha az ízek harmóniában vannak, és a hús omlós, akkor elérkeztünk a finom végeredményhez. Közben, míg a pörkölt fő, nyugodtan elkészíthetjük a lencsefőzeléket is, így a két étel egyszerre kerülhet az asztalra, gazdagítva a menüt.
A lencsefőzelék elkészítése
A különleges, fekete színű beluga lencsét nem muszáj beáztatni, azonban jobban járunk, ha megtesszük: az 500 g lencsét tegyük kb. 1,5 liter vízbe egy éjszakára, ettől reggelre bőséggel megszívja magát, ráadásul gyorsabban el is készül. Ez esetben is tisztítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, majd aprítsuk finomra őket. Olvasszuk fel a margarint, majd egy kis sóval ízesítve pároljuk rajta a hagymákat üvegesre.
Miután elkészült a hagymás alap, jöhet a következő lépés: óvatosan adjuk hozzá a beáztatott és alaposan leöblített lencsét. Öntsük fel annyi vízzel, hogy a lencse 2-3 ujjnyira ellepje. Ízesítsük sóval, fehérborssal és babérlevéllel, majd főzzük puhára körülbelül 10 perc alatt. Ezt követően csepegtessük bele a citromlevet, és ízlés szerint adagoljunk hozzá fehérborecetet – van, aki inkább a visszafogottabb ízeket kedveli, míg mások a savanykásabb változatot részesítik előnyben. Végül habarjuk be az ételt a liszt és a tejföl keverékével, figyeljünk arra, hogy fokozatosan, a lencse főzővizével hígítsuk.
Miután egy utolsó forralás is megtörtént, máris készen áll a különleges beluga lencsefőzelék, amely bár formájával eltér a megszokottól, ízvilágával garantáltan elvarázsol minket. Tálaljuk a főzeléket egy-egy kanál pörkölttel, amely remekül kiegészíti az ételt, és ne feledkezzünk meg a friss kenyérkéről sem, ami tökéletes kísérője lesz ennek a különleges fogásnak!
