A petefészekrák és a petefészekciszta tüneteinek megkülönböztetése kihívást jelenthet, mivel a két állapot hasonló tüneteket mutathat. A petefészekciszták általában fájdalommentesek, és sok esetben tünetmentesen is létezhetnek, míg a petefészekrák esetén

Petefészekrák vagy cisztás elváltozás? Íme, hogyan lehet megkülönböztetni a két állapotot, ha egyáltalán lehetséges.

A petefészekciszták és a petefészekrák gyakran hasonló tüneteket mutatnak, ami miatt nehezen megkülönböztethetők egymástól. E két állapot néha teljesen panaszmentes is lehet, ami tovább nehezíti a helyzetet. Talán éppen ez a megtévesztő hasonlóság az, ami miatt sok nőben felmerül a kérdés: vajon csak egy ártalmatlan cisztáról van szó, vagy egy súlyosabb, akár életveszélyes betegségről? Egy szokatlan hasi fájdalom vagy tartós puffadás esetén a válaszok gyakran csak a szakszerű vizsgálatok fényében derülnek ki.

Örömmel értesítelek, hogy az orvostudomány napjainkban számos fejlett eszközt biztosít számunkra annak érdekében, hogy a különbségeket a lehető legpontosabban azonosíthassuk. Ráadásul biztató, hogy a legtöbb cisztás elváltozás általában nem hordoz daganatos kockázatot. Az igazi kérdés azonban az, hogy miként ismerhetjük fel azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek a továbblépést szükségessé tehetik.

Bár sokan azt gondolnák, hogy a két állapot élesen elkülönül a panaszok alapján, a valóságban ezek nagy átfedést mutatnak. A hasi puffadás, az alhasi diszkomfort vagy a gyakori vizelési inger ugyanúgy előfordulhat egy hormonális okból kialakult jóindulatú cisztánál, mint egy kezdődő petefészekdaganatnál. A különbség nem is annyira a tünetek fajtájában, inkább a lefolyásukban keresendő.

Amennyiben a panaszok néhány napon belül eltűnnek, és a menstruációs ciklushoz kapcsolódnak, általában nem szükséges aggódni. Viszont, ha ezek a tünetek tartósan, több héten át jelen vannak, fokozódnak, vagy nem kapcsolódnak semmilyen életmódbeli vagy hormonális változáshoz, érdemes lehet alaposabb orvosi kivizsgálást kérni. Különösen figyelembe kell venni, ha szokatlan vérzés, hirtelen hasi megnagyobbodás vagy magyarázat nélküli fogyás is észlelhető.

A petefészekciszták egy jelentős része a női szervezet normális működésének szerves része. Különösen a reproduktív életkorban találkozhatunk gyakran funkcionális cisztákkal, mint például a tüszőcisztával vagy a sárgatest-cisztával. Ezek a ciszták általában folyadékkal telítettek, vékony falúak, és a legtöbb esetben néhány héten belül, bármiféle beavatkozás nélkül maguktól eltűnnek.

Amennyiben ultrahangos vizsgálat során egy ilyen elváltozást észlelnek, de az nem vált ki semmilyen panaszt, az orvos általában csak egy következő kontrollvizsgálatot ajánl 6-8 hét elteltével. Ez a helyzet önmagában nem kell, hogy aggodalomra adjon okot.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden ciszta mutat klasszikus viselkedést. Amennyiben az ultrahangvizsgálat során szilárd elemek, többkamrás felépítés vagy rendellenes érrendszeri mintázat jelenik meg, az további diagnosztikai lépéseket tehet szükségessé.

A petefészekrák különösen alattomos, mivel korai stádiumban szinte észrevétlen. A panaszok - ha jelentkeznek - sokszor más betegségekre emlékeztetnek, mint például irritábilis bél szindróma vagy hólyaghurut. Ám a tartós, fokozódó puffadás, az alhasi teltségérzés, a gyakori vizelési inger, az étvágytalanság, valamint a korai telítettségérzet már olyan kombináció, amely gyanút kelthet.

Kiemelkedően aggasztó, ha ezek a tünetek több mint 2-3 héten át tartanak, és semmilyen egyszerű életmódbeli módosítás nem hoz enyhülést. Ezen kívül lényeges szempont, hogy menopauza után tapasztalható-e szokatlan vérzés, mivel ez önállóan is indokolhatja a részletesebb orvosi kivizsgálást.

A klinikai gyakorlat során a nőgyógyászok nem csupán a tünetekre támaszkodva hozzák meg döntéseiket a következő lépésekről, hanem egy átfogó vizsgálati folyamatot követnek. Ez a folyamat magába foglalja az ultrahangos diagnosztikát, a laboratóriumi vizsgálatokat, esetenként az MR-analízist, valamint különböző kockázati modellek alkalmazását.

Az első lépés rendszerint az ultrahangvizsgálat, amely az elváltozás szerkezetét, folyadéktartalmát és erezettségét is képes feltérképezni. Egy egyszerű, folyadékkal telt ciszta esetén nincs szükség komolyabb beavatkozásra, de ha az ultrahangon szilárd komponens, több kamra, vagy kóros vérkeringés látható, akkor további lépésekre lehet szükség.

