Egyre többen kérdőjelezik meg a védőoltások fontosságát a háziállatok körében | National Geographic

Ahogy a vakcinák iránti bizalom az emberek körében csökken, úgy sajnálatos módon a háziállatok oltására is egyre kevesebb figyelem jut. Az egészség megőrzésének fontossága mellett sokan elfeledkeznek arról, hogy kedvenceik is védelmet igényelnek a betegségekkel szemben.

Nemrégiben az American Journal of Veterinary Research című szaklapban jelent meg egy érdekes kutatás, amely az Egyesült Államokban élő kisállattartók oltásokkal kapcsolatos hozzáállását vizsgálta. A kutatás során a kutyák és macskák gazdái egy olyan kérdőívet töltöttek ki, amelyet általában kisgyermekek védőoltásainak kapcsán használnak a szülők megkérdezésére. Összesen 2853 kutyatulajdonos és 1977 macskagazdi osztotta meg véleményét és tapasztalatait.

Bár a háziállatok gazdái többsége továbbra is hisz a védőoltások fontosságában és az állatorvosuk szakértelmében, valamint tisztában vannak azzal, hogy ezek az oltások milyen súlyos betegségektől védik meg kedvenceiket, sajnos egyre többen vannak közöttük, akik kétségekkel fordulnak a vakcinákhoz. A felmérést végző kutató a The Conversation oldalain osztotta meg az eredményeket.

A kikérdezés kapcsán, miután felmérték a gazdik általános véleményét a vakcinákról, a közegészségügyi intézményekbe vetett bizalmukról, megkérdezték őket az állatuk oltásairól is, először a veszettség elleni oltásról, majd további, végzetes állatbetegségek elleni oltásokról is. Azt is kikérdezték, hogy az állataik milyen gyakran találkozhatnak fajtársaikkal, valamint azt, hogy a gazdi milyen régóta jár ugyanahhoz az állatorvoshoz a kutyájával vagy cicájával. E kérdéseket magára a gazdira vonatkozók is kiegészítették.

Ez természetesen az állatokra is vonatkozik. Érdemes kiemelni a veszettség kérdését, e súlyos kór az embert is veszélyezteti a fertőzött állatok harapása miatt: évente mintegy 60 ezren halnak bele a világon, és e megelőzhető fertőzéseket több mint 99 százalékban kutyaharapáshoz lehet kötni.

Az emberi veszettség csak úgy visszaszorítható, ha a kutyák oltottak, (ennek része, hogy nem tudnak elszaporodni a gazdátlan kutyák) de érdemes megjegyezni, hogy még az ökológiai átalakulások is járhatnak a veszettség terjedésével. Nehéz megérteni, miért is vonakodik valaki az állata beoltatásától, ami hazánkban a veszettség ellen ráadásul kötelező is, a szomszédos országokban rendszeres, vadállatokat érintő veszettség miatt. A többi védőoltással pusztán a szenvedéstől, idő előtti pusztulástól óvjuk meg a házi kedvencünket.

Mind a mostani, mind egy évvel korábbi hasonló felmérés pozitív eredménye, hogy a legtöbb amerikai háziállat megkapta az alap védőoltásokat, a gazdik 80 százaléka oltáspárti volt, és háromnegyedük bizalommal volt az állatorvosa iránt is. A legújabb felmérésből azonban az is kiderült, hogy a kutyagazdik 22, a cicagazdik 26 százaléka bizonytalan az oltások kapcsán, ebbe beletartozik a veszettség ellen oltatlan kutyák (4 százalék) és cicák (12 százalék) gazdája is. Még kisebb volt a parvovírus vagy a szopornyica ellen oltottak aránya.

Az oltások ellen a gazdik fele olyan érveket hoztak fel, mint az, hogy nem hatásos (ezzel ugye a covid elleni az emberi védőoltás kapcsán is gyakran találkoztunk), hasonló arányban voltak azok is, akik az oltások mellékhatásai miatt aggódtak. Sokak véleménye az volt (ebben is az emberi fertőzésekre hasonlít az eredmény), hogy "jobb ha elkapja a betegséget" és attól szerez immunitást, mint az, ha oltás révén tenne szert rá. A gazdik 60 százaléka úgy gondolta, túl sok oltást kapnak kedvenceik, és szinte mind jobban örült volna, ha kevesebb oltást kapna az állatuk.

A kutató szerint fontos lenne valamiféle átfogó közegészségügyi stratégia a hezitáló gazdik kapcsán. Nem szabad csak legyinteni és úgy hinni, hogy összeesküvés-elméleteknek köszönhető az oltásokkal szembeni bizonytalanság. Sokkal fontosabb és hatékonyabb volna az egyes gazdik egyedi kételyeit komolyan véve azokat célzottan megválaszolva segíteni, hogy visszanyerjék a bizalmukat.

Amennyiben nő az oltatlan állatok száma, az nem csupán az állatok számára jelent szenvedést, hanem a gazdiknak is súlyos terhet ró. A beteg állat szenvedése és esetleges elvesztése rendkívül fájdalmas élmény a gazdik számára. Ráadásul a beteg állatok kezelése jelentős költségekkel jár, különösen az Egyesült Államokban, ahol az állatorvosi ellátás költségei lényegesen magasabbak, mint nálunk.

A helyzet átalakulása nemcsak az állatorvosokat, hanem a kisállat-kozmetikusokat, állatcsőszöket, kisállatpanziósokat és kutyasétáltatókat is érinti. Olyan új kihívásokkal nézhetnek szembe, amelyekkel eddig még sosem találkoztak, és joggal aggódhatnak amiatt, hogy az állatok náluk kaphatják el a fertőzéseket. Ez a változás nem csupán szakmai, hanem érzelmi terhet is ró rájuk, hiszen a kisállatok jólétéért és biztonságáért érzett felelősségük fokozódik.

A veszettség nemcsak a közegészségügy szempontjából jelent komoly aggályokat, hanem közvetlen hatással van az emberek életére is. Ez a kór halálos következményekkel járhat számunkra is, miközben a fertőzött háziállatok a szabadban való mozgásukkal veszélyeztethetik a vadon élő állatokat. Így a veszettség gócai kialakulhatnak a vadállományban, ami újabb fertőzések láncreakcióját indíthatja el. A helyzet tehát nem csupán a háziállatokra vonatkozik, hanem a teljes ökoszisztémát érinti.