Létrejött egy különleges magyar gyomorkeserű, amely a "krumpliország" varázslatos földjén született.
Hihetetlen, hogy a Várda Likőr már évszázadosnál is régebbi múltra tekinthet vissza, amely száz év pedig mindennek mondható, de unalmasnak semmiképpen sem.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy minden országnak megvan a maga gyomorkeserűje, amit - természetesen - a lehető legjobbnak tartanak az ott élők. Magyarországnak - vitán felül - ez a Zwack cég tradicionális gyomorkeserű likőrje, amelyet, ha magyar termékeket kell felsorolni, az elsők között említünk.
Ne felejtsük el megemlíteni a 2022-ben 100 éves évfordulóját ünneplő szabolcsi vállalatot, a Várda-Drink Zrt.-t, amely többek között a híres Várda Likőrt is gyártja. A cég jogelődjét, a Szabolcsi Gazdák Szeszfinomító Szövetkezetét 1922-ben alapították, Diner István vezetésével, aki egészen 1941-ig irányította és fejlesztette a vállalkozást. Mielőtt azonban mélyebben belemerülnénk a gyár és a Várda Likőr különleges történetébe, érdemes egy pillanatra megállni és megismerkedni az alapító életével. Diner István 1884-ben született, és 1948-ban hunyt el, életútja pedig legalább annyira izgalmas, mint a vállalat története.
A Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Anarcson, a családi gazdaságban kezdett el dolgozni, munkáját 1907-től a gazdaság társtulajdonosaként végezte. 1909-ben már aktívan részt vett a kisvárdai Közgazdasági Népbank megalapításában, olyannyira, hogy 1927-ig vezérigazgatója is volt. A váltásra azért került sor, mert a kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank vezérigazgatója lett.
Ezen kívül 1917-ben a Felsőszabolcsi Központi Szeszfőző Szövetkezet kisvárdai üzemének igazgatójaként tevékenykedett. 1922-re, húsz gazdatársával együtt, megalapította a Szabolcsi Gazdák Szeszfinomító Szövetkezetet, ahol fő részvényesként és többek között vezérigazgatóként is szerepet vállalt.
A "mellékes" tevékenységei között említhető, hogy az 1930-as években megalapította Kisvárda egyetlen nyilvános strandját, amely az üzem területén helyezkedett el. Az itt keletkező meleg vizet, amely a finomítás és víztelenítés során keletkezett, kihasználták a strand működtetésére. Ezen kívül aktívan támogatta a kisvárdai helytörténeti kutatásokat is, hozzájárulva ezzel a város kulturális örökségének megőrzéséhez.
A 1900-as években Kisvárda jelentős fejlődésnek indult, amelynek motorjai között kiemelkedő szerepet játszott a mezőgazdaság, különös figyelmet kapva a burgonyatermesztés és az arra épülő szeszgyártás. Már az 1800-as évek közepén a közgazdasági elemzések a rozs és a dohány mellett a burgonyát is a térség legfontosabb terményeiként említik, jelezve, hogy e kultúrnövény már ekkor is alapvető szerepet játszott a helyi gazdaságban.
A XX. század elején, a háború okozta fokozott kereslet miatt a burgonya vetésterülete több mint 50%-kal növekedett a Nyírségben. Az első világháborút követő időkben a térséget már egyes forrásokban mint "krumpliországot" emlegetik.
A burgonya elterjedése előtt gabonából történt a szeszfőzés, a sörkészítés mellett. A lakosság gabonaellátása miatt általában korlátozták ezt, olyannyira, hogy 1838-ban még törvény is tiltotta a gabona felhasználását a szeszfőzésre. Azt, hogy ennek mennyire sikerült érvényt szerezni, már más kérdés...
A kukorica és a burgonya térnyerésével aztán megoldódott ez, a szeszfőzés bőséges alapanyaghoz jutott. A nagyobb uradalmak közül jó néhány kimondottan a szeszgyártás céljából termeltek burgonyát. Az így készült szeszt aztán ízesítették - fogyasztást megelőzően - például mézzel vagy mazsolával, de akár szegfűszeggel is.
Az újonnan elérhető bőséges alapanyagok természetesen magukkal hozták a technológiai innovációt is, így megszületett a gőzöléses módszer. Ezen eljárás során az erjesztés előtt álló anyagok keményítőjét gőz segítségével átalakították, ami lehetővé tette, hogy a keményítő- és cukortartalom hatékonyabban felszabaduljon. Ennek következtében a főzés folyamata nemcsak gazdaságosabbá vált, hanem a végeredmény minősége is jelentősen javult.
A lepárlás során alkalmazott gőzfűtési technika megakadályozta a cefre leégését és odakozmálását, így a kozma-aromák is megmaradtak. Ennek köszönhetően pedig már semmi nem állhatott az ipari méretű előállítás útjába.
Az 1900-as évek hajnalán, Kisvárda vonzáskörzetében szinte minden jelentősebb birtok vállalkozott szeszgyár alapítására. Azonban 1922-től kezdődően a helyzet drámaian megváltozott, és ezek a gyárak komoly kihívásokkal néztek szembe. Ekkortól ugyanis tilos volt nyers szeszt forgalomba hozni; azoknak a gyártóknak, akik nem rendelkeztek finomító berendezéssel, kénytelenek voltak nyers termékeiket ipari szeszfinomító telepekre szállítani.
