Belemerültek a vitába – és egymásba is.
Feszült szópárbaj robbantotta fel a magyar belpolitika csendes állóvizét a szilveszter utáni napokban. Magyar Péter éles bírálatokat fogalmazott meg az államfővel szemben, aki váratlanul határozott válaszlépéssel reagált. A Tisza Párt elnöke sem tétlenkedett, és szintén erőteljes ellenérvekkel rukkolt elő.
Aligha gondolta Magyar Péter, hogy az államfő hirtelen álláspontot vált, különösen, ha azzal vádolja, hogy nem a magyar nemzet érdekeit képviseli, hanem Orbán Viktor politikai céljait szolgálja. Ugyanígy, nehezen képzelhette el, hogy Sulyok Tamás lemond posztjáról, csak mert ő nyíltan bírálja annak alkalmatlanságát, és erre felszólítja. Ráadásul a nem létező köztársaság elnöke sem számíthatott arra, hogy a Tisza Párt vezetője önvizsgálatot tart, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy - véleménye szerint - nem rendelkezik az országgyűlési képviselőktől elvárt képességekkel, és még a kioktatást is visszautasítja.
Akkor pedig mire jó a bulvárízű üzengetés, a látványos szópárbaj? Már azon kívül, hogy az új év első napjaiban, amikor amúgy alig történik valami a belpolitikában, témát szolgáltat a médiának.
Magyar Péter szándéka egyértelmű. Nyilván felmérte, hogy most olyanok a körülmények, amikor folytatni lehet az offenzívát. A valóságban romló, a propaganda szintjén azonban felfelé ívelőnek nyilvánított gazdasági helyzet és a közvélemény érzékelhető elégedetlensége új perspektívát ígér számára. Ezért állt elő az előrehozott választás ötletével, hívta ki vitára Orbán Viktort és azután támadta be az államfőt. Minden bizonnyal van annyira realista, hogy tisztában van vele, ezek a kísérletei semmilyen eredményt nem hoznak. Ám láthatóan szaporodó híveinek be lehet bizonyítani, hogy egy pillanatra sem nyugszik, és mindent megtesz a jelenlegi rendszer megváltoztatásáért. Nem mellesleg, fityiszt mutat a hatalomnak. Hiába az állandó támadások, az ismétlődő karaktergyilkossági-kísérletek, mindezekből csak erősebben kerül ki.
A Sulyok Tamás által vállalt szerep egyáltalán nem tűnik egyértelműnek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy miért döntött úgy, hogy részt vesz ebben a politikai küzdelemben. Voltak alternatívái: akár figyelmen kívül is hagyhatta volna Magyar Péter akcióját, méltatlannak tartva azt a köztársasági elnöki pozícióhoz, vagy csupán egy rövid reakcióval is elintézhette volna a dolgot. Ezzel szemben azonban láthatóan elfogadta a kihívást, noha eddig ragaszkodott ahhoz az alapelvéhez, hogy az elnöknek távol kell maradnia a pártpolitikai játszmáktól, és nem kommentálja a politikai szereplők megnyilvánulásait. Ezt az elvet képviselte akkor is, amikor októberben elutasította, hogy reagáljon a kormányfő politikai igazgatójának a '56-os forradalom következményeivel kapcsolatos, nagy port kavart kijelentéseire. De nemcsak Orbán Balázs maradt válasz nélkül a Sándor-palota falai között. Decemberben Sulyok azt nyilatkozta, hogy ő "a magyarság egészének és egységének képviseletét" tartja szem előtt, hangsúlyozva, hogy a "vélemények sokfélesége a demokrácia alapköve", így nem kíván állást foglalni a közéleti kérdésekben.
Két válasz lehetséges az elnöki álláspont változására. Az egyik, hogy Sulyok Tamás most úgy érezte, személyében támadták meg és ez már túlmutat az államfői méltóságon. Csakhogy ebben az esetben ez a kettő nem választható el. Ahogy korábban sem, amikor kiderült, hogy az elnök nem mondott igazat édesapja múltjáról és egykori szerepvállalásáról, miáltal joggal kérdőjelezték meg, hogy egy ilyen ember valóban betöltheti-e a magas közjogi méltóságot.
Az alternatíva, amely szerint Sulyok Tamás válasza nem saját elhatározásából született, szintén nem erősíti meg a pozícióját. Ez azt sugallja, hogy nem önállóan, hanem külső nyomásra fogalmazta meg a szokatlanul kemény kritikát. E megközelítés nyilvánvalóan támogatja Magyar Péter azon állítását, miszerint Sulyok Tamás a fideszes pártkatonák mintájára cselekszik, és csupán a "Propaganda Minisztérium" kliséit ismétli. Ebből az következik, hogy nemcsak a Tisza Párt elnöke, hanem mások is könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy az államfő nem végezte el a legfőbb feladatait: nem munkálkodik a nemzet egységének megteremtésén, és nem biztosítja a demokratikus intézmények zavartalan működését sem.
E megállapítások alapján nyilvánvaló, hogy a helyzet egyelőre változatlan marad. Sulyok Tamás továbbra is a pozíciójában marad, míg Magyar Péter látszólagos szélmalomharcát folytatja. Azonban senki sem garantálhatja, hogy ez a helyzet örökké így marad. Még Orbán Viktor sem, aki jelenleg Indiából figyeli az eseményeket. Ha eljön az idő, amikor a dolgok megváltoznak, akkor az sem lesz elegendő, hogy a véleményeket "kikérik maguknak", vagy hogy Menczer Tamás, esetleg egy másik hasonló figura belép a ringbe.
