A Maros, mint egy élő szál, összeköti a múltat és a jelent, a természetet és az embereket. Vízén tükröződik a táj szépsége, miközben partjain történetek születnek és emlékek formálódnak. Ez a folyó nem csupán egy vízfolyás; ő a közösségek szívverése, amel

Beszélgetés Krämmer Erikával, az Arad-Szeged vízitúra megalkotójával A vízitúrák világában kevesen tudják olyan szenvedéllyel és elhivatottsággal képviselni az élményt, mint Krämmer Erika. Az Arad-Szeged vízitúra megálmodója, aki egyedülálló módon ötvözi a természet szépségét a kalandvágyó utazás élményével. A beszélgetés során Erika mesél a vízi kalandok iránti vonzalmáról, és arról, hogyan született meg az ötlet, hogy összekapcsolja a két várost egy varázslatos vízi úton. A tervezés fázisairól, a kihívásokról és a sikerélményekről is szó esik, mindeközben pedig a vízitúrák közösségformáló erejét is hangsúlyozza. Erika szavai között megelevenedik a Duna-part varázsa, a folyó zúgása, és a vízen eltöltött pillanatok felejthetetlen varázsa. Az interjú során nemcsak a túrázás élményéről, hanem a táj, a kultúra és az emberek közötti kapcsolat fontosságáról is beszél. Mindezek révén egy olyan képet fest, amely sokakat inspirálhat arra, hogy felfedezzék a vízieredményeket, és belemerüljenek a természet csodáiba. Csatlakozzon hozzánk, és ismerje meg egy olyan nő történetét, aki nemcsak álmodik, hanem tettekkel is bizonyítja, hogy a víz és a kaland egyesíthető!

Harmadik alkalommal rendezte meg augusztus 16-án a Dél-alföldi Evezésért Alapítvány a Kapocs a Maros mottójú vizitúrát a Maros folyón. Az Arad-Szeged útvonalon zajló négynapos evezésbe magyar és román csapatok is bekapcsolódtak, a hat kenut szombaton reggel indították útnak a Maros-Ártér Természetvédelmi Park Csálai erdőben székelő látogatói központjától. A jó hangulatú, közel 30 fős csapathoz aradiak is csatlakoztak, a résztvevők esténként sátorban pihenték ki fáradalmaikat, útközben kisebb pihenőkkel, pancsolással vészelték át szerencsésen a kánikulát. A projektet az Arad és a Csongrád-Csanád Vármegyei önkormányzat is támogatta, a megyék célja ilyen és ehhez hasonló eseményekkel összekapcsolni a két térséget, és felélénkíteni a Maros-Ártér Természetvédelmi Park turizmusát.

A vadregényes túra szellemi atyja Krämmer Erika, aki Aradról származik és aktív evezős pályafutással büszkélkedhet. Jelenleg ő a Szegedi SZC Móravárosi Technikum és Szakképző Iskola igazgatóhelyettese, valamint a Szegedi Vízisport Egyesület edzője. Nemrégiben lehetőségem nyílt beszélgetni vele a kalandos evezés izgalmairól, az ötletek születéséről és a program üzenetéről.

- Kérlek, mondj pár szót magadról és aradi kötődéseidről azok számára, akiknek még nem cseng ismerősen a neved. Kicsoda Krämmer Erika?

Apukám, Krämmer János (92 éves), a kajak világában mozgott, míg anyukám (86 éves) az evezés szerelmese volt. Nem meglepő hát, hogy 12 éves koromban én is az evezés irányába fordultam. Nagyon hálás vagyok edzőmnek, Sida Dumitrunak, aki igazán elhivatottan formált belőlem egy evezőst. Az iskoláimat végig magyar intézményekben végeztem, az érettségim a Csiky jogelődjében sikerült, ahol a kiváló matematikatanáraim – Pop Gizella, Matekovits Mihály és Kóri Erik – segítségével sikerült elérnem, hogy Temesváron a matematika egyetemet elvégezve középiskolai tanári pályára lépjek. 1993 óta Szegeden élek és dolgozom, ahol a Móravárosi Technikum nevelési igazgatóhelyetteseként azon fáradozom, hogy a fiatalok értelmes és egészséges életet élhessenek, miközben a környezet védelmét is szem előtt tartom. Az evezés iránti szenvedélyem itt is megtalált, legyen szó sárkányhajóról vagy evezős hajóról. Az evezős masters közösség felkérésére örömmel vállaltam el a Dél-alföldi Evezésért Alapítvány kuratóriumi elnöki posztját, ahol kreatívan és aktívan részt veszek az alapítvány életében. Az elmúlt két évben felnőttoktatási jogviszonyban elvégeztem a sportszervező és evezős edző szakot, így már edzéseket tartok a Szegedi Vízisport Egyesület sportolóinak is.