Szabolcsban akkor 50 ilyen gyár volt, jól érezte tehát Diner István, hogy célszerű az előírásoknak megfelelőt létrehozni. Valószínű - hiszen napjainkban is az egyik legnagyobb nehézség ez - nem lehetett egyszerű feladat összefogni a kereskedőket és a birtokosokat, és szövetkezetet szervezni. De sikerült, és így jött létre a már említett Szabolcsi Gazdák Szeszfinomító Szövetkezete.
1929-ben megépült a magasabb szeszfinomító épület is, amely 24 óránként 150 hektoliter teljesítményű dehidráló készülék segítségével megkezdte a tiszta szesz gyártását. A háborús, majd az azt követő éveket megszenvedte Diner, aki katolikusként is a zsidótörvények hatálya alá esett, fokozatosan kiszorult a gazdasági, majd minden más életből is. A német megszállást Budapesten túlélte, de az újabb totális diktatúra kiépülését már nem.
A gyár története 1941-ben vette kezdetét, amikor hadiüzemmé nyilvánították. Ekkor katonai parancsnokok irányítása alá került, akik a háborús évek kihívásainak kezelésére készültek. Érdekes fordulat következett be 1944 őszén, amikor a német csapatok, váratlan módon, nem robbantották fel a létesítményt. 1945 májusától egészen 1950-ig a gyár a Szeszegyedáruság birtokába került. Bár egy időre leállt a termelés, 1946-ban sikerült újraindítani a szeszfinomítást, ezzel új lehetőségeket teremtve a gazdaság számára.
A nyers szesz forrása ekkor már a mezőgazdasági kisüzemekből származott. Ezt követően, a gyár fennmaradásának biztosítása érdekében, a gyógyszeriparból beszerzett szennyezett szeszek regenerálására kezdett fókuszálni. E folyamat során a nyers izopropil víztelenítése és a szennyezett izopropil alkohol újbóli hasznosítása is szerepet kapott.
Az 1960-as évek közepétől a Szovjetunióból érkező szeszimport jelentős mértékben hozzájárult a gyár működésének stabilizálásához, áthidalva a felmerülő problémákat és hosszú távon biztosítva a fennmaradását. A gyógyszeripari szennyezett szesz tisztításának folyamata azonban hamarosan megszűnt, mivel a szennyezőanyagok sokfélesége és erőteljes korrodáló hatása komoly nehézségeket okozott. 1969-ben viszont új fejezet kezdődött, amikor elindult az "almavotka" palackozása és forgalomba hozatala, amely friss impulzusokat hozott a gyár életébe.
1970-re a palackozott italok piaca jelentős növekedésen ment keresztül, hiszen ekkorra már több mint egymillió palackot értékesítettek. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a régóta esedékes korszerűsítési munkálatok is. 1971-ben a termékpaletta 21 különböző itallal bővült, így Kisvárdán is készültek újdonságok, mint például a Sztár üdítők, amelyek citrom, narancs, tonik és sztárking ízekben voltak elérhetők. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat folyamatos fejlődésen ment keresztül, hiszen a sárospataki kereskedelmi telepeket és a vásárosnaményi bor- és gyümölcsszeszfőzdét is integrálták, amely a mai napig aktívan működik.
A cég 1991-ben részvénytársasággá alakult, majd 1993-ban privatizációs folyamaton ment keresztül, amelynek következtében új névvel és tulajdonosokkal gazdagodott. Ekkor a Várda-Drink Részvénytársaság a menedzsment és a munkavállalók tulajdonába került, ezzel új fejezetet nyitva a vállalat életében.
A 2006. év végétől már Zrt.-ként működött a cégcsoport, 2007-ben pedig tulajdonosváltás történt, ennek köszönhetően az addigi portfóliója jelentősen átalakult. A Kisvárdán működő gyárban szeszesital-gyártás történik, míg a pálinkákat a saját pálinkafőzdében, korszerű lepárlási technológiával állítják elő Vásárosnaményban.
A 2018-as World Spirit Award nemzetközi italversenyen a Várda Likőr kiemelkedő teljesítménye dupla aranyérmet hozott el, míg a Várda Szilva Likőr szintén elismerésre méltó, aranyérmet nyert.
A Várda Likőr egy különleges, ínycsiklandó ital, amely 34 különböző gyógy- és fűszernövény kivonatát és párlatát ötvözi. Ez a likőr nemcsak egyedülálló karakterével, hanem harmonikusan édes és fűszeresen keserű ízével is magára vonja a figyelmet. Összetevői között megtalálhatók a citrusfélék héjai, friss levelek, gyökerek, gyöktörzsek, magvak és szemet gyönyörködtető virágok, melyek gazdag aromavilágot és élénk ízélményt biztosítanak.
2016-ban indult a vállalkozás az Exclusive Edition pálinkacsalád bemutatásával, amely mára már 22 különleges tagra bővült. E pálinkák közül számosan elnyerték a Champion díjat, valamint Arany minősítést is, ezzel is hangsúlyozva a minőség iránti elkötelezettségüket. A választékban megtalálhatók a klasszikus alma-, körte- és szilvapálinkák, de a kínálat különlegességei között szerepelnek a ritkább gyümölcsökből, például berkenyéből, birsből és bodzából készült pálinkák is. Az érlelési folyamat során egyes tételek tölgyfahordóban, míg mások eperfahordóban kaptak helyet, így a fajták egyedi ízét és karakterét még inkább kiemelik.
