Még bokáig sem ér el, és ezt nevezik erdőnek? Hát, elképzelhetetlen!

"Ez itt egy erdő?" - kérdezték többen ámuldozva, miközben egy kerítéssel körülvett területen, bokáig érő, zöldellő növények között lépkedtünk. Sokkal inkább a frissen vetett mező képe sejlett fel előttünk, mintsem a sűrű, árnyékot adó fák ígérete. Az erdő fogalma valójában igencsak homályos, hiszen egy biológus, egy magángazda vagy éppen a fásítási programjaira büszke kormányzat mind különbözőképpen értelmezi. Egyelőre annyit elmondhatunk, hogy nem minden, ami erdőnek látszik, az is.

De ez fordítva is igaz: a Tolna megyei Németkér határában lévő terület például egyáltalán nem tűnik erdőnek, pedig jogilag is az, természetvédelmi szakemberek reményei szerint pedig öt-tíz-ötven év múlva látványában is az lesz, ráadásul egy olyan sokszínű életközösség alakul itt ki, ami a terület ellenálló képességét is növeli.

Németkér a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetének szívében helyezkedik el, ahol a dombos vidéki tájak és a homokos talajok varázslatos együttese teremt egyedi atmoszférát. E táj szépségei könnyen a Kiskunságra emlékeztetnek, hiszen itt is a természet formálta a tájat, ahogyan az ember is igyekezett a földet művelés alá vonni.

"Ahol találtak egy kis löszt, ott beszántottak minden homokpúpot. Állattenyésztésben csak a birkalegeltetés működött a gyepeken, de miután az visszaesett, a gazdaság csak a faültetvények létrehozásában látott lehetőséget. Az akác meg a fenyő erre teljesen jónak tűnt" - mondta Kováts László, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre.

"Annak ellenére, hogy országosan védett területen helyezkedünk el, sajnos hiányosságokkal küzdünk. A természet szépsége mögött nem mindig áll biztos minőség. Bár erdőinkben találhatóak fák, ezek mennyisége csupán a történet egy apró részletét képezi. Például az akácosokban mindössze harminc növényfaj található, míg egy valóban gazdag erdő akár 400-500 különböző fajt is rejthet. Ha egy ökoszisztéma csupán néhány fajból áll, az rendkívül sérülékeny. Gondoljunk csak a kukoricaföldekre, amelyek egy hőhullám során teljesen elpusztulhatnak. Ezzel szemben, ahol sokféleség uralkodik, ott magasabb az alkalmazkodóképesség is" - emelte ki Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

A homokos területeken megjelenő akác- és fenyőerdők sokak számára természetes látványt nyújtanak, mintha ezek mindig is az őshonos növényzet részét képezték volna. Valójában azonban ezek a fák javarészt a huszadik század során települtek ide, és jelentős problémákat okoztak a helyi ökoszisztémában. A fenyvesek sűrű lombkoronája árnyékot vet a talajra, ami drasztikusan csökkenti a megmaradó növényfajok számát. Ráadásul a lehullott tűlevelek kémiai hatása szintén kedvezőtlenül befolyásolja a talaj pH-értékét, ezzel is hátráltatva az őshonos flóra fennmaradását. A fenyők gyökerei mélyen behatolnak a földbe, de ezt a vízkivonást a talajvíz szintje hamarosan észrevehetően megérzi. Eleinte még bírják a fák, de 30-40 év elteltével a fenyvesek elkezdenek elhalni, ami kedvez a kórokozóknak is, akik ilyenkor könnyebben támadhatják meg őket.

Egy természetvédelmi területen belül sok tulajdonos lehet, ritka az az ideális állapot, hogy a nemzeti parké a kizárólagosság, és azt csinálhat, amit akar a biológiai sokféleség érdekében. De egy magántulajdonost nem lehet rákényszeríteni, hogy az akácosa kitermelése után telepítsen inkább őshonos erdőt.

Németkéren a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága egy különleges projektbe kezdett, amely során saját hat hektáros területén megvalósítottak egy természetszerű erdő kialakítását. A választott helyszín egy mélyebben fekvő, korábban szántóföldként használt terület, amelyet inváziós aranyvessző borít. A projekt célja, hogy ezen a területen több csapadék gyűljön össze, ezzel elősegítve a növények túlélését. A megfelelő őshonos fafajok kiválasztása érdekében alapos talaj-, hidrológiai és klimatológiai vizsgálatokra került sor. A kiválasztott fafajok között a csertölgy dominál, amelyből a legtöbb csemetét ültették el, de a biodiverzitás érdekében mezei juhar, mezei szil, nyár, vadalma és vadkörte is került a keverékbe. Összesen 15 ezer fácskát ültettek el a projekt keretében. A kerítés elhelyezése elengedhetetlenné vált, mivel a területet erős vadnyomás nehezíti: a gímszarvas, dámszarvas, vaddisznó és mezei nyúl gyorsan tönkretehetné a még lábszárközépig sem érő csemetéket. Ez a lépés biztosítja, hogy a fiatal növények zavartalanul fejlődhessenek, és hosszú távon fenntartható erdővé válhassanak.