Ilyen helyzetekben a szakemberek gyakran a IOTA Simple Rules rendszert hívják segítségül, amely az ultrahangképek elemzésével igyekszik megállapítani, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú-e. A legújabb kutatások szerint ez a megközelítés akár 92%-os pontossággal is bírhat.

Ha az ultrahangvizsgálat nem nyújt egyértelmű választ, az orvos dönthet úgy, hogy MRI-vizsgálatra küldi a pácienst. Egy 2024-es tanulmány eredményei alapján a diffúziós súlyozású MRI (DW-MRI) 95%-os érzékenységgel képes megkülönböztetni a rosszindulatú elváltozásokat.

Ezzel egy időben laboratóriumi vizsgálatok is zajlanak. A leggyakrabban a CA-125 tumormarkert elemzik, amelynek megemelkedett szintje jelezheti a petefészekrák kockázatát. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezt az értéket számos más tényező is befolyásolhatja, például endometriózis vagy a menstruációs ciklus. Emiatt a CA-125 önállóan nem elegendő a diagnózis felállításához, de más vizsgálati eredményekkel együtt értékes információt nyújthat.

A szakemberek a labor- és képalkotó eredmények alapján gyakran kiszámítják a RMI-indexet (Risk of Malignancy Index), amely a menopauzális állapotot, az ultrahang eredményt és a CA‑125 értéket veszi figyelembe. Ennek alapján megalapozott döntés születhet arról, hogy szükség van-e műtétre, vagy elegendő a megfigyelés.

Lényeges hangsúlyozni, hogy azoknál a nőknél, akik családjában már előfordult petefészekrák, emlőrák, vagy ismert genetikai mutációk, mint például a BRCA1, BRCA2, vagy a Lynch-szindróma, a kockázati szint jelentősen megnő. Ilyen körülmények között nem csupán a rendszeres szűrések elvégzése ajánlott, hanem a genetikai tanácsadás és a célzott kivizsgálás lehetősége is kiemelten fontos.

Amennyiben az elváltozás kicsi, egyszerű felépítésű és nem okoz panaszokat, az orvos gyakran a megfigyelést ajánlja. Viszont ha a tünetek tartósan fennállnak, az ultrahangos vizsgálat eredményei nem egyértelműek, vagy ha rizikófaktorok merülnek fel (mint például a menopauza vagy a családi halmozódás), érdemes mielőbb lépéseket tenni: kérjen további vizsgálatokat, akár másodvéleményt is, hogy biztosan a legjobb döntést hozhassa meg.

A legtöbb nőgyógyász ma már a nemzetközileg validált modellekre (IOTA, O‑RADS) és a kombinált értékelési módszerekre épít, hogy biztosabb képet kaphasson az elváltozás természetéről.

A petefészek eltávolítása megelőző célzattal, szakmai kifejezéssel élve profilaktikus oophorectomia, nem számít általános ajánlásnak. Ezt a beavatkozást kizárólag olyan esetekben mérlegelik, amikor a kockázatok egyértelműen magasak. Ilyen helyzetek közé tartozik például:

Ezekben az esetekben a szakértők általában 35-45 éves kor között javasolják a kétoldali petefészek- és petevezeték-eltávolítást, főként ha a gyermekvállalás már megtörtént. Ez a műtét jelentősen - akár 80-90%-kal - csökkenti a petefészekrák kialakulásának esélyét.

A cisztaműtét célja a petefészek megőrzése mellett az elváltozás eltávolítása. A leggyakoribb eljárás a laparoszkópos cisztaeltávolítás, amely ma már minimálisan invazív technika - néhány apró metszésen keresztül, kamerával segítve végzik.

Ha a ciszta nagy méretű, vagy daganatra utal, akkor hasi műtétre (laparotomiára) is sor kerülhet, amely nagyobb feltárást igényel, de így is jól tervezhető, biztonságos beavatkozás.

Bár a petefészekrák jelentős része genetikai eredetű, vannak olyan életmódbeli tényezők, amelyek befolyásolhatják a kockázatot. A World Cancer Research Fund és a CDC is kiemeli:

A petefészekciszták és a petefészekrák megkülönböztetése nem mindig egyszerű feladat, azonban manapság már számos modern módszer áll a rendelkezésünkre, hogy a nőgyógyászati vizsgálatok ne csupán feltételezéseken, hanem megalapozott bizonyítékokon nyugodjanak. A legfontosabb tényező az időben történő diagnózis, a részletes kivizsgálás, és az, hogy Ön ne csupán a megjelenő tünetekre támaszkodjon – hanem bátran kérdezzen, keressen fel szakembert, és ha szükséges, kérje ki egy második szakértő véleményét. A jóindulatú ciszták általában nem okoznak problémát, de elengedhetetlen, hogy észrevessük, ha valami szokatlan dolog történik.