Még éppen sikerült megörökítenem a 20. századi labdarúgás utolsó emlékezetes pillanatait.
A csattanó: éppen a legmegfelelőbb pillanatban léptem be, mielőtt a jövő is bekopogtatott volna az ajtómon.
Az emberek gyakran véletlenszerű okokból választanak focicsapatot: gyerekként elragad minket egy mez színe, egy név vagy egy ikonikus játékos. Lehet, hogy a Football Managerben egy ismeretlen kiscsapattal nyerünk Bajnokok Ligáját, és ezzel elköteleződünk mellettük évtizedekre. A modern futball világában már nem csupán az NB1-es mérkőzésekre korlátozódunk, hanem olyan csapatokat is választhatunk, amelyekhez semmilyen kötelék nem fűz. Prágában a véletlen közrejátszott, hiszen a Bohemians stadionja tényleg csak egy köpésnyire van tőlünk. Mostanra viszont úgy érzem, hogy ez a klub mintha nekem lett volna tervezve: nem egy mindent eluraló, személytelen szuperklub, mint a Sparta vagy a Slavia, és nem is az a katonai hagyományokkal terhelt csapat, mint a Dukla, amely a város peremén található. Itt egy olyan közösséget találok, amely valóban közel áll hozzám, és ahol a szenvedély és a hagyomány találkozik a modern futball szellemével.
A Bohemianst gyakran emlegetik a St. Pauli szellemi rokonaként, mint egyfajta baloldali, punk szellemű fociklubot. Noha hallottam, hogy akadnak jobboldali szurkolók is, nekem eddig nem volt alkalmam ezt tapasztalni. A nézőtéren szinte mindig felcsendülnek idegen, leginkább angol nyelvű szavak; a kapu mögötti szektor, ahová rendszerint jegyet váltunk, meglepően erős marihuána illattal telítődik. Ami különösen figyelemre méltó, az a női szurkolók magas aránya, valamint az, hogy a meccsek sokszor családi események, hiszen rendszeresen látni kisbabákat is a lelátón. Az 50 koronás (körülbelül 800 forint) csapolt sör és a 95 koronás (1500 forint) sülthagymás kolbászos bagett pedig igazán kedvező ár-érték arányt képvisel, így megéri kivárni a sort – de szerencsére több büfé is várja a szurkolókat, így nem kell túl sokat várakozni.
Aki a nyolcvanas évek hajnalán élt, könnyen felidézheti a Bohemians fénykorát, amikor a csapat 1983-ban bajnoki címet szerzett, és ugyanebben az évben egészen az UEFA-kupa elődöntőjéig jutott. Az útjuk egyik emlékezetes állomása volt a Dundee United ellen vívott negyeddöntő, amelynek odavágóját rejtélyes módon az MTV is közvetítette. Két évvel később pedig a Rába ETO-t is legyőzték az UEFA-kupában, ami újabb diadalt jelentett számukra. Ekkor már nem volt a csapat soraiban Antonín Panenka, a klub legendás alakja és jelenlegi elnöke, akinek neve a tizenegyesrúgás különleges technikájával vált ismertté, még azok között is, akik talán soha nem hallottak a Bohemiansról. A klub címerében fellelhető kenguru egy 1927-es ausztráliai turné emlékét idézi, amikor a csapat két példányt is kapott a helyi vendéglátóktól. Ez a kis részlet már önmagában is elegendő ahhoz, hogy valaki szimpatizáljon a Bohemians csapatával. Ugyanakkor hiba lenne a klubot csupán egy hipszter helyszínként jellemezni, hiszen a szurkolótábor rendkívül sokszínű, amely jól tükrözi Vršovice városrész változatosságát. Ez a terület leginkább Újbudához hasonlítható, ahol elegáns, szecessziós stílusú házak és menő kávézók találhatók, míg másfelől a szigorú lakótelepek és ipari épületek is jelen vannak, gazdagítva ezzel a városrész karakterét.
