A bennünket fogva tartó belső majom legyőzése.
Erősen él a közvélekedésben - s valljuk meg, zömében nem is alaptalanul - az a sztereotip elgondolás, hogy a sportolók, kivált a rocksztárok életvitelét folytató futballisták, üresfejű, ostoba népség, akiket a labdán kívül a pénz, a szanaszét műtött nők, a milliós neszesszerek, meg a kényszeredett vásári hivalkodás érdekel leginkább. Erre itt van nekünk Héctor Bellerín. Mármint a spanyoloknak. Bár a maga módján ő is különc, egyúttal extravagáns.
Barcelonában látta meg a napvilágot, és 16 éves korában az Arsenal felfedezte, így Londonba került, ahol több mint egy évtizedet töltött. A város multikulturális vibrálása mélyen hatott rá, a divat világába is belekóstolt, sőt, a modellkedéssel is próbálkozott. Mégis, ő egyedi figura: míg sokan fényűző sportautókkal érkeznek az edzésekre, ő a kerékpárját választja.
Könyvvel a karján, mint hű társával, lépkedett a hóban.
A Covid-járvány miatti karantén időszaka alatt fedezte fel a könyvek varázslatos világát. Miközben a futball leállt, és a bizonytalanság, valamint a szorongás árnyékában élt, az olvasás lett számára a menekülés és a vigasz. Eleinte Charles Bukowski provokatív írásai ragadták magukkal, de idővel egyre inkább nyitottá vált, és felfedezte a női írók és a kortárs irodalom sokszínűségét. A könyvek nem csupán hobbivá, hanem mindennapjainak szerves részévé váltak. Jelenleg Sevillában aktív résztvevője az irodalmi és kulturális eseményeknek, ahol írókkal, művészekkel és kreatív lelkekkel osztja meg gondolatait és tapasztalatait.
Sevilla ideális környezetet biztosít számomra, hogy a pályán kívüli szenvedélyeimet teljes mértékben kibontakoztathassam. Itt lehetőségem nyílik arra, hogy olyan emberekkel találkozzak, akiknek ízlése és gondolkodásmódja hasonló az enyémhez. Ezek a találkozások, amelyek egyfajta intellektuális közösséget alkotnak, legalább olyan jelentőséggel bírnak számomra, mint a futball vagy a divat.
Egy interjú során Bellerín megosztotta, hogy élményei jelentős hatással vannak ruhamárkája, a Gospel Estudios dizájnkoncepciójára. A futballista különösen kedveli Nick Hornby ikonikus regényét, a Fociláz-t, amely valóban lenyűgöző erővel bír. Emellett szenvedélyesen olvassa a kortárs latin-amerikai írók munkáit, mint Alejandro Zambrá, Leila Guerriero és Cristina Morales. Nemcsak ezekre a művekre korlátozódik, hanem mindenféle irodalmi műfajt fogyaszt, a klasszikusoktól kezdve (például Hermann Hesse írásai iránti rajongása) a pszichológiai könyveken át egészen a memoárokig. Egyre több könyvklub hívja meg, hogy ossza meg olvasási tapasztalatait, és a közösségi médiában is egyre gyakrabban találkozhatunk ajánlásaival. Az olvasás számára nem csupán szórakozás: "Számomra rendkívül fontos a tudás bővítése, más kultúrák és nézőpontok felfedezése. Az olvasás rengeteg pozitív hatással bír, és lényeges eszköz az élethosszig tartó önképzéshez. Korábban a könyveket főként tanulás céljából kerestem, de mára rájöttem, hogy az olvasás a kiteljesedés, a kikapcsolódás és a kreativitás forrása is."
Ismételten hangsúlyozom: ez a kijelentés egy olyan labdarúgótól származik, aki korábban megfordult két neves klubnál – előbb az Arsenalban, majd a Barcelonában, jelenleg pedig a Real Betis színeiben futballozik.
Napjainkban egyre többen ösztönöznek arra, hogy találjuk meg a számunkra leginkább megfelelő könyvet. "Ha még nem bukkantál rá a saját kedvencedre, ne csüggedj, folytasd a kutatást!" Bellerín valóban a könyvek szerelmesének számít, egy ritka példány a sportolók között. Azonban nem ő az egyetlen, aki szenvedéllyel olvas. Gondoljunk csak a Premier League legutóbbi idényének legjobbjára, Mo Szalahra, a Liverpool egyiptomi csatárára. Ő azt vallja, hogy sikereinek 90%-a a könyveknek köszönhető. Otthon egy igazi pszichológiai könyvtárat gyűjtött össze arab és angol nyelvű művekből.
