Már az antikváriumok polcain sem bukkantunk rá, de ma újra felfedezhetjük műveit.

A Helikon Kiadó elhatározta, hogy életre hívja a John Lukacs-sorozatot, miután M. Nagy Miklós kiadóvezető észlelte, hogy a magyar-amerikai történész művei már nem elérhetők magyar nyelven. Szerinte ezek a könyvek olyan nélkülözhetetlenek, mint egy falat kenyér. Az első két kötet, a "Budapest 1900 - A város és kultúrája" valamint "A történelmi Hitler", már megjelentek, és nemrégiben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen zajló esemény keretében mutatták be őket.

Megkezdte útját a Helikon Kiadó legújabb John Lukacs-sorozata. Az első két kötet között található Lukacs egyik kiemelkedő alkotása, a "Budapest 1900 - A város és kultúrája", amely érzékeny és részletes képet ad a fejlődésének csúcsán álló fővárosról és annak lakóiról. Ezzel párhuzamosan a "A történelmi Hitler" című mű nagyszabású vállalkozásként fogja át és elemzi a Hitler-biográfiák sokszínű világát.

De ki is az a John Lukacs? A magyar közönség számára Lukács János (1924-2019) néven ismert személyiség, aki Budapesten látta meg a napvilágot. A második világháború utáni politikai viharok elől Nyugatra menekült, és 1947 óta Pennsylvania államban élt. Pályafutása során több mint harminc könyvet írt, melyek közül számos magyar nyelven is elérhető. Világszerte a 20. század egyik kiemelkedő történészeként tartják számon, népszerűségének titka pedig részben egyedi, szépirodalmi ihletésű írásmódjában rejlik, ami a történészszakmában szokatlan.

A közelmúltban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem falai között debütált az életműsorozat első két kötetének bemutatója. Az esemény keretein belül Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója, aki az utolsó magyar trónörökös örökségét gondozza, vezette fel a programot a John Lukács Társalgóban. Ő köszöntötte a színpadon zajló beszélgetés résztvevőit, akiknek a gondolatai és tapasztalatai gazdagították az estét.

hogy John Lukacs életműve nemcsak gazdag és sokrétű, hanem a mai olvasók számára is rendkívül inspiráló. Prőhle szavai után M. Nagy Miklós folytatta a gondolatmenetet, kiemelve, hogy Lukacs munkái mélyrehatóan foglalkoznak a történelem, a kultúra és az egyéni tapasztalatok összefonódásával. A kiadó célja az volt, hogy ezeket az értékes írásokat elérhetővé tegye, hiszen Lukacs gondolatai, bár időben távolinak tűnnek, a mai világ kihívásaira is releváns válaszokat adhatnak. M. Nagy Miklós emlékeztetett arra, hogy Lukacs nem csupán egy tudós volt, hanem egy sokoldalú gondolkodó, aki a történelem és az értelmiség szoros kapcsolatát mindig is hangsúlyozta. A beszélgetés során szóba került Lukacs filozófiai megközelítése is, amelyben a történelem nem csupán események sora, hanem egy folyamatos dialógus az emberi szellemmel. Ezen párbeszéd nélkül a múlt megértése, a jelen értelmezése és a jövő formálása nehezen képzelhető el. A rendezvény során a közönség is aktívan részt vett, kérdéseket tett fel, és megosztotta saját élményeit Lukacs munkáival kapcsolatban. Ezen interakciók révén egy igazi közösségi élmény alakult ki, amely bizonyította, hogy Lukacs öröksége nem csupán a könyvek lapjain él, hanem a gondolkodásunkban és a diskurzusainkban is.

John Lukács 36 könyvet publikált, ezek közül 22 már elérhető magyar nyelven. A Helikon kiadó most 12 mű kiadásának jogát szerezte meg, amelynek célja, hogy a szerző újra feléledjen és népszerűsége visszatérjen Magyarországon.

A Széchenyi-nagydíjas, magyar gyökerekkel rendelkező amerikai történész és író 2019-ben, 95 éves korában hunyt el otthonában, Phoenixville-ben, Pennsylvania államban. M. Nagy megjegyezte, hogy az összes jelentős amerikai újság megemlékezett róla, de meglepődött, hogy a legtöbb nekrológ bálványdöntögetőként és megfoghatatlan különcként mutatta be őt. M. Nagy moderátorként felvetette a kérdést a beszélgetőtársainak, hogy mit gondolnak erről a megközelítésről. Számára Lukács mindig is a gondolkodás normális kereteit képviselte, ami még inkább érdekesé tette a vitát.