Mindenki tudja, hogy a Maros és az evezés iránti szenvedélyed határtalan. Nem meglepő hát, hogy ez az élmény inspirálta ezt a különleges túrát.

- Igen, valóban elmondhatom, hogy a víz a szenvedélyem. Nem véletlen, hogy Szeged szívében élek, ott, ahol a Maros és a Tisza találkozik. Számomra ez a helyszín egy igazi szentély, tele varázslattal és emlékekkel.

Az Erasmus Sport projekt keretében született meg a Kapocs a Maros túra koncepciója. Eddig kétszer valósítottuk meg ezt az izgalmas kezdeményezést, amelyet az Erasmus támogatása segített elő.

- A túra célja egybevágott az Erasmus projektek céljával is. A Dél-Alföldi Evezésért Alapítvány és a romániai Clubul West Sport Arad közös szervezésében megvalósuló túra célja, hogy a Maros folyót ne csupán földrajzi határként, hanem összekötő kapocsként mutassuk be a résztvevők számára.

Ez a négynapos, sátorozással és közösségi főzésekkel tarkított vízitúra nemcsak sportesemény, hanem közösségépítő és természetvédelmi kezdeményezés is.

A program célja, hogy megmozgassa a fiatalokat, időseket, családokat, hátrányos helyzetűeket és vízparti közösségeket. Egyre több érdeklődő szeretné kipróbálni ezt a testet-lelket megmozgató sportot.

A rendezvény az Erasmus+ keretében már szakmai elismerésben részesült, célunk pedig, hogy a Kapocs a Maros egy nap a hazai Vogalonga legyen: egy évről évre bővülő vízi ünnep, amelyben részt venni megtiszteltetés, támogatni pedig hosszú távú befektetés az egészséges jövőbe.

- Hogyan fogadták ezt a kezdeményezést a helyi és a megyei döntéshozók? Milyen támogatásokat kaptatok, és mire lenne még szükség a jövőben?

Az első túránk során már az elején sok támogató sorakozott fel mellettünk. A magyar oldalon főként a Szegedi Vízisport Egyesület nyújtott segítséget, valamint Csáki Béla a megyei önkormányzat részéről, a Makói Önkormányzat, és idén a Szeged Város Közösségéért Közalapítvány is csatlakozott hozzánk. A román oldalon a West Club, a Lunca Mureșului, Pécska polgármestere és a Pécskai Turisztikai Központ szintén támogatta kezdeményezésünket, és idén már a megyei önkormányzat is a partnereink között van. A támogatások sokféle formában érkeztek. A hajók és a felszerelések beszerzéséhez kedvezményes áron jutottunk hozzá, ami nagy segítség volt számunkra. A szálláslehetőségek is kiválóak voltak: ingyenesen állhattunk fel a sátrakkal, és használhattuk a mosdókat a Lunca területén, a Pécskai Turisztikai Központnál, valamint a Makói Önkormányzat panziójának udvarán. Különösen szeretném megköszönni Antal Péter pécskai polgármester úrnak, aki évről évre friss, meleg étellel vár minket a pécskai új kenyér napi ünnepségsorozat idején. Az ő támogatása mindig különleges élményt nyújt számunkra.

- Az élménybeszámolókat látva, több aradi bánta, hogy nem tudott az akcióról, másként csatlakozott volna. Hogyan látjátok a jövő évi túra előkészítését?

