A London Maratonon történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, hiszen a női mezőnyben új világrekord született. Ezzel szemben a férfiaknál Kipchoge nem tudta megugrani a győzelemhez szükséges szintet.

Az etióp Tigst Assefa lenyűgöző teljesítménnyel, egy tisztán női világrekorddal hódította meg a London Maratont - Fotó: Justin Tallis / AFP

A London Maraton egy igazán emlékezetes esemény volt, ahol a női mezőnyben megdőlt a korábbi világcsúcs. Az etióp Tigst Assefa lenyűgöző teljesítménnyel, 2 óra 15 perc 50 másodperc alatt futotta le a 42,195 kilométert, mindezt férfi iramfutók nélkül. A férfiak között is izgalmas verseny zajlott, bár a várt kiemelkedő időeredmények elmaradtak. Ugyanakkor a verseny során kiderült, hogy Kelvin Kiptum halála után is reális esély van arra, hogy a közeljövőben valaki átlépje a mágikus két órás határt. Eliud Kipchoge, a korábbi rekordtartó, most csak az ötödik helyen végzett, ami arra utal, hogy a leggyorsabbak között való szereplése egyre inkább kérdésessé válik.

Tigst Assefa 2023-ban új világcsúcsot állított fel, amikor a legjobb időeredményét 2:11:53-ra vitte le. Ezt követően Ruth Chepng’etich révén a rekord már 2:10 alá került, ám érdemes megjegyezni, hogy ezek az időeredmények férfi iramfutók támogatásával születtek. Az atlétikai világban léteznek úgynevezett tisztán női rekordok is, ahol a versenyzők nem élnek férfi segítőkkel. Tavaly Londonban a tisztán női rekordot Peres Jepchirchir állította be, 2:16:16-os idővel nyerve, és a verseny erős mezőnye új esélyt adott ennek a csúcsnak a megdöntésére. A verseny elején négy versenyző maradt az élen: Assefa, a kenyai Joyciline Jepkosgei, az olimpiai címvédő Sifan Hassan és az etióp Alemu Megertu. Az élen haladók közül azonban az utóbbi kettő lemaradt, így Hassan egyedül maradt lőtávolban. Assefa és Jepkosgei sokáig együtt haladtak, de a 38. kilométer után Assefa ritmust váltott, és láthatóan még sok ereje maradt, így könnyedén meglépett Jepkosgeitől. Végül Assefa tisztán női világrekorddal, közel három perces előnnyel nyerte meg a versenyt, míg Hassan a harmadik helyen végzett, ügyesen beosztva erejét.

A férfiak mezőnye évről évre lenyűgözően erős, de az idei évben a kihívások szintje még a megszokottaknál is magasabbra emelkedett. Meglepő, hogy a korábbi négyszeres győztes, Eliud Kipchoge nem számít a legnagyobb favoritnak. Noha a jelenlegi maratonfutók közül az ő rekordja a legfigyelemreméltóbb - a világcsúcs tartó, Kelvin Kiptum tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából 2024 elején - a 40 éves kenyai már érzékelhetően túllépett pályafutása csúcsán. Az előző szezonban a Tokió Maratonon csupán a tizedik helyet tudta megszerezni, míg a párizsi olimpián nem tudott célba érni; ez volt az első alkalom tizenkét év alatt, hogy nem nyert maratoni versenyt. Ennek ellenére a versenyt megelőzően bizakodva nyilatkozott: a mindig titokzatos és filozofikus Kipchoge kifejtette, hogy túltette magát a tavalyi nehézségeken, és a sport számára mindig a türelem és a kihívásokról szólt. Úgy véli, hogy a fiatalabb generációs futók képesek lehetnek túlszárnyalni az ő teljesítményét, és az ő küldetése, hogy utat mutasson számukra. Felkészülése zökkenőmentesen zajlott, és nem volt problémája azzal, hogy a szervezők 61 perces első félmaratont kértek az iramdiktálóktól; a sík pálya pedig újabb nagy lehetőséget kínálhatott számára.