"Tapasztalataink szerint nem lenne biztos, hogy ezek a fák elérnék az embermagasságot. Ha egy csorda véletlenül ide tévedne, az mindent romba döntene. Öt-tíz év múlva viszont már lehetőségünk nyílik a kerítés lebontására" - nyilatkozta István Imre, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóhelyettese.

A vadkár mellett még a hősokk lehet nagy ellenség. Nyáron a homokos területek akár 70-80 fokra is felforrósodnak, ilyenkor egyszerűen kisülhetnek a csemeték. A mintaterületen viszont a csemeték lágyszárúak takarásában vannak, így azt remélik, hogy első körben nem a fák fognak megégni. István Imre felidézte, hogy van olyan erdejük, amit háromszor kellett újratelepíteniük a hősokk miatt.

Amennyiben a csemeték elpusztulnak, minden évben újakat ültetnek a helyükre. Imre véleménye szerint az első öt-hat év kifejezetten hasonlítani fog a kertészkedéshez, de ezután a természet fokozatosan átvállalja a feladatokat. Néhány év elteltével a terület már erdőszerűvé válik, de hogy valóban természetes képet mutasson, ahhoz évtizedekre van szükség. A valódi erdők nem csupán fajokban gazdagok, hanem különböző korú fák együttéléséből is állnak. A németkéri területen ez értelemszerűen hosszú időt igényel, hiszen itt a pótlásként elültetett fák formálják a korfát. Az erdőben nem tervezik a fák kivágását, hiszen a faanyagtermelés nem szerepel a tervek között; lényegében magára hagyják az ökoszisztémát, és várható, hogy a sorban ültetett fák rendje is felbomlik. A természetvédelmi szakemberek komoly veszteségekkel számolnak, akár százszoros mértékben is. Előfordulhat, hogy egy hektáron elültetett nyolcezer csemetéből végül mindössze nyolcvan éri el a felnőtt fa méretét.

"A nyárfák gyorsan termést hoznak, de hamarosan eltűnnek a tájból, míg a csertölgy kockázatos választás lehet; ha a számításaink helytállóak, és megfelelően fejlődik, hosszú távon stabilan megmaradhat. A magyar flóra jelentős része érzékeny a csapadékra: ha elegendő vízhez jut, még a hőstresszt is elviseli. Fontos azonban, hogy hol ültetik az erdőt. Ha száraz, kedvezőtlen helyre kerül, akkor gyorsan fel fogja szívni a nedvességet, ami felgyorsítja a kiszáradás folyamatát" - nyilatkozta Nagy Tibor, a természetvédelem szakértője.

Sipos Katalin szerint az sem baj, ha végül nem lesz klasszikus erdő a területen. Az a lényeg, hogy megteremtették a lehetőségét a természetes élőhelyfejlődésnek. Az biztos, hogy életképes lesz, de ha visszajönnek gyepi fajok vagy cserjék, az sem baj, mindenképpen természetesebb lesz, mint a kiinduló állapot. "Minél több természetes erdőnk, gyepünk, vizes élőhelyünk van, annál védettebbek vagyunk az erős széllel, hőhullámmal, aszállyal, talajerózióval szemben. Szeretjük azt, amikor egyet fizetünk és sokat kapunk - na ez egy ilyen csomag. Visszakapcsol egy csomó olyan funkciót, ami a klímaváltozás hatásai ellen véd" - mondta a WWF Magyarország vezetője.

A mintaterület létrejötte a K&H Bank szoros támogatásának köszönhető, amely összesen körülbelül 30 millió forintot fektetett be a hosszú éveken át tartó projektbe. Suba Levente, a bank fenntarthatósági vezetője kiemelte, hogy míg a klímaváltozásról sokan beszélnek, a biodiverzitás megőrzése legalább ugyanolyan fontos feladat. A banknál ez a szempont már a hitelezési és befektetési döntések során is megjelenik, és Levente reméli, hogy a támogatott projektek révén még szélesebb közönséget tudnak elérni. A németkéri erdőtelepítést innovatív módon, a digitális pénzügyi asszisztens használatával összekötötték, így a bank minden egyes ügyfél után 100 forinttal járult hozzá a projekt sikeréhez.

"Ha csupán a természetvédők vállalják a természet megóvását, akkor sajnos már elvesztettük a harcot. A sikerhez elengedhetetlen, hogy a befektetők, önkormányzatok, vállalatok, erdészetek és vízügyi szakemberek is aktívan részt vegyenek ebben a folyamatban. Ehhez pedig kulcsfontosságú, hogy nyíltan és gyakran kommunikáljunk egymással" - hangsúlyozta Sipos Katalin, a WWF vezetője, aki a nemzeti park és a bank közötti együttműködés kialakításában játszott szerepéről beszélt.