Ki volt a nagyobb bolond: Caligula vagy Commodus? - Az őrült római császárok eszement kalandjai A római birodalom története tele van különféle színes egyéniségekkel, de talán két név, Caligula és Commodus, mindennél jobban megtestesíti a hatalommal járó

Őrült római császárok – Különcök, zavaros elmék és excentrikus személyiségek A római birodalom története tele van lenyűgöző és furcsa alakokkal, akik a hatalom csúcsán ülve nemcsak politikai döntéseikkel, hanem különös viselkedésükkel is felkeltették a figyelmet. Ezek a császárok nem csupán a birodalom irányítását tűzték ki célul, hanem saját szeszélyeik és különcködéseik révén írták át a történelem lapjait. Képzeljük el például Caligulát, aki nemcsak elmebetegségéről volt híres, hanem arról is, hogy igyekezett lovát, Incitatus-t, szenátorrá kinevezni. E furcsa lépése mögött a hatalom abszurditásának bemutatása húzódott meg, mintha ezzel akarta volna megkérdőjelezni a politikai intézmények komolyságát. Nero, a művészlélek császár, aki a színházi előadások és költészet világában találta meg a megnyugvást, szintén a különcök sorába tartozott. Képzeld el, ahogy a Róma lángjait nézi, miközben saját zenei karrierjét építi, mintha a város pusztulása egyfajta színpadi produkció lenne! A római császárok között nem ritkák a furcsa szokások és bizarr döntések. Didius Julianus, aki a császári trónért pénzben megvásárolta a katonák lojalitását, szintén hozzájárult a birodalom zűrzavarához. Mindezek a különcök és őrültek nem csupán anekdoták forrásai, hanem a hatalom és a felelősség határvonalait feszegető figyelemfelkeltő példák is. Ezek az őrült római császárok nemcsak a történelem színes figurái, hanem emlékeztetnek minket arra is, hogy a hatalom milyen furcsa és kiszámíthatatlan irányokba terelheti az embert.

Caligula, a történelem talán legvitatottabb "őrült" császára, rövid, de annál emlékezetesebb uralkodása alatt számos őrült és szokatlan cselekedetet hajtott végre, amelyek mind a római birodalom, mind a világ képzeletét megragadták.

Mind közül az egyik legmegdöbbentőbb húzása az volt, hogy lovát, Incitatust szenátorrá, majd később consullá kívánta avatni. Ez a különleges ló márvány istállóban élt, arany vájúból ivott, és saját szolgák szolgáltak neki. Ezzel a provokatív lépéssel valószínűleg a szenátorok iránti megvetését kívánta kifejezni, gúnyolódva a politikai elit ostobaságán.

Egy félelmetes hadjárat során a harcos vezér hadat hirdetett a tengeri istenek ellen, és parancsot adott katonáinak, hogy gyűjtsenek kagylókat a tengerpart homokján, mintegy "hadizsákmányként". Ekkor, bosszúból, dühét a hullámokra zúdította, és megostoroztatta a tenger haragos vizét, mintha csak az istenek akaratát akarta volna megtörni.

Egy különös mulatságot rendezett, ahol a nemesség tagjait arra kényszerítette, hogy napokig táncoljanak a szórakoztatására. Ha pedig fáradozásuk során elfáradtak, kegyetlenül kivégeztette őket. Szórakozása közben nem rejtette véka alá gyilkos hajlamait; egyszer azt mondta, "bárcsak az egész római népnek egyetlen nyaka lenne, hogy egyetlen csapással végezhessek velük." Az efféle brutalitás számára nem csupán különös élvezetet jelentett, hanem a hatalom megnyilvánulásának is tekintette.

Nero mélyen elkötelezett volt a művészet iránt, ám néha hajlamos volt túllépni a határokat. A hírhedt római tűzvész idején ahelyett, hogy a károk enyhítésén fáradozott volna, lantot ragadott, és Trója pusztulásának dalát énekelte, mintha az események csupán egy epikus előadás hátterét képezték volna.