Az olvasmányélmények sok ember életében fontos szerepet játszanak, és sokan azokat saját életük eseményeihez igazítják. Juan Mata, a spanyol labdarúgás büszkesége és korábbi világbajnok, aki a Valencia, a Chelsea és a Manchester United színeiben is megfordult, például azért döntött a japán Vissel Kobéba való igazolás mellett, mert mélyen vonzza Murakami Haruki irodalma. Nemcsak a sportpályafutása iránti szenvedélyét élte meg, hanem emellett képes volt arra is, hogy két egyetemi diplomát szerezzen – sporttudományból és marketingből – így egyedülállóan ötvözve a sport és az akadémiai világ iránti elkötelezettségét.
Az olvasás egyre inkább a sport világának szerves részévé válik, ami új trendeket és izgalmas lehetőségeket teremt. A sportolók nemcsak a fizikai teljesítményükre, hanem mentális felkészültségükre is nagyobb hangsúlyt fektetnek. A könyvek és a szakirodalom segítenek nekik abban, hogy fejlesszék a stratégiáikat, növeljék a koncentrációs képességüket, és jobban megértsék a saját határaikat. Az olvasás tehát nem csupán egy szórakoztató tevékenység, hanem egy fontos eszköz is, amely hozzájárulhat a sikerhez a sportpályán. Vajon a jövő sportolóinak edzésprogramjai között a könyvklubok is helyet kapnak majd?
Vannak erre utaló jelek. Tim S. Grover Relentless című könyve például a Premier League öltözőiben állítólag lassan jobban jár kézről kézre, mint a legjobb escortlányok. Marcus Rashford újra és újra elolvassa, eltérő színnel jelöli, mit tanult épp belőle. John Terry a 2015-ös bajnoki ünneplés után vitte magával a nyaralásra, a 2018-as vb-n pedig az egész angol válogatott ezt olvasta (meglehet, ennek eredménye volt az elődöntőbe jutás). Csakhogy Grover könyve nem épp egy Nobel-díjas munka. Sokan áltudományos receptkönyvnek tartják, amely a "sötét oldal" erejét dicsőíti, Tiger Woods botrányait hozva példaként. Üzenete: a siker mindenek felett. Az etikai kérdések maradnak az öltözőben! Grover három kategóriába sorolja az embereket: Cooler, Closer és Cleaner. Utóbbi a megszállott győztes, aki sosem áll meg.
Chris Bosh, a kétszeres NBA- és egyszeres olimpiai bajnok kosárlabdázó, más véleményen van, mint sokan körülötte. Ő is az olvasás híve, de szenvedélyét nem mindenki értékelte kezdetben. "Minden perc, amit olvasással töltesz, egy perc, amit a dobásokra is fordíthattál volna" – hangzott el az edzői kritikája. Akadt, aki büszkén hangoztatta neki: "Évek óta nem fogtam könyvet a kezembe." E mondat súlyát a mögötte rejlő üresség adta. Bosh 2021-ben megírta saját könyvét, amelyet fiatalkori önmagának címzett (Letters to a Young Athlete), és ebben Groverral ellentétben teljesen más megközelítést alkalmaz. Nem parancsokat osztogat, hanem kérdéseket tesz fel. Miért vagy edzésen? Miért fárasztod magad? És ha azt válaszolod, hogy a bajnoki címért, gondolj nagyobb perspektívába! Ez a könyv nem a megszállottságról szól, hanem inkább egy pályán kívüli edzőfüzet, amely arról tanít, hogyan maradj ember, amikor a stadion zajától elnehezedik a világ.
Ezen megfontolás után nem szükséges tovább érvelni: az olvasás valóban bölcsességet hoz magával.
Érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni. Steve Peters brit professzor, aki a kerékpársport terén végzett kiemelkedő munkájával szerzett hírnevet, a 2012-es "The Chimp Paradox" című könyvében egy különleges analógiát alkalmaz: az agyunkat két "lakóra" osztja, az emberre és a csimpánzra. Míg az ember racionálisan, logikusan gondolkodik, addig a csimpánz impulzív és érzelmekkel teli. Peters hangsúlyozza, hogy a sportolók számára kulcsfontosságú a megfelelő egyensúly megtalálása: tudniuk kell, mikor engedjék szabadjára a belső csimpánzt, mikor kell elterelni a figyelmét, és mikor érdemes éppen ellenkezőleg, mélyebben megvitatni a következő lépéseket saját magukkal.
Ha nem is Peters könyvét forgatjuk, az egyéb művek ugyancsak roppant hasznosak lehetnek, hogy kezelni tudjuk magunkban az ösztönlényt, ami a pályán vagy az élet egyik-másik területén ugyan sikerhez vezethet, de azon kívül marad az üresség. S ahogy az a NER-ben is minduntalan visszaköszön: arannyal, gyémánttal kell elhitetni magunkkal, hogy többek vagyunk.
Mármint, hogy másokhoz képest egyedi legyen.
Bármit is olvasunk, és minél többet teszünk ezt, elérhetjük azt a szintet, ahol a legfőbb kincsünk nem egy drága Louis Vuitton táska, hanem az a képesség, hogy túllépjünk a bennünket irányító primitív ösztönökön.