Richard Gamble egyetértett az előtte szólóval, véleménye szerint a két jelző túl gyorsan vált klisévé, amely az amerikai sajtóban rosszul vette ki magát. Hatos Pál sarkosabban fogalmazott, egyszerűen úgy vélekedett, hogy a nekrológ hazug műfaj, amelynek legfőbb legitimitását abban látja, hogy arra csak az itt maradtaknak van szüksége.

A történészi nekrológ azonban különleges állatfajta, amelyben a túlélő történész általában leszámol az elődjével, finoman teszi, de annál hatásosabban.

Hatos megfogalmazása szerint az M. Nagy Miklós által felsorolt jelzők aligha ártanak John Lukács emlékének, sőt céhes mivoltából emelik ki. A történettudomány mint tudomány és közösség, rítusok szerint szerveződik, magyarázta, hozzátéve, hogy a rítus nem a ráció terméke, ám Lukács egész pályafutása alatt felül tudott ezen kerekedni. Nem vágyott arra, hogy valami nagy egyetemen tanítson, mégis hatásos és gondolatébresztő munkákat írt.

Az öröksége a munkáiban főleg az, hogy a történelmi tudat, a II. világháború jelentősége mellett a saját történetét is megjeleníti a világ számára

- fogalmazott a történész, aki egyszer találkozott személyesen Lukáccsal, akivel Szekfű Gyula történészről beszélgettek hosszasan. Úgy vélekedett, jól író magyar történész Szekfűn kívül alig van, aki a szavain keresztül úgy tud hatást gyakorolni, hogy a történetírás eredeti szerepkörét veszi alapul: a történelmet az írás megformáltsága teremti meg, és nem valamifajta objektív, történeti valóság hűséges felidézése.

M. Nagy Miklós folytatva a gondolatmenetet, elmondta, ő is azt tapasztalja, kevés olyan történész van, aki szépíró is. Felidézte, hogy John Lukacs gyakran emlegette, mennyire nem tudják őt hová besorolni: a történészeknek túlságosan szépíró, az íróknak túlságosan történész. És bántotta, hogy a történészek céhe nem fogadta be, azzal érvelve, hogy a könyveiben nincs eredeti kutatás, nem az objektivitásra törekszik, hanem esszéket ír. Mindeközben az Egyesült Államokban komoly olvasótábora volt, mert a történelemről mindig élvezetesen írt.

A Hillsdale College professzora épp a szépirodalmi stílusa miatt vonzódott John Lukacs írásaihoz és módszeréhez. Elmondása szerint a történész már fiatal korában eldöntötte, hogy író szeretne lenni, és olyan könyveket akart írni, amit ő is szívesen olvasna. Angolul gyerekként kezdett tanulni, később, amikor Angliába költözött, bentlakásos iskolába járt, a Cambridge-i Egyetemre való felvételijét angol nyelvi vizsgával írta meg.

Számára elengedhetetlen volt, hogy írásművei eleganciával és kifinomultsággal ragyogjanak. Winston Churchill és Harold Nicolson írói stílusa különösen megihlette, hiszen mindketten olyan mesterei voltak a szónak, akiket példaképként tisztelt.

„Sok esetben írunk olyan könyveket, amelyeket mi magunk sem olvasunk el, és amelyeket mások is elkerülnek” – fogalmazott Hatos Pál. A történelem tudományában azonban léteznek hatékony eljárások arra, hogy azokkal a művekkel foglalkozzunk, amelyeket valójában soha nem tanulmányoztunk alaposan.

Hatos véleménye szerint az a vád, miszerint az esszéizmus és a szépirodalom csökkenti a gondolatiság mélységét, teljességgel téves. Sőt, éppen ellenkezőleg, hangsúlyozta, hogy John Lukács szépirodalmi tudása gazdagította a történetírást, és így képes volt az irodalmat és a történelmet szorosabb kapcsolatba hozni egymással.