Más alkalmak során hosszú órákon át tartózkodott attól, hogy vendégeit szórakoztatja, inkább kényszerítette őket, hogy figyelmesen hallgassák meg előadásait. Verssel és dallal szórakoztatta őket, sőt, színészi tehetségét is megcsillantotta, mindezt olyan magabiztossággal tette, mintha zseniális művész lenne. Ha valaki esetleg elbóbiskolt, vagy éppen a távozást fontolgatta, azt szigorúan megbüntette.

Szenvedélyesen vonzotta a kocsiversenyek világa, és mindig arra törekedett, hogy ő legyen a győztes - még akkor is, ha közben a kocsi kisiklott alóla. Az olimpiai megmérettetéseken is részt vett, ahol nem meglepő módon, ismét ő állt a dobogó legfelső fokán.

Egy férfi, akinek rabszolgája, Sporusz volt, különös lépésre szánta el magát: a fiatalembert női ruhába öltöztette, és feleségül vette. Az indoklása az volt, hogy Sporusz állítólagosan hasonlított elhunyt feleségére, Poppea Sabinára, így a férfi számára ez egyfajta emlékélesztő szertartássá vált.

Marcus Aurelius, a bölcs és erényes filozófus császár leszármazottja, Commodus, sajnos távol állt az apjától örökölt értékektől. Míg apja a filozófia mélységeit kutatta, Commodus inkább az oroszlánbőrbe bújva, és egy bunkósbotot lobogtatva mutogatta magát, magát Herkules földi megtestesüléseként hirdetve.

Ahogyan a népszerű Gladiátor című filmben is látható, a gladiátorjátékok iránti szenvedélye határtalan volt, és nem csupán nézőként, hanem aktív résztvevőként is megmérettette magát. Gyakran lépett fel a híres Colosseumban, azonban az izgalmak és a diadal érdekében mindig ügyelt arra, hogy ellenfeleit előre legyengítse vagy megkösse, így törpék ellen harcolva biztosította a győzelmét.

Olyan hiú volt, hogy az egész várost a saját nevével akarta megajándékozni, így Colonia Commodianának keresztelte el. De ez még nem volt elég, hiszen a hónapokat is átkonfigurálta, hogy mindegyik az ő dicsőségét hirdesse.

Az egyik legmegdöbbentőbb lépése az volt, hogy szenátorait arra kényszerítette, hogy a porban fetrengjenek előtte, miközben ő magabiztosan, mint egy isteni lény, pózolt előttük.

Elagabalus híres volt különösen extravagáns életmódjáról, és elképesztő bankettjeiről. Még ellenfelelit is "stílusosan" tette el láb alól: egy lakoma során rózsaszirmokkal fojtotta meg vendégeit, akik ellenlábasai voltak. Annyi rózsaszirmot öntetett ugyanis rájuk, hogy végül belefulladtak.

Lakomáin vendégeit alkalmanként műételekkel, műgyümölcsökkel tréfálta meg, de olyan is előfordult, hogy aranyporral befújt borsót és rizst tálaltatott fel.

Lottószerű sorsolásokat rendezett a rómaiak között, de néha a nyeremények helyett élő állatok vagy rothadó hús esett az emberekre.

Elagabalus különös stílusával és szokásaival sokkolta a római társadalmat. Női ruhákban tündökölt, arcát gondosan sminkelte, sőt, gyakran prostituáltaként öltözködött. Az egyik férfi szeretője egy kocsihajtó volt, akit büszkén "férjének" titulált, ezzel is kihívást intézve a hagyományos normák ellen. Magas rangú tisztviselőket és katonai vezetőket nem a képességeik vagy teljesítményük alapján választott ki, hanem sokkal inkább a külsejük és a személyes vonzerejük szerint, ezzel is megmutatva, hogy a hatalom számára nem csupán a szigorú etikett, hanem a szórakozás és a látvány is fontos.