Nehéz szavakba önteni, mennyire belülről marcangoló ez a fájdalom.

Május 23-án, csütörtökön ellátogattunk az esztergomi Kaleidoszkóp udvarházába, ahol egy különleges irodalmi est zajlott az Észak Holdja alatt programsorozat keretében. A rendezvényen a hetedik lépcsőn foglalt helyet Magyary Ágnes, a kolozsvári születésű, Budapesten élő József Attila-díjas író és tanár. Ő hozta el magával legújabb művét, a Testodüsszeia című esszékötetét, amely mély gondolatokat ébresztett a résztvevőkben.

A remekmű részleteit Sinkó Anna, Marosvölgyi Gergely és Szachán János tolmácsolta, míg a mediterrán akusztikus háttérzenét Gertner Zoltán, Szűcs Bertalan és Révész Bence varázsolta a térbe. Vörös Viktória, a költő és tanár, aki e zenés irodalmi események szellemi motorja és házigazdája, lényegretörő bevezetőjével terelte a figyelmet a beszélgetés főszereplőjére. Bánki Éva, a Károli Gáspár Református Egyetem irodalomtörténésze, a legújabb könyvek titkait firtatta a vendég íróval. A két díjnyertes szerző, akik régóta ismerik egymást, baráti kötelékek fűzték össze, és együtt merültek el a latin kultúra rejtelmeiben, miközben felfedezték ennek a világnak a mélységeit. A beszélgetés során szóba került a szerző új, egyelőre cím nélküli műve, majd a friss esszéregény, amely új kalandokra invitálta a közönséget: a betegség árnyékában élő, annak filozófiai és irodalmi hagyományait magába szívó utazásra. A leépülés nyugtalanító érzései jelen voltak, de mindez mentes volt a sajnálkozástól. A törhetetlen akarat és a megőrzött méltóság krónikájának tanúi lehettünk. Az antik világ idézetei és ókori mottói által ihletett elmélkedések a múló idő tükre előtt szélesítették az én-határokat, lehetőséget adva mindenkinek, hogy felfedezze saját történetét. A betegségről való diskurzus úgy bontakozott ki, mintha csupán az ezeregyéjszakai mesék szórakoztató világáról esett volna szó, miközben a fájdalom megfogalmazása, a kifejezés keresése, a szavakba öntése igazi kihívást jelentett.

Ez az együttlét, ez a különleges ráhangolódás és feltárulkozás - egyben az önazonosság keresése - lenyűgöző beszélgetésnek bizonyult, amelyben Dante, Esterházy Péter, Jób és Virginia Woolf kérdései újra életre keltek, és egy egyéni sorstörténet szövetévé váltak. "Mert mitológia nélkül a legmerészebb felfedező sem találhat vissza a saját tengerére." Azok az alkotások, amelyek minket is megszólítottak, új impulzusokat adtak a keresésünkben, és különös világlátásokat kínáltak. A sikamlós képződmények, filológiai dilemmák és filozófiai eszmefuttatások tengerében merültünk el, ahol a nyugati civilizáció diagnózisai is feltárultak előttünk.