Békén hagyott virágágyás, spontán gerillakertészet vagy tudatosan kialakított méhbarát oázis.
Vegyes virágágyás vagy méhlegelő van a házad előtt? Vagy csak elfelejtetted lekaszálni? Az elmúlt években sokat változott a kertről és a növénytakaróról alkotott megítélés. Nap-nap után csapnak össze a hagyományos kertészkedés hívei a fenntarthatóan gondolkodókkal. Olyan csata ez, amelyből mindenképpen a természetnek kellene kikerülnie győztesként.
Bízunk benne, hogy így alakul. Ha visszautazunk az időben, ötven vagy akár száz évvel ezelőttre, egy régi kert látványa elevenedik meg előttünk: tele van színes virágokkal, amelyek szinte életre kelnek. Néha a természet káosza varázsolja el a szemlélőt, máskor pedig a gondos kezek által formált, rendezett ágyások nyújtanak látványos összképet.
A vidéki előkertekben színes virágoskert bontogatta szirmait, minden egyes virág egy újabb történetet mesélt el, hiszen ezek a gyönyörű növények a ház asszonyának büszkeségét és gondoskodását tükrözték.
A tavaszi nárciszok és illatos jácintok mezője, a nyár első hónapjaiban virágzó sásliliomok, valamint a rózsabokrok szépsége mind az ő keze munkáját dicsérik. Az őszi hónapokban ragyogó krizantémok is hozzájárulnak ehhez a varázslathoz. Manapság, amikor a természet és a beporzók védelme iránti figyelem egyre fokozódik, a virágos kertek szerepe és jelentősége is folyamatosan növekszik.
Ami egykor természetes volt, ma újra a figyelem középpontjába került. Örömteli látni, hogy a kertészetekben nem csupán a paradicsom- és paprikapalánták iránt érdeklődnek, hanem a virágpalánták iránt is egyre nagyobb a kereslet.
Sokan úgy vélik, hogy a saját magok elvetése a legjobb megoldás, hiszen ezzel csodás egynyári virágágyásokat varázsolhatunk. Így nemcsak színes és illatos virágokkal díszíthetjük fel kertünket, hanem kisebb-nagyobb területeinket is vidám színfoltokkal tölthetjük meg.
Az én kedvenceim a pillangóvirág, a körömvirág, a bársonyvirág, a sarkantyúka, a búzavirág, amelyeket mindig magam vetek, az előző évben gyűjtött magokból.
A szeszélyes időjárás következtében először egy ládában, egy apró holland házikóban nevelkednek, és amikor kellően megerősödnek, valamint a fagyok is már mögöttünk vannak, akkor végre elérkezik az idő, hogy végleges helyükre kerüljenek.
A sarkantyúka különösen érzékeny a fagyra, ezért mindig csak Orbán napja után merészkedem kiültetni a szabadba.
Néha annyira gyönyörű időjárás köszöntött ránk, hogy bátorságot merítettem belőle. Ám, ahogy az utolsó fagyosszent megérkezett, sajnos visszavetette a növények fejlődését. Ezért mindenképpen érdemes körültekintően eljárni, még ha a május eleje csábítóan hívogató is!
Az elhullott magokból is csodás virágok bontogatják szirmaikat, és ezt különösen nagy örömmel láttam, hiszen ezek az erős növények hamarosan pompásan fognak fejlődni. Idén úgy tűnik, hogy a borágó ragadja magához a dicsőséget, hiszen mindenfelé apró, bájos borágók bújnak elő, és már húsvét előtt megajándékoztak minket gyönyörű kék csillagjaikkal.
Kék színű virágaink száma meglehetősen csekély, ezért a borágó és a búzavirág különösen nagy tiszteletnek örvend a kertünkben!
