Felfüggesztették Pál atya sárpataki gyermekotthonának működését, ami jelentős változást hoz a helyi közösség életében.

A marossárpataki gyermekotthon működését május 26-tól három hónapra felfüggesztették, mivel a lakhatási körülmények nem feleltek meg az előírásoknak. Az intézmény, amelyet a közismert Pál atyának, Bakó Bélának köszönhetünk, immár közel három évtizede nyújtott otthont a rászoruló gyermekeknek. A hatósági döntés következtében most 23 gyerek kényszerül új lakhelyet keresni, olyan fiatalok, akik együtt nőttek fel, mint egy család, és Pál atya irányítása alatt éltek. Most azonban egy hivatalos döntés következtében idegen környezetbe kerülnek, ahol bár lehet, hogy az új bútorok modernek és a falak fehérek, az otthon melegét és a biztonságot adó közelséget, amit eddig megéltek, már nem találják meg.

Az állam, a maga rendkívüli szigorával, úgy határozott, hogy megszünteti Maros megye egyik legrégebbi gyermekotthonát. A Szent Erzsébet Egyesületet, amelyet Pál atya irányít, 1998-ban alapította a ferences rendi szerzetes, és azóta több mint 340 gyermeknek biztosított otthont. Jelenleg 23 fiatal lakik a sárpataki intézményben. Az ellenőrző hatóságok egyetlen aláírással zárják be ezt a helyet, megszüntetve a működési engedélyt, és mindössze 30 nap áll rendelkezésre arra, hogy minden gyermek számára új otthont találjanak. A szabályok, statisztikák és jelentések labirintusában a gyerekek érdekei a legkevésbé fontosak - írja levelében Nagy Domokos pedagógus, aki a Pál atya vezette sárpataki otthonban dolgozik, és nap mint nap a gyerekek sorsával foglalkozik.

Nagy Domokos érdeklődésünkre kifejtette, hogy az év elején, amikor az ellenőrző hatóságok Maros megyében is alapos vizsgálatot tartottak a szociális szolgáltatóknál, számos problémát találtak a sárpataki gyermekotthonban. A legutóbbi ellenőrzés során újra felmerültek a hiányosságok: a lakhatási körülmények és a bútorok állapota, amelyeket zömében adományként kaptak az egyesülethez, nem feleltek meg a megfelelő normáknak. Ennek következményeként május 26-tól három hónapra felfüggesztették a gyermekotthon működését. Az elvárások szerint a gyermekotthonnak olyan környezetet kellene nyújtania, amely a három- vagy négycsillagos szállodák színvonalával vetekszik.

Sárpatakon négy otthonunk működik, ahol összesen 23 gyermek él és fejlődik. Azonban sajnálatos módon mind a négy intézmény működését felfüggesztették. Bár az épületek régi és nem éppen optimális állapotúak, folyamatosan igyekeztünk javítani rajtuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal. Igen, vannak hiányosságok, de nem tartom úgy, hogy ezek olyan mértékű problémát jelentenének, ami indokolná az otthonok bezárását. A gyerekek többsége ketten osztozik egy szobán, van olyan is, akinek saját szobája van, és csupán egy esetben fordul elő, hogy hárman osztoznak egy helyiségben – ők testvérek, akik szeretnék együtt megélni mindennapjaikat – emelte ki a pedagógus.

A sárpataki házakban élő gyerekek közül a legkisebb tízéves, a legidősebb pedig huszonkettő. A bentlakók nagy része az otthonban nőtt fel, van, aki 12-13 éve ott lakik, a most tizenéves fiatalokat egykor, még óvodásként a jelenlegi nevelőnők gondozták, és a gyerekek testvérként tekintenek egymásra, egy nagy családként élnek együtt.

Az ellenőrző hatóság határozata nyomán a gyermekeket más intézményekbe kell áthelyezni. Az érintetteknek egy hónap áll rendelkezésükre, hogy biztosítsák a kiskorúak új elhelyezését. Még ha a következő három hónapban sikerül is befejezni a szükséges felújításokat, sajnos valószínű, hogy a már átkerült gyerekeket nem tudják majd visszaadni.

