Ha egy biológiailag elhalt folyót sikerül újjáéleszteni, az azt jelenti, hogy még mindig van esély a megújulásra.
A Föld édesvízkészlete drámai mértékben csökken, és a meglévő forrásokat sem kezeljük megfelelően. Gyakran szennyezzük az ivóvíz forrásául szolgáló folyókat, vagy olyan műszaki megoldásokhoz folyamodunk, amelyek komoly károkat okoznak a természetes ökoszisztémákban. Az utóbbi időszakban azonban egyre több helyen tapasztalható egyfajta szemléletváltás. Politikai szinten is egyre többször hangsúlyozzák, hogy a vízfolyásokat vissza kellene adni a környezetüknek és az embereknek, akik nem csupán kihasználni, hanem harmonikusan együtt élni is képesek velük. A BBC Earth legújabb dokumentumfilmje, a "Változó bolygó: Folyóink helyreállítása" két olyan inspiráló projektet mutat be, amelyek reményt adnak a jövő vízgazdálkodásának újragondolására.
A 2024-es olimpia egyik legizgalmasabb kérdése az volt, hogy lehetséges-e versenyeket rendezni a Párizst átszelő Szajna folyón anélkül, hogy az olimpikonok egészsége veszélybe kerüljön a magas baktériumkoncentráció miatt. A heves esőzések nem éppen kedveztek a szervezők és mérnökök terveinek, mivel a szennyvizek befogadására épített hatalmas tározó túlcsordult, így a vízminőség nem volt optimális. Pedig ez a projekt valóban különleges volt a maga nemében, hiszen a célja az volt, hogy a városi környezet és a sport találkozását új dimenzióba emelje.
Párizs a 1960-70-es években szinte ész nélkül használta a Szajnát, mint egy hatalmas pöcegödört, a szennyvízének jelentős részét ugyanis gond nélkül a folyóba engedte. A helyzet az évek során némileg javult, de a folyó még mindig komoly terhelésnek volt kitéve, annyira, hogy egy időszakban biológiailag halottnak nyilvánították, s a halak szinte teljesen eltűntek belőle.
A környezetvédelmi beruházások, amelyek során másfél milliárd dollárt fektettek be, látványos eredményeket hoztak: a folyó újra fellélegzett, és ma már a horgászok is örömmel emelnek ki harcsákat a vízből. A vízi ökoszisztéma lassan, de biztosan kezd helyreállni. Nem véletlen, hogy a denevérpopulációkat is figyelemmel kísérik, hiszen ezek a repülő ragadozók a víz fölött cikázó rovarokkal táplálkoznak, így közvetett módon hozzájárulnak a környezet egyensúlyának fenntartásához.
A Szajna vizében egészen a közelmúltig, körülbelül egy évszázadon át, fürödni szigorúan tilos volt, ám manapság már amatőr úszóversenyek zajlanak a folyóban. Budapesten gyakran emlegetik a Szajna példáját, amikor a Duna régi fürdőzési hagyományainak feltámasztásáról beszélnek. Ha a szükséges források és a megfelelő szándék rendelkezésre állnak, a vízminőség javítása biztosítható. Talán még egy olimpiai esemény nélkül is.
A kaliforniai Klamath folyó visszavadításának folyamata – amely a film egyik középpontjában áll – lenyűgöző példája annak, hogyan lehet az emberi beavatkozást a természet javára fordítani. Az ökoszisztéma egészének előnyére válik, amikor visszaállítják a folyó természetes állapotát. A Klamath folyót az 1890-es évektől kezdve vízlépcsőkkel zárták el, hogy energiát termeljenek, ezzel radikálisan megváltoztatva a meder és a vízfolyás jellegzetes mintázatát. A legnagyobb veszteséget a lazacpopulációk szenvedték el, mivel nem tudtak visszaúszni a hagyományos ívóhelyeikre, vagy olyan víztározókba kényszerültek, amelyek gyorsan felmelegedtek és algásodtak, így a halak a szűkös oxigénkészlet vagy az algák által kibocsátott toxinok miatt pusztultak el. Az elmúlt évtizedek során többször is tapasztaltunk tömeges halpusztulásokat, amelyek a folyó ökológiai egyensúlyának súlyos felborulását jelezték.
Az őslakos törzsek évtizedek óta hangot adnak aggodalmuknak a lazacok védelme érdekében, hiszen e halak nem csupán elsődleges fehérjeforrást jelentenek számukra, hanem megélhetésük alapját is képezik. Ha nem tudnak halászni, akkor hosszú órákat kell utazniuk egy boltig, ahol húst vásárolhatnak, ami gyakran nemcsak időigényes, hanem költséges is. A lazac nem csupán az emberek számára fontos, hanem az állati táplálékláncban is kulcsszereplő, ugyanis fókák, sasok, keselyűk és medvék is táplálkoznak belőle. E fajok populációja tehát szorosan összefonódik a lazacok állományával, így a halak védelme az egész ökoszisztéma egészségének megőrzéséhez is elengedhetetlen.
Egy lélegzetelállító beavatkozás révén most új lehetőségek nyílnak a lazacok számára. A Klamath folyón, amely több száz kilométernyi hosszúságával lenyűgöző, példa nélküli módon négy vízlépcsőt bontanak le, amelyek az őslakos közösségek szerint eddig komoly sebeket jelentettek a folyó természetes ökoszisztémájában. A projekt támogatását nagymértékben elősegítette, hogy az erőművek teljesítménye már nem volt kielégítő, és a megújuló energiaforrások képesek voltak azokat helyettesíteni. Az első gát már felrobbantásra került és sikeresen elbontották, ezzel újra szabad utat adva a víznek. A helyreállítási munkálatok nem álltak meg itt: az egykori víztározók kopár partjait őshonos növényekkel ültetik be, hogy megakadályozzák az invazív fajok terjedését, és egyben biztosítsák a part stabilitását is.
