A DELMAGYAR cikkében olvashatunk arról, hogy Samu bácsi érzékeny lelkét több generáció is átörökítette. Az ő hagyatéka nem csupán emlék, hanem egyfajta érzelmi örökség, amely formálta a családtagok életét és értékrendjét.

Különösen gyengéd érzelmek fűzték feleségéhez Szeremlei Sámuelt, ami leszármazottai elmondása szerint az 1860-as években igen ritkaság volt. Akkortájt az előre elrendezett házasságokban férfiak és nők élték együtt mindennapjaikat a társadalmi elvárások szerint. Ám a száz éve elhunyt református lelkész, Szeremlei Sámuel és felesége életét mindvégig a szerelem hatotta át.

A Tornyai János Múzeum előcsarnoka megtelt a Szeremlei Sámuel - a családapa, a lelkész, a történetíró című kiállítás megnyitóján, ahol a Szeremlei leszármazottak gyűltek össze, hogy tisztelegjenek a 54 éven át Vásárhelyen tevékenykedő, rendkívül emberséges és szeretetteljes alak előtt. Az esemény során felidéződött Szeremlei Sámuel szellemisége, aki mindig is a céljaiért küzdött. Amikor arról kérdezték Garay Andrást, Szeremlei ükunokáját, hogy vajon a tudós lelki mélységei átörökíthetők-e a következő nemzedékekre, ő határozottan válaszolt a Délmagyarnak: a család egyértelműen magában hordozza Samu bácsi érzelmi gazdagságát. Nem meglepő, hogy sokan közülük művészi pályát választottak. Az utódok között egyfajta kiegyensúlyozottság és holisztikus életszemlélet figyelhető meg, amely Szeremlei örökségének szerves része.

A Szeremlei-hagyatékból származó, archív fényképek és korabeli dokumentumok mellett a történetírói munkásságát bemutató kamaratárlat nem csupán tudományos tevékenységét idézi fel, hanem az emberi kapcsolatok mélységét is. Egy üvegfalú vitrinben színes ákombákom díszíti az emlékkönyv első oldalait, amely generációkat összekötő szeretet tanúbizonysága. Az első lapon Szeremlei saját keze által írt üdvözlés található, mellyel Margit lányát köszöntötte. Az oldal másik felét pedig a későbbi generációk kedves firkái ékesítik, amelyek a családi kötelékek tartósságát szimbolizálják. Ahogyan Bernátsky Ferenc helytörténész is megjegyezte: ez a kötet szép emlékeztető arra, hogy Margit fiatalon bekövetkezett halála után is éltek emlékeiben a szerettei, akik újra és újra forgatták az emlékkönyvét.

Mellette, 1867. december 13-i bejegyzéssel, Tompa Mihály Olajág című verseskötete kapott helyet, amelyet Szeremlei még menyasszonyának dedikált. Később ebbe a könyvbe jegyezték fel gyermekeik születési évét. A kötet idővel Ilona lányuké lett.