Az amerikai szesztilalom meglepő módon éppen ellentétes eredményeket hozott.
Nyelvi jártassága révén válhatott a szesztilalom időszakának egyik leghatékonyabb rendfenntartó ügynökévé.
Az alkoholtilalom jelensége sokak számára ismerős lehet, hiszen a Föld különböző tájain már számos alkalommal próbálták korlátozni az alkoholfogyasztást. Oroszországban például 1914 és 1925 között csupán éttermekben lehetett tömény szeszes italokat vásárolni. Évtizedekkel később Mihail Gorbacsov is megpróbálta rávenni a szovjet népet az absztinenciára. Bár némi eredményt elért, az alkohol forgalmának szigorítása és az árak emelése végül a feketepiac megerősödéséhez vezetett, ami súlyosan érintette a szovjet gazdaságot.
A Feröer-szigetek különleges alkoholtörténete 1908-tól 1992-ig terjedő időszakban szesztilalommal volt fémjelezve, amely a 2%-nál magasabb alkoholtartalmú italok fogyasztását tiltotta. Izland esetében a szesztilalom 1915-ben lépett életbe, ám a szigorú szabályozás fokozatosan lazult. 1922-ben a bor már nem esett a korlátozások alá, majd 1935-ben a többi alkoholtartalmú italra is feloldották a tilalmat, kivéve a 2,25%-nál magasabb alkoholtartalmú söröket, amelyek csak 1989-től váltak újra elérhetővé a szigetországban. Ez a szeszfogyasztásra vonatkozó történet jól tükrözi a társadalmi és kulturális változásokat, amelyek az évek során végbementek a régióban.
Norvégiában 1916 és 1927 között szigorú alkoholtilalom volt érvényben a tömény italokra, míg Kanadában 1918 és 1920 között hasonló intézkedésekkel nehezedtek az italrajongók életére. Finnországban 1919 és 1932 között szintén komoly korlátozások sújtották a szeszes italok fogyasztását. Magyarországon pedig 1919-ben, a csupán 133 napig hatalmon lévő kommunista vezetők, akik a tanácsköztársaságot alakították, léptették életbe az alkoholtilalmat.
"Pia itt nem kapható - a piások legyenek szívesek kint maradni" - felirat egy New York-i étterem ablakában
A szesztilalom bevezetése a mai Egyesült Államok területén nem a 20. században merült fel először. Az alkoholellenesség mélyen gyökerezik a puritán angolszász társadalomban: a massachusettsi bíróság már 1657-ben illegálisnak nyilvánította a tömény szeszes italok kereskedelmét, a 19. századra pedig bizonyos körökben megjelent az alkoholkereskedelem és -fogyasztás állami tilalmát előíró rendelkezésre való igény.
Kibontakozott az ún. józansági mozgalom, amely a tökéletes társadalom puritán utópiájának részeként az italtól tartózkodó emberek Amerikájának megteremtését tűzte ki céljául. A mozgalom legemblematikusabb figurája Carrie Nation volt, aki fejszével járta Kansas és Oklahoma kocsmáit, hogy vallásos énekeket zengve verje szét a berendezést, valamint "az ördög italát" rejtő üvegeket.
Kormányzati ügynökök alaposan átvizsgálnak körülbelül 3000 zsáknyi szeszes italt, amely egy New York-i kikötőben horgonyzó szénszállító hajón bújt meg.
A józansági mozgalom a világégés időszakában élte virágkorát, egybeesve az idegenellenesség növekvő hullámával. Ez a párhuzam nem véletlen, hiszen a mozgalom a bevándorlókat okolta az alkoholizmus terjedéséért, ami a társadalmi feszültségek fokozódását eredményezte. Így nem meglepő, hogy az alkoholtilalom mellett érvelők között találhattuk a Ku Klux Klánt is, akik szintén a társadalom védelmezőiként léptek fel.
A háborús időszakban felerősödött rendpárti érzések közepette, 1919. október 28-án az amerikai kongresszus, Woodrow Wilson elnök vétóját figyelmen kívül hagyva, megszavazta az úgynevezett Volstead-törvényt, amelyet Andrew Volstead kezdeményezett. Ez a jogszabály – az év elején, januárban elfogadott 18. alkotmánykiegészítés alapján – megtiltotta minden alkoholtartalmú ital előállítását, forgalmazását és értékesítését az Egyesült Államok területén. A törvény 1920. január 16-án lépett életbe, és a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italokra vonatkozott. A prohibíció következtében az amerikai társadalom két ellentétes táborra szakadt: a "szárazakra", akik támogatták a tilalmat, és a "nedvesekre", akik ellenezték azt.