Mielőtt meghozták a döntést az otthon felfüggesztéséről, az ellenőrzéseket végző intézmények képviselői meg sem kérdezték a gyerekeket, hogy hogyan érzik ott magukat, jó-e nekik a sárpataki otthonban, zavarja-e őket, hogy esetleg nem a legújabb a szobájukban lévő bútor.

A sárpataki házunkban a bútorok többsége masszív fából készült, és sokan bírálják, mondván, hogy nem modern, csupán régimódi. Nyilván akadnak kifogásolható elemek, és a körülmények nem érik el egy négycsillagos szálloda szintjét, de mindaz megvan, amire a gyerekeknek igazán szükségük van – osztotta meg velünk Pál atya. Ő úgy véli, hogy az ellenőrök nem a gyerekek vagy a gyereknevelés iránt érdeklődtek, csupán a papírokra voltak kíváncsiak. – De nem sajnálom magam, inkább arra összpontosítok, hogy merre tovább – tette hozzá a 71 éves, több mint tíz műtéten átesett atya, akinek élete során számos nehéz sorsú gyermek jövőjét segítette egyengetni, mindezt a megszokott alázattal és optimizmussal.

A ferences lelkület - amid van, oszd meg a szegényekkel - és a keresztény szeretet élteti lassan három évtizede a Szent Erzsébet Egyesület munkáját. Pál atya szívügyének és küldetésének tekinti a nehéz sorsú gyerekek felkarolását, mivel úgy érzi, ő azt a feladatot kapta a Jóistentől, hogy gyermekkort teremtsen azoknak a kiskorúaknak, akiknek egyébként ez nem adatott volna meg. Pál atya otthonaiban megsimogatják őket, ha szomorúak, mesét olvasnak nekik ágyba bújás előtt, és tanulnak velük, ha éppen gondot okoz a másnapi lecke. A ferences rendi szerzetes számtalanszor elmesélte, hogy hozzájuk gyakran azok kerültek, akiknek máshol nem sikerült megoldást találni. Telefonáltak a gyermekvédelemtől, hogy van egy gyermek, be tudják-e fogadni. És mindig igen volt a válasz. Ha volt hely, jó, ha nem, akkor szorítottak. Nem számított más, csakis az, hogy van egy gyerek, akinek most van szüksége a segítségükre, akit fel kell karolni, akinek gyermekkort kell biztosítani.

- A gyerekeket nagyon megviselte a hír, hogy költözniük kell a megszokott otthonukból, együtt imádkozunk és sírunk - jegyezte meg Nagy Domokos, aki szerint sokukról még nem tudják, hová fognak kerülni. Mint mondta, néhány gyerek esetében már találtak megoldást, egy szászrégeni otthon átvállalt hármat, egy szovátai további kettőt, egy lány betöltötte a 18. életévét, így ő kimegy a rendszerből, egy másikat, aki amúgy a keresztlánya, hazaviszi a pedagógus, illetve van gyerek - aki a nagynénjéhez költözik, két lány pedig visszakerül az édesanyjához. 13 gyereknek azonban még nincs megoldva az elhelyezése. Amennyiben a megyében nem kerül számukra hely, más megyében lévő otthonokba kell költöztessék őket.

- Vannak együttműködési szerződéseink gyermekotthonokkal, át is vennének kiskorúakat, de a gond az, hogy nincsenek helyek, Maros megye telített - mutatott rá a pedagógus.

Kívülállóként talán egyszerűnek tűnik azt javasolni, hogy a gyermeket egy másik alapítványhoz irányítsák, ahol gondoskodnak róla. Azonban a helyzet sokkal bonyolultabb. A gyermek, aki már átélte a magányt, majd Pál atya oltalma alatt talált otthonra, egy közösség tagja lett, ahol felnőtt és megszokta a biztonságot. Most pedig, amikor új és ismeretlen helyre kell kerülnie, ismét szembesülnie kell a valósággal, ami újabb fájdalmat jelenthet számára. Az élet nem mindig kegyes, és a változások sokszor nehezen elviselhetőek.