Itt van egy javasolt átfogalmazás: "Február végéig fontos, hogy a magyar állampolgárok elvégezzék a szükséges teendőket, mert utána már nem lesz lehetőségük pótolni azokat." - Agrárszektor
A magányos méhek és darazsak rejtett világában élnek közöttünk a kertekben, parkokban, iskolák és óvodák udvarán, sőt még a legmagasabb lakótelepek erkélyein is, ahogy azt az MME említi. Ezek a kis lények mindenütt ott vannak, ahol virágok nyílnak, és bár gyakran nem is vesszük őket észre, valójában nagyon is jelen vannak az életünkben. Ellentétben a kolóniákban élő rokonokkal, akik hajlamosak a támadásra, a magányos fajok szelíd természetűek: amíg nem zavarjuk őket, teljesen ártalmatlanok. A házi méhek általában nagy, több tízezer egyedet számláló kaptárakban élnek, míg a magányos méhek sokkal kisebb, ujjnyinál is vékonyabb járatokban nevelik utódaikat. A nőstények ügyesen gyűjtik a nektárt és virágport, míg a darazsak ízeltlábúakat ejtenek csapdába, hogy ezeket táplálékként szolgáltathassák a petéiknek. Miután elhelyezték a tojásaikat, bölcsőiket sárdugóval zárják le, hogy biztosítsák az utódok védelmét és fejlődését.
A kikelő lárva táplálékának elfogyasztása után bebábozódik, majd a kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi felnőtt életét, amely néhány hétig tart. Ezekhez a kis bölcsőkamrákhoz könnyedén hozzájárulhatunk az erkélyen, ablakpárkányon vagy virágos balkonládák mellett elhelyezett méhecskehotel, más néven darázsgarázs segítségével. Az ilyen szállások kialakítása rendkívül egyszerű: például egy tűzifából készült kugliba 10-4 mm átmérőjű furatokat fúrva készíthetjük el. De akár szekrényes megoldást is választhatunk. A méhecskehotel különösen értékes eszköz a lakossági beporzórovarok védelmében, hiszen elkészítése óvodai foglalkozások, iskolai órák vagy szakkörök keretében sokkal könnyebb, és természetvédelmi szempontból is sokkal hasznosabb, mint a precíziós, bonyolult famegmunkálást igénylő mesterséges odúk készítése!
Az új méhecskehotelek elhelyezésére a legideálisabb időpont február második felében vagy március elején van. Érdemes olyan védett helyet választani, mint az eresz alja, ablak- és erkélybeugró vagy tornác, ahol keleti vagy déli tájolású helyen közvetlen napsütés érheti őket. A magányosméh-fajok sokszor szőrös bundával rendelkeznek, ami nemcsak szigeteli őket, hanem lehetővé teszi, hogy a tél végén, kora tavasszal, az első napsütéses napokon is aktívan mozogjanak. A méhecskehotelek márciustól május végéig, sőt június közepéig a legnagyobb forgalmat bonyolítják. Ekkor a környezetünkben, legyen az otthon, munkahely, óvoda vagy iskola, centiméterekről is megfigyelhetjük a szorgos rovarok jövés-menését, ami igazi élményt nyújt a természet iránt érdeklődőknek.