Akinek nincs kedvenc virágja, annak a különféle vegyes magkeverékeket kínálnak. Érdemes jól megfontolni ezeknek a használatát! Olykor olyan magok kerülnek a csomagba, amelyek különböző mikrokörnyezetet kívánnak. Ha elvetjük ezeket, nem biztos, hogy minden mag jól fog kelni, és a várt hatás elmarad. Ugyanígy a most oly trendi "magbombákkal" is bánjunk kesztyűs kézzel. Ez jópofa ötlet, de a mindenfelé gerilla módon elhajigált virágmagos golyócskákból biztosan nem lesz hosszútávon fenntartható, mindenki számára hasznos és elfogadható virágos rét, vagy méhlegelő.
Ha az elképzelésünk a vadvirágos rét, vagy méhlegelő, akkor az is gondos tervezést igényel. A talaj, a környezet, az éghajlati tényezők tükrében válasszuk ki a megfelelő növényeket. Ehhez akár szakember segítségét is igénybe vehetjük, hogy tényleg jól sikerüljön!
Személyes tapasztalataim alapján az ilyen vadregényes vidékeket érdemes világosan meghatározott határok között kezelni.
Éppen azért, hogy ne kerüljünk célkeresztbe, hogy a környezetünk is megértse, hogy ez egy tervezett beültetés, nem a lusta asszony dudvaföldje, és egy bátor hajnalon lekaszálják.
Gondoljunk csak bele, hány alkalommal bukkant fel az utóbbi években a sajtó címlapján a budapesti közterületek elhanyagoltsága! Ezek a helyszínek eredetileg városi méhlegelőknek lettek tervezve, azonban sokan nem értik meg a mögöttes üzenetet és célt. Számukra csak a rendetlenség és a gondozatlanság tűnik fel a biodiverzitás „kaotikus” megnyilvánulásában, nem pedig a természet színekben gazdag harmóniája.
Most pedig a fővárosban megduplázzák a méhlegelők számát - értesülhettünk a legújabb hírekből.
A Fővárosi Kertészet a nyár végén mindenki számára elérhetővé teszi a tökéletes magkeveréket, mellyel bárki saját, egyedi méhlegelőt alakíthat ki.
A Főkert zöldfelület-fejlesztési főosztály vezetője úgy nyilatkozott, hogy azokon a méhlegelőkön, vagyis természetközeli gyepeken, amiket a Főkert üzemeltet, kutatást folytattak.
Az Ökológiai Kutatóintézettel folytatott együttműködés keretében négy különböző fajtakeveréket alakítottak ki. Az első a budai, hegyvidéki tájhoz illeszkedik, míg a második a pesti, homokos élőhelyekre optimalizált. A harmadik a Duna menti, enyhén lápos területeken való növekedésre lett tervezve, míg a negyedik egy sokoldalú változat, amely Budapest bármely részén sikeresen elvethető.
Kis workshopokat szerveznek, ahol a magvetés rejtelmeit tárják fel a résztvevők előtt. Ezen alkalmak során nemcsak hasznos tippeket osztanak meg a lakossággal, hanem videós útmutatót is készítenek, hogy a magok a lehető legideálisabb időpontban és helyen kerülhessenek a földbe.
Ahogy beleolvastam a rovarcsalogató növénylistába, hevesebben dobogott a szívem, mert
A vadmurok, az erdei mályva, a ligeti zsálya, a pusztai cickafark és a tejoltó galaj mindannyian itt virágzanak a kertemben. A vasvirágok már jókora méretet öltöttek, így biztosan jelezhetem, hogy a kertem fejlődése ígéretes úton halad.
A természet csodálatos művészetének köszönhetően, színek és formák harmonikus táncában élünk. A szomszédokkal pedig egyre inkább összecseng a nézőpontunk arról, hogy mi számít szépnek, mi az, ami rendezetten hat, és mi az, ami előre mutat a jövőbe. Az eszmék és értékek találkozása gazdagítja közösségünket, és segít abban, hogy közösen formáljuk a jövőt.