Kipchoge pályafutásában Párizs nem biztos, hogy a csúcspontot jelenti, ellentétben az etióp Tamirat Tolával, aki éppen ott hódította el olimpiai bajnoki címét. Tola nem csupán olimpiai győztes, hanem világbajnoki cím birtokosa is, és a New York Maraton győzelme is az ő nevéhez fűződik. A legnagyobb sikerei dombos terepeken születtek, de a sík pályákon is megállja a helyét: Londonban és Tokióban is a harmadik helyen végzett. Egyéni legjobbja 2 óra 4 perc körüli idő, ami azt jelzi, hogy ha közelít ehhez az eredményhez, bőven van esélye a versenyben való helytállásra.

A várakozások szerint a nagy durranást nem a két említett futótól, hanem a kenyai Sabastian Sawétól és az ugandai Jacob Kiplimótól várták. A 29 éves Sawe 2022 óta tartozik a rangos futók közé, és egy évvel később már félmaraton-világbajnoki címet is szerzett. Azonban igazán figyelemre méltóvá az élete első és eddigi egyetlen maratonja tette, amelyet a tavalyi Valencia Maratonon futott. Ezen a versenyen 2:02:05-ös idővel debütált, mellyel a világ legjobbjai között foglal helyet, hiszen ez a teljesítmény a globális rangsor ötödik legjobb idejének számít.

Kiplimónak London előtt még nem volt maratonja a lábában, de a közelmúltban elért, szinte felfoghatatlan félmaraton-világrekordja miatt máris arról suttognak a szakértők, hogy ő lehet az első sportoló, aki versenykörülmények között megfutja a maratont két órán belül. A verseny előtti sajtótájékoztatón Kiplimo próbálta hűteni a kedélyeket, kijelentve, hogy még nem érzi magát felkészültnek a kétórás teljesítményre, és hogy számára a legfontosabb egy jó maraton teljesítése, ami egy dobogós helyezést jelentene.

A négy kiemelkedő atléta mellett nem maradhattak figyelmen kívül a tavalyi nagy városi maratonok győztesei sem: a címvédő kenyai Alexander Mutisó, a berlini versenyt nyerő etiópiai Milkese Mengesha, valamint a New York-i maraton győztese, a holland Abdi Nageeye. A brit közönséget különösen foglalkoztatta, hogy mit tud nyújtani a triatlon olimpiai bajnoka, Alex Yee, aki élete első maratoni kihívására készült. Yee edzései alapján egy 2:10-es időt tűzött ki célul, így nem számított a dobogóért folytatott harcban, de mégis izgalmas volt látni, hogyan teljesít a nagy megmérettetésben.

A maratont az ideálisnál melegebb idővel futották, így már az első 21 kilométer is fél perccel lassabb volt a tervezettnél, a nyulak kiszállásával pedig még inkább visszaesett a tempó. Harminc kilométerig még egy nyolcfős boly jutott el együtt, de nem sokkal később Sawe ritmust váltott, és néhány száz méter alatt mindenkit lerázott magáról. Mögötte Kiplimo, Nageeye és Mutiso küzdött, Kipchoge a csoport záróembere volt már ekkor leszakadva a többiektől. Sawe időnként pár nagyon erős kilométert beletett még a táv hátralévő részében, de a végére már ő is fáradni látszott, és így kicsit gyengébb időt futott, mint debütálásakor. A London Maratont 2:02:27-tel nyerte, egy perc tíz másodpercet verve Kiplimóra. A harmadik helyért óriási csatát vívott Nageeye és Mutiso, nagyot sprinteltek, és egyszerre haladtak át a célvonalon, a célfotó aztán Mutisónak kedvezett. Az ötödik Tola lett, míg az erejével jól gazdálkodó Kipchoge 2:05:25-tel futott be hatodikként.