- Ahogyan már mondtam, szeretnénk, ha a túra kinőné magát, szeretnénk, ha hagyománnyá válna, és szeretnénk, ha mindenki tudná már most, hogy jövőre mikor kerül megszervezésre. Ezért neked mondom elsőnek, hogy jövőre augusztus 20-23. lesz a túra időpontja.

- Kik pályázhatnak a részvételre? Milyen előkészületek szükségesek egy ilyen kalandos útra? Az idei eseményen a tapasztalt profi evezők mellett amatőr kalandorok is csatlakoztak a kihíváshoz.

Bárki, aki kedvet érez hozzá, részt vehet az eseményen, de egy fontos dologra érdemes figyelni: a csapatban legyen legalább egy olyan személy, aki jártas a kormányzásban és figyelemmel kíséri a víz mozgását. Nem annyira a fizikai megterhelés a nehézség, hanem inkább a Maros folyásának megértése, különösen most, amikor a víz szinte alig áramlik. Olyan ügyesen kell kanyarodni, ahogyan azt a sodrás megkívánja. Ha ez nem sikerül, akkor néha ki kell szállni, és a bokáig érő vízben kell cipelni a hajót.

Szabadvízi evezés során minden résztvevő számára kötelező a mentőmellény viselése, és jó, ha a jelentkezők vízbiztosak. Azok számára, akik víziszonyban szenvednek, inkább alternatív programot ajánlunk: csatlakozzanak hozzánk a parton egy kerékpárral, és segítsenek a tábor felállításában, valamint a főzésben. Ezzel a módszerrel is felfedezhetik a Maros lenyűgöző szépségeit.

Milyen környezetvédelmi kihívásokkal találkoztatok a túráitok során?

Szeretünk a szépségre és a múlt emlékeire fókuszálni, de nem hunyhatunk szemet a folyóban úszkáló petpalackok és egyéb hulladékok fölött. A többségük már rég a víz mélyére süllyedt, és talán ez a legnagyobb veszély. Az egyik fotón bemutatunk egy vasbeton és vas kompozíciót, amely a kis vízállás miatt most szinte teljes egészében látható. Ugyanez a „test” azonban, ha csak kicsivel a víz alatt rejtőzik, halálos csapdát jelenthet bármelyik hajó számára. Ezekkel a rejtett veszélyekkel sürgősen foglalkozni kellene. Nehezen megközelíthető, hiszen a folyó közepén helyezkedik el, csupán alkalmanként bukkannak fel, és csak kevés embert aggaszt. De nem állnak a helyükön! Hasonlóképpen, a partokon előbukkanó összetört üvegdarabok is komoly kockázatot jelentenek: mezítláb beléjük lépni súlyos sérüléseket okozhat. Sajnos, ezeket is mind mi, emberek hagytuk magunk mögött. Tervezünk egy olyan túrát, amely során az utunkba kerülő szemetet gyűjtenénk össze. Ebbe a szemétgyűjtő akcióba aktívan bevonjuk mindkét megye önkormányzatát.

- A Maros és környéke turisztikai fellendítésének ötlete már nem először merül fel az önkormányzatok szintjén. Te hogyan látod mindezt?

Képzeld el, milyen csodás lenne, ha minél többen fognánk szeretni a Marost, és tennénk is érte! Jelenleg azonban szomorúan tapasztalom, hogy az aradi strand egyre inkább eltávolodik a folyótól. Én és a 90 feletti szüleim, akik szintén őrzik a régi emlékeket, jól emlékszünk arra, hogy a strand legnagyobb kincse a Maros volt. Fiatal evezősként, amikor a hajónkkal megérkeztünk a strand közelébe, mindig ügyelnünk kellett, hogy elkerüljük a baleseteket, hiszen annyian úsztak a folyóban, hogy szinte lehetetlen volt nem találkozni velük. A Maros a közösségünk szíve volt, és remélem, hogy egyszer újra együtt élvezhetjük a víz szépségét és erejét.

Tehát, először is, fontos, hogy szeretettel és tisztelettel forduljunk a Maros felé; alázattal közelítsünk hozzá, és figyeljünk a csodálatos szépségére, varázsára és erejére. Amikor turizmussal foglalkozunk, törekedjünk arra, hogy mindez csak a folyó javát szolgálja, és semmiképpen se károsítsuk azt.