Bálizs Bence, a nemzeti csapat kiemelkedő kapusa, a fővárosban folytatja pályafutását.
Ezúttal végre megvalósult az, amit a korábbi világbajnokságok során nem tudtunk elérni: a magyar férfi jégkorong-válogatott sikeresen megőrizte helyét az elit ligában. A Herningben és Stockholmban zajló A-csoportos világbajnokságon a csapatunk első számú kapusa, Bálizs Bence, végig magabiztos teljesítményt nyújtott. Mellette Vay Ádám is fontos szerepet játszott, aki szintén a fehérvári hagyományokra építve kezdte pályafutását, és az utánpótlásban kiemelkedő szerepet töltött be a királyi városban. A két kapus együtt őrizte a magyar hálót, hozzájárulva a csapat sikeréhez.
A 35 esztendős Bálizs Bence, akit a hokis társadalomban Brunya néven ismernek, Fehérváron látta meg a napvilágot, és itt kezdte meg jégkorong pályafutását is. A Volánhoz való csatlakozás évében, 2007-ben, mindössze 17 évesen debütált az EBEL-ben. Első szezonjában mindössze öt alkalommal léphetett jégre az első csapat színeiben, de emellett szerepet kapott az U18-as válogatottban és a Fehérvári Titánok csapatában is. Összesen hét éven át védte a Fehérvár AV19 kapuját. Ezt követően Miskolcra igazolt, majd a MAC csapatához került, és megjárta a lengyel bajnokságot is. Az utolsó két évét Norvégiában, a Sarpsborg együttesében töltötte. Az idei nyáron hazatért, és az ICHL-ben folytatja pályafutását, de nem a koronázóvárosban, hanem a Ferencváros színeiben.
Ahogy telnek a hetek és hónapok, a tavasz végi világbajnokság emléke még mindig élénken él bennem. Nagy öröm volt számomra, hogy részese lehettem annak a csapatnak, amely sikeresen megvédte helyét, hiszen a korábbi csapatoknak ez nem adatott meg. Amikor elkezdődött a felkészülés, sokat beszéltünk arról, hogy végre biztosítanunk kell az A-csoportos tagságunkat. Nyilvánvaló, jobb lett volna, ha a jégen tudjuk eldönteni a sorsunkat, de a dolgok másképp alakultak. A lényeg, hogy megmaradtunk. Mindig szükség van célokra, és a jövőben szeretném, ha olyan csapat tagja lehetnék