Legyőzte Djokovicot, de az avokádó luxusának mégsem engedhette meg magát.

A tenisz világában a legkiválóbb sportolók elképesztő összegeket keresnek, ám a csúcsformában lévők és a következő szint között hatalmas szakadék húzódik. Taro Daniel története bepillantást nyújt abba, milyen életet él a világ 150. legjobb teniszezője, és milyen kihívásokkal néz szembe a szupersztárok árnyékában.

Hétfőn elindul a világ egyik legismertebb teniszversenye, a wimbledoni tenisztorna. Az idei esemény különlegessége, hogy a pénzdíj tovább emelkedik, és a győztesek fejenként 1,4 milliárd forintnak megfelelő összeggel gazdagodnak.

Taro Daniel példája is ezt mutatja: a japán-amerikai játékos pályafutása során olyan teniszlegendákat vert meg, mint Novak Djokovic vagy Andy Murray, és egészen a világranglista 58. helyéig felkapaszkodott. Mára azonban visszaesett, a 157. helyen áll a férfiak világranglistáján, ez pedig azt is jelenti, hogy anyagi szempontból is komoly lejtmenetben van a karrierje.

A 33 éves teniszező a Financial Times-nak nyilatkozott arról, milyen kihívásokkal és élményekkel teli az élete, amikor nem szerepel a világ legjobb száz játékosa között.

- Elindult a beszélgetés, majd rátért azokra a pénzügyi vonatkozásokra, amelyek egy teniszező életét befolyásolják.

Daniel 2025 első felében 180 ezer dolláros nyereményt könyvelhetett el, ami körülbelül 62 millió forintnak felel meg. Azonban a valós nyeresége jóval csekélyebb ennél. Ennek több oka is van: egyrészt az adott országok, ahol játszik, levonják a nyereményéből a megfelelő adót, másrészt számos egyéb kiadást is neki kell állnia. Folyamatosan fedeznie kell az edzője díját, a saját és az edzője utazási költségeit, valamint minden olyan egyéb költséget, amely nélkülözhetetlen a profi teniszezői karrierjéhez. Daniel úgy becsli, hogy ezek összessége havi 20 ezer dollárt (körülbelül 6,9 millió forintot) tesz ki. A profi teniszezői életformát pedig úgy írja le, mintha egy kisvállalkozást irányítana, ahol minden alkalmazottjának meg kell fizetnie a bérét.

Egy viszonylag ismeretlen, de a maga területén elismert edző éves díja körülbelül 100 ezer dollár (nagyjából 34 millió forint). Amikor az utazási költségekről beszélt, elmondta, hogy inkább nem is merne számolni, mennyit költ évente repülőjegyekre és szállásokra.

- mondta.

Daniel jelenleg a harmadik legjobb japán teniszező, és már megjárta az Australian Open színpadát, ahol tízezer fős közönség előtt játszott. Legtöbbször azonban kisebb Challenger-tornákon találkozhatunk vele, ahol igyekszik bizonyítani tehetségét.

Úgy véli, hogy a legjobbak és a többiek közötti különbség túlzottan nagy, ami még inkább felerősíti a ranglista élén állók előnyét. Ezek a játékosok képesek a legkiválóbb edzőket és a legújabb rekuperációs technológiákat igénybe venni, ami természetesen jelentős hatással van a teljesítményükre. A megoldás kulcsának azt tartja, ha a világranglista 300-400. helyén álló sportolók évente 100 ezer dolláros támogatásban részesülnének. Ez segítene csökkenteni a szakadékot és lehetőséget adna a tehetséges játékosoknak, hogy fejlődjenek.