Az oroszok jelentős fejlesztéseket végeztek a legveszélyesebb bombáik terén, ami komoly aggodalomra ad okot az ukránok számára.

Úgy tűnik, az oroszok kínai tervezésű sugárhajtóműveket integrálnak a siklóbombáikba, ezzel pedig jelentősen fokozzák a fegyverek pusztító erejét.

Az Ukrajna ellen irányuló orosz légitámadások kapcsán gyakran a nagy hatótávolságú drónok, ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek kerülnek a középpontba. Ezek a fegyverek valóban kulcsszerepet játszanak az orosz támadásokban, és a civil áldozatok többsége is ezekhez a modern eszközökhöz köthető. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az orosz erők a frontvonalhoz közeli városokat hagyományos tüzérségi és rakétás lövésekkel is célozzák, ezzel tovább súlyosbítva a konfliktus humanitárius válságát.

A frontvonal közelében nem csupán a hagyományos fegyverek jelentik a legnagyobb kihívást az ukrán erők számára. Az orosz légierő legveszélyesebb eszközei a siklóbombák, amelyek a régi szovjet bombák modernizálásával jöttek létre. Ezek az eszközök, megfelelő magasságból indítva, akár 50-60, bizonyos változataik pedig akár 100 kilométeres távolságban is képesek siklani a levegőben. Ez a tulajdonság lehetővé teszi az orosz harci gépek számára, hogy jellemzően az ukrán légvédelem hatótávolságán kívül maradva, biztonságosan támadják meg az ukrán védelmi vonalakat.

Ezt azok az UMPK (Unyificirovanyij Modul Planyirovanyija i Korrekcii, azaz egységes sikló és korrekciós modul) nevű készletek teszik lehetővé, amelyek kis szárnyak és vezérsíkok az eredetileg "sima", azaz csupán gravitációs erővel célba juttatott bombáknak némi siklórepülési, és kezdetleges irányíthatósági képességeket kölcsönöznek.

Az UMPK-bombák, melyek súlya 250, 500, 1500, sőt egyes információk szerint akár 3000 kilogramm is lehet, rendkívüli fenyegetést jelentenek az ukrán erőkre. Rombolóerejük messze meghaladja a drónokét, és meglepően pontosan képesek elérni célpontjaikat, akár erősen védett állásokban is súlyos károkat okozva. Az ukrán légvédelem lehetőségei korlátozottak, mivel a bombákat indító harci gépek csak a fronthoz közeli légvédelmi ütegekkel érhetők el, míg maguknak a bombáknak a megsemmisítése rendkívül nehézkes. Ráadásul, a légvédelmi rakéták, amelyek költségei több millió dollárra rúgnak, nem tűnnek ésszerű befektetésnek, ha csupán néhány tízezer dolláros bombák ellen kellene felhasználni őket.

Az UMPK siklóbombák kulcsszerepet vállaltak az orosz hadsereg legutóbbi 1-2 éves offenzíváiban. Ezek a fejlett fegyverek lehetővé tették, hogy a jelenleg nehézfegyverekkel szinte teljesen megfosztott orosz gyalogság elérje azokat az ukrán védelmi pozíciókat, amelyeket vagy kiürítettek, vagy megsemmisítettek a harcok során.

Természetesen! Itt van egy egyedi változat a "Új meghajtás" kifejezésre: "Friss impulzusok"

Ezért rendkívül lényeges - és az ukránok számára rendkívül aggasztó - hír, hogy úgy látszik, az oroszok jelentős fejlesztéseket végeznek ezen fegyverek terén. Az eszközöket, amelyeket egyesek UMPK-DB, míg mások UMPK-5R néven emlegetnek, most már egy lökhajtásos motorral is ellátták, ami új dimenziót ad a bombák hatékonyságának.

Az ukránok az utóbbi hetek során számos ilyen roncsot fedeztek fel, ami azt jelzi, hogy az orosz hadsereg kínai gyártmányú hajtóműveket alkalmaz – például az alábbi X-bejegyzés képein látható SW800Pro-Y sugárhajtóművet – a bombákhoz való felszereléskor.

A motor csupán egy aspektusa a fejlesztési folyamatnak. Az orosz mérnökök nemcsak a motorok terén végeztek újításokat, hanem a bombákhoz csatlakoztatott szárnyakat is átalakították. Az új tervezés során a korábbi modellekhez képest több, nagyobb felületű szárnyakat alkalmaztak, ami önmagában is jelentősen megnövelte a bombák hatótávolságát és javította irányíthatóságukat.

A sugárhajtású rásegítés révén a bombák hatótávolsága jelentősen kibővült. Jelenleg még kevés konkrét információ áll rendelkezésre, de a becslések azt mutatják, hogy az új UMPK-bombák akár 200 kilométeres távolságra is eljuthatnak. Ukrajnai források már megerősítettek olyan eseteket, amikor 100-150 kilométeres távolságban csapódtak be ezek a bombák. Például október 20-án, hétfőn Poltava közelében egy ilyen bombát észleltek, amely legalább 150 kilométerre volt a harkivi frontvonaltól. Érdemes megjegyezni, hogy az orosz harci gépek nem a frontvonal közvetlen közeléből indítják ezeket az eszközöket, hanem távolabbról.

Az UMPK-DB készletek esetében arra lehet következtetni, hogy az oroszok jelenleg a 500 kilogrammos FAB bombákat használják alapként. Ennek oka, hogy ez a verzió aerodinamikai szempontból kedvezőbb, valamint hőállósága is jobb, mint a többi hasonló bombáé. Ennek következtében a 500 kg-os FAB bomba ideálisabb választás a nagyobb sebességű és hosszabb idejű siklási feladatokhoz. Ugyanakkor valószínű, hogy párhuzamosan kísérleteznek a kisebb és nagyobb FAB bombákkal is, hogy még szélesebb lehetőségeket nyissanak meg a hadviselés terén.

Hogyan is lehetne más szavakkal kifejezni a "veszélyes távolság" fogalmát? Talán úgy, hogy "kockázatos távolság" vagy "kritikus távolság". Esetleg egy kicsit színesebben: "a határvonal, ahol a biztonság már nem garantált". Az ilyen kifejezések segíthetnek a szöveg egyediségének növelésében, miközben megőrzik az eredeti jelentést. Ha szeretnéd, hogy egy konkrét szöveget dolgozzak át, kérlek, oszd meg velem, és szívesen segítek!

A 150-200 kilométeres hatótávolságú eszközök lassan inkább kisebb cirkálórakétákra emlékeztetnek, mintsem klasszikus légibombákra. Ez a megnövekedett hatótávolság komoly kihívások elé állítja az ukrán haderőt, hiszen a bombák most már olyan parancsnoki központokat, lőszerraktárakat és egyéb kulcsfontosságú célpontokat is elérhetnek, amelyek eddig biztonságos távolságban helyezkedtek el a frontvonalatól. Ráadásul a bombákat indító repülőgépek még távolabbról is képesek támadni, így a célpontok védelme még nehezebbé válik, mivel az új támadási távolságok révén a légvédelmi rendszerek számára is komolyabb kihívást jelentenek.

Ahogyan már számos alkalommal kiderült az ukrajnai konfliktus során, a legnagyobb hatást nem mindig a csillogó új "csodafegyverek" keltik, hanem sokkal inkább a költséghatékony, kreatív és tömegesen alkalmazható megoldások. Ezen a téren nemcsak az ukrán, hanem az orosz mérnökök is bizonyítják, hogy képesek figyelemre méltó eredményekre.