Harminckilenc évvel ezelőtt, ezen a napon történt az a tragikus esemény, amikor a csernobili atomerőmű reaktora felrobbant, örökre megváltoztatva a világunkat.

Harminckilenc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt a történelem egyik legtragikusabb eseménye az ukrajnai Csernobilban, ahol a világ legnagyobb atomerőmű-balesete következett be.

A Kijevtől 130 kilométerre épült erőműben 1000 megawattos, könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktorát két robbanás vetette szét, felszakítva az épület tetejét és falait.

A reaktorban tíz napon át tombolt a tűz, és a levegőbe olyan mértékű radioaktív szennyeződés került, amely több százszorosa volt annak, amit a második világháború során Hirosima és Nagaszaki bombázása után tapasztalhattunk.

A vizsgálat kiderítette, hogy a katasztrófát a reaktor tervezési hibája és egy felelőtlen, nem engedélyezett kísérlet okozta. A személyzet azt akarta kipróbálni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a pót hűtőrendszer átmeneti üzemeltetésére, amíg a dízelgenerátorok működésbe lépnek.

A reaktor teljesítményét a szabályozások figyelmen kívül hagyásával drasztikusan, alig ellenőrizhető és instabil módon, 20-30 százalékra csökkentették. Ezen kívül kiiktatták a biztonsági automatikát és a vészhűtő rendszert is, ami rendkívül kockázatos döntés volt. Amikor a hűtővíz hőmérséklete emelkedni kezdett, a szabályozó rudak automatikusan leereszkedtek, ám a tervezési hiba következtében ezek alsó része grafitból készült, amely nem tudta hatékonyan elnyelni a neutronokat. Ennek következtében a reaktor teljesítménye váratlanul megnövekedett, és a túlhevülés miatt a szabályozó rudak megakadtak. A hűtővíz elforrt, ami hatalmas gőznyomást generált, végül pedig robbanáshoz vezetett, amely során kémiai reakció lépett fel, és a hasadási termékek a levegőbe kerültek.

A szovjet vezetés már aznap értesült a balesetről, de a hírt nyilvánosságra csak két nappal később hozták, amikor Svédország felvilágosítást kért a radioaktivitás általuk mért emelkedésének okairól.

A folyamat során Magyarország legalább két sugárdózist kapott, melyek az enyhébb és közepes erősségi tartományba estek.

Április 28-án a Magyar Rádió bemondója a BBC adása és az MTI rövidhíre alapján bejelentette a katasztrófát a 21 órai hírekben.

Április 29-én a Népszabadság 2. oldalának közepén egy tömör MTI-hír jelent meg a katasztrófáról, míg a Magyar Nemzet csupán a 8. oldalon foglalkozott a témával, alig nagyobb figyelmet szentelve neki, mint a Nádudvaron megrendezett tehergépkocsi-átadási ünnepségnek.

Április 30-án a Magyar Nemzet a 6., a Népszabadság a 4. oldalon jelentetett meg cikkeket a katasztrófáról: "Hazánk légrétegeiben nincs változás...", "A szerencsétlenség következtében két ember meghalt...", illetve hogy "a szokottnál nagyobb radioaktív koncentrációt mértek a skandináv országok felett, keddre azonban már lényegesen csökkent a koncentráció".

Az ENSZ statisztikái alapján a baleset közvetlen következményeként 47 ember vesztette életét. Ezen felül körülbelül 600 ezer főt sújtott erős sugárzás, ami hosszú távon négyezer ember halálát okozhatta rákos megbetegedések következtében. A tragédia hatásai nem csupán Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot érintették, hanem több mint 20 európai országra is kiterjedtek.

Az erőmű környékén 36 órás késlekedés után indultak el a több százezer embert érintő kitelepítések, és a létesítmény körül egy 30 kilométeres tilalmi zónát hoztak létre. A kitelepítettek számára új települést alakítottak ki Szlavutics néven.

A baleset következményeként az erőmű három blokkja bezárásra került, míg a negyedik reaktor fölé masszív vasbeton szarkofágot emeltek. Ennek az új védőstruktúrának a megvalósítása 2015-re volt tervezve. A vizsgálat során megállapították, hogy a katasztrófa fő okát emberi mulasztás okozta, amiért az erőmű vezetőit 1987-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. A tervezési hiányosságokat államtitokká nyilvánították, és csupán 1991 februárjában ismerte el hivatalosan a szovjet hatóság, hogy az RBMK típusú atomreaktor technikai hiányosságainak is szerepe volt a tragédiában.

Az ENSZ statisztikái szerint a tragikus eseménynek 47 közvetlen halálos áldozata volt, és körülbelül 600 ezer ember szenvedett el súlyos sugárzás hatását. Ennek következményeként mintegy négyezer ember veszthette életét különböző rákos megbetegedések miatt. A baleset hatásai nem csupán Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot érintették, hanem több mint húsz más európai országot is, összesen körülbelül 45 ezer négyzetkilométernyi terület szennyeződött be cézium-137 izotóppal.

Az atomenergetika múltjának legtragikusabb eseménye arra ébresztette rá az emberi társadalmat, hogy a nukleáris energia óriási kockázatokkal járhat, ha nem megfelelően bánnak vele.

A képen: 1986-ban, néhány nappal a tragikus esemény után készült légi fotó a csernobili atomerőmű területéről.