Düledezik a ház, mintha táncra hívná a szelet, a bohócdoktor zsebében üres zörgetés hallatszik, mert a pénze elfogyott.
Egykori menedzsere és volt szerelme is kifejezte véleményét Péter Szabó Szilvia megnyilatkozásaival kapcsolatban: "Már számos nagy hibát követtünk el, és nem szeretném..."
Kovács István Ádám története a Blikk olvasói számára akkor vált ismertté, amikor napvilágra került, hogy egy különös jogszabály gátolja őt abban, hogy hozzájusson a létfontosságú, hordozható oxigénpalackjához. Ez a készülék elengedhetetlen számára, hiszen egy korábbi, sikertelen műtét következményeként van rá szüksége.
Lapunk olvasóinak köszönhetően sokan összefogtak, és végül sikerült megszerezni a létfontosságú gépet, amely lehetővé tette számára, hogy visszatérjen a munkájához és ahhoz, amit a legjobban szeret: hogy beteg gyerekek arcára mosolyt varázsoljon. Pedig ő maga is küzd a betegséggel; évekkel ezelőtt egy műhiba következményeként öt bordáját és fél tüdejét eltávolították, és azóta is rendszeresen orvosi ellenőrzésekre jár. Úgy tűnt, hogy az élete végre egyenesbe jön: segédápolóként dolgozik egy kórházban, Heves vármegyében sikerült vásárolnia egy házat, amelyet fokozatosan próbál rendbe tenni. Természetesen nem készpénzes vásárlás volt, hanem hitelből tudta megvalósítani az új otthon megszerzését.
- Havonta 200 ezer forintot kell fizetnem a törlesztőrészletre, ezt még jövő év tavaszáig - számolgatta Ádám. Nyilvántart minden kiadást, ez számára most szó szerint az életet jelenti. Egy korábbi tartozás miatt - amit szintén betegségének "köszönhet" - munkabérének egyharmadát levonják, így alig néhány tízezer forintja marad arra, hogy fedezze a napi költségeket. Ételre még úgy-ahogy futja, gyógyszerekre azonban már nem.
Jákob Zoltán, a jómódú üzletember, nemrégiben felkereste Ádámot, és 100 ezer forinttal támogatta, aminek a fiatalember rendkívül örül. "Hálás vagyok érte, mert legalább a gyógyszereimet meg tudtam venni" - mondta, míg az élet nehézségeivel küzdött. Az utolsó havazás súlyosan megrongálta már amúgy is roskadozó házát, így hiába állította helyre a belső teret, a hideg szél most is átjár a repedéseken. Hihetetlen, de a bohócdoktor nem hagyja, hogy a nehézségek letörjék, hiszen hivatása iránti elkötelezettsége töretlen. Bár anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül, a gyerekek mosolya és a sok köszönet bőven kárpótolja. "Amíg csak bírom, addig járom a kórházakat, vinni fogom a beteg gyerekeknek a csokoládét, és hamarosan a szaloncukrot is, hiszen a karácsony közeledtével talán még nagyobb szükségük van ezekre a kis örömökre" - tette hozzá optimistán.
- Néhány nap múlva ellátogatok a bicskei gyermekotthonba, ahol én leszek a Mikulás - mesélte lelkesen, mintha egy új világ nyílna meg előtte, amikor erről a feladatról beszél. - Amikor ránézek ezekre a gyerekekre, úgy érzem, mintha a szívem egy darabját is magukkal vinnék, és borzasztó belegondolni abba, hogy milyen nehézségekkel küzdenek. Ezért sosem adhatom fel a munkát, amit értük végzek.