Kirepedt? Megégett? Szétterült? – Fedezd fel a díjnyertes cukrász titkait a tökéletes bejgli elkészítéséhez!
Kiss Károlyné Zsuzsa a látogatásunk alatt több ízletes rúd bejglit készített - Fotó: Velkei Tamás
"Az élet tele van meglepetésekkel, kezdjünk hát egy ínycsiklandó desszerttel!" - hangzik el a hívogató felirat, amint belépünk a festői hegyvidéki cukrászdába. Itt vagyunk, és vajon mi lehetne bizonytalanabb a karácsonyi időszakban, mint a klasszikus bejgli? Szerencsénkre, a cukrászda nem csupán ínycsiklandó süteményekkel vár minket, hanem minden évben kiemelkedő helyezéseket ér el az Év Bejglije versenyen, így biztosak lehetünk a választásunkban. De ne siessünk ennyire előre!
A cukrászda 2008 óta varázsolja el a vendégeit, amelynek szívét és lelkét két elválaszthatatlan barátnő, Kiss Károlyné Zsuzsa és Nagyné Haán Bernadett alkotja. Barátságuk már több évtizedes múltra tekint vissza, hiszen együtt tanultak a vendéglátóipari főiskolán. A cukrászda megnyitása előtt mindketten a Szamos Mátyás Technikum és Szakképző Iskolában tanították a cukrászat fortélyait, így tapasztalatukkal és tudásukkal gazdagították a jövő cukrászgenerációját. Az ő különleges összhangjuk és szenvedélyük a sütemények iránt nemcsak a munka világában, hanem a barátságukban is megmutatkozik, a közös álmaik és céljaik révén pedig igazán egyedülálló élményt nyújtanak vendégeiknek.
Első cukrászdájuk nem tündökölt méretével, de annál inkább a lelkesedésükkel és a szenvedélyükkel. A 32 négyzetméter hamarosan szűkösnek bizonyult: ahogy egyre több elismerést zsebeltek be, úgy nőtt a hírnevük is, és vele együtt a kereslet is.
A cukrászda 2013-ban diadalmaskodott Magyarország Tortája rangos versenyén a különleges Milotai Mézes Diótortával. E győzelem révén a média felfedezte őket, és ahogy Kiss Károlyné Zsuzsa kifejezte, végre felkerültek Budapest cukrászdáinak elismert pódiumára.
A forgalom növekedésének hátterében nem csupán egy tényezőt emel ki, hanem úgy véli, hogy a vendégek érzik az édességekben azt a szeretetet és odafigyelést, amellyel készítik őket. A vendégkörük folyamatosan bővül, és a siker azóta is töretlenül fennáll.
A hegyvidéki közösség egyre inkább felfedezte a helyi cukrászda ínycsiklandó kínálatát, így a cukrászok úgy döntöttek, hogy bővítik tevékenységüket. Megvásárolták az egykor szomszédos fodrászatot, és egy olyan egyedi koncepciót valósítottak meg, amely ötvözte a két világot: a friss sütemények és a stílusos frizurák találkozását. A siker új távlatokat nyitott számukra, és bátorságot merítve a Magyar Cukrász Ipartestület Év Bejglije versenyére is beneveztek, ahol a tehetségük és kreativitásuk újabb elismerésre talált.
Kiss Károlyné Zsuzsa már harmadik alkalommal indult el a megmérettetésen, és eddig mindig sikerült helyezést elérnie. Két évvel ezelőtt a mákos desszertjeivel a harmadik helyen végzett, tavaly pedig újra bronzérmet nyert mákos süteményével, ráadásul diósával ezüstérmet is szerzett. Ezzel ő lett az, aki átvehette az Auguszt Elemér-különdíjat, amelyet a legtöbb helyezési pontot gyűjtő cukrász kap. Idén ismét sikerült a dobogóra állnia, hiszen a diósbejgli-versenyben a harmadik helyezést érte el.
Ezeknek a sikereknek az értékét még inkább fokozza, hogy a zsűri a vakteszt módszerével végezte el a rangsorolást.
Ha valaki, az kétségtelenül Kiss Károlyné Zsuzsa, aki mesterien tud válaszolni minden bejglisütéssel kapcsolatos kérdésre. Ő azonban mindig hangsúlyozza, hogy a siker mögött egy csapat áll, hiszen a versenyre benevezett bejgliket közösen tesztelik és kóstolják. Zsuzsa úgy véli, hogy a zsűri különösen értékeli a cukrászdában megalkotott ízvilágot, és figyel a töltelékek megfelelő fűszerezésére is. Kérésünkre szívesen megoszt néhány hasznos tanácsot a Képmás olvasóival. Amikor belépünk a műhelybe, az ajtófélfa felett egy kereszt hirdeti, hogy egyfajta szakrális térbe érkeztünk.
Sokan már a lisztválasztásnál megbotlanak, amikor az üzlet polcain sorakozó különféle lisztek közül kell dönteniük. Zsuzsa azonban egyszerűsíti a dolgokat: a bejgli készítéséhez a BL 55-ös liszt a legideálisabb választás. A lisztet először szárazon összemorzsolja a zsiradékkal, amely magában foglalja a vajat és egy kis sertészsírt is (ez utóbbi hozzájárul a tészta omlósságához, és segít megőrizni az édesség frissességét). E lépés célja, hogy a zsiradék körülölelje a lisztszemcséket, így a később hozzáadott folyadék nem érheti el őket. Ezzel a technikával sikerül megelőzni, hogy a tészta csirizesedjen.
A tészta előkészítése előtt fontos, hogy a szükséges tejmennyiséget két egyenlő részre osszuk. Az egyik részben Zsuzsa gondosan feloldja a sót, amely elengedhetetlen a tészta megfelelő pirulásához. Ha a só hiányzik, a tészta nem kapja meg azt a szép, aranybarna színt. A sós tejhez hozzáadja a tojások sárgáját is, így gazdagítva a keveréket. A tej másik felébe pedig az élesztőt szórja, ami a tészta levegősségét biztosítja.
A következő lépésben tegyük az üstbe a zsiradékkal alaposan összedolgozott lisztet. Ehhez adjuk hozzá a sós-cukros-tojássárgájás tejet, majd óvatosan keverjük össze. Ezután jöhet a tej másik része, amelyben az élesztő is feloldódott, tanácsolja Kiss Károlyné. Az így kapott tésztát alaposan gyúrjuk össze, hogy minden hozzávaló jól összeérjen. Most mérjük ki a tésztát: egy rúd bejglihez körülbelül 23 dekagramm szükséges. Formázzunk belőle gombócokat, majd csomagoljuk be őket folpackba, és helyezzük a hűtőbe harminc percre pihenni.
A diós bejgli különlegessége, hogy Kiss Károlyné Zsuzsa kétféle diót használ: az egyik a natúr változat, míg a másik pörkölt, melyből néhány durvább darabot is belecsempész, így a vásárlónak gazdagabb ízélményben és változatos textúrákban lehet része.
A tökéletes diót mindig érdemes keresni, és a Majorból, Zalából származó példányok különösen kiemelkedő minőségűek. A töltelék ízét gazdagítja a friss citrom- és narancshéj, valamint a vanília aromája. Zsuzsa ügyesen vízzel elegyíti a diós masszát, hogy elérje a kívánt állagot.
