Félelmetes titkokat őriz a maja városban felfedezett oltár, amelynek eredete nem a maják keze munkájára utal.
A régészek felfedezései során egy lenyűgöző, több mint 1700 éves építményre bukkantak a Tikal maja város romjai között. Az újonnan feltárt oltár származása már most is érdekes kérdéseket vet fel, hiszen biztosra vehető, hogy nem a maják keze munkáját dicséri.
A Tikal romvárosának mélyén rejtőző, kőből készült szertartási hely felfedezése igazi szenzációt keltett – számol be róla a CNN. Az ásatásokat irányító régészprofesszor, Stephen Houston, leleplezte a helyszín szörnyű titkát: az oltár alatt egy felnőtt és egy 2-4 éves gyermek maradványaira bukkantak. A legijesztőbb felfedezés azonban az volt, hogy a tetemek körül három feláldozott csecsemő holttestét is megtalálták. Houston hangsúlyozta, hogy ilyen gyakorlat nem volt jellemző a maják kultúrájában.
A kőoltár megalkotása és a rajta fellelhető díszítések teljesen eltérnek a maja civilizációtól. Az építmény minden egyes oldalán - a vibráló vörös, fekete és sárga festéknyomok mellett - egy tollas fejdíszt viselő figura elmosódott körvonalai tűnnek fel. "Ez az alak rendkívül emlékeztet a Vihar Istenére, akit nem a maják, hanem a Teotihuacan népe tisztelt" - osztotta meg Houston professzor a felfedezést.
A tudósok hosszú ideje sejtették, hogy létezhetett valamilyen kapcsolat a Közép-Amerika jelentős területeit benépesítő maják és a tőlük körülbelül ezer kilométerre északra elhelyezkedő Teotihuacan birodalom között. A régészeti leletek elemzése rávilágított arra, hogy ez a viszony nem éppen a barátságról szólt. "Kr. u. 378 táján Teotihuacan gyakorlatilag megsemmisítette a tikali királyságot" - nyilatkozta Houston. A korábbi maja uralkodót eltávolították, és a helyére egy olyan vezetőt ültettek, aki kész volt teljes mértékben kiszolgálni az északi impérium érdekeit. Az északiak emellett saját embereiket is betelepítették Tikalba, akik magukkal hozták saját vallásukat, szokásaikat és kultúrájukat, így jelentős hatást gyakoroltak a helyi közösség életére.
Egy idő után azonban a maják végre megszabadulhattak az idegen hatalomtól. Houston professzor szerint ennek bizonyítéka, hogy az épületet, amelyben a most felfedezett oltár is található, egyszerűen eltemették. A maják különös szokása volt, hogy időről időre elásniuk a fontosabb épületeket, majd a helyükön újakat emeltek. Tikal esetében azonban az oltárt rejtő épületet nem újjáépítették. E különleges maja hagyomány nyomán a valaha virágzó város helyén egy impozáns domb emelkedik. Ennek a csúcsáról bukkannak elő Tikal romjai, amelyeket a régészek 2019 óta próbálnak feltárni és megérteni.
Stephen Houston véleménye szerint a Teotihuacanból érkezett hódítók a királypuccs idején építették meg a kőoltárt, amely alatt valószínűleg egy elöljárójukat és annak egyik rokonát helyezték végső nyugalomra. A kisgyermek ülő helyzetben kapott helyet a sírban, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt a hatalmas északi birodalomban is gyakorolták. A csecsemő áldozat szokása szintén a Teotihuacani tradíciókra vezethető vissza, nem pedig a maják kultúrájára.
A gazdag közép-amerikai városok vonzó trófeák lehettek a mai Mexikó középső területeit domináló birodalom számára. Teotihuacan számára a színes tollú madarak, a bőséges jádekő és a kakaó olyan ígéret földjét jelképezhették, amely a tejjel és mézzel folyó bőséget ígérte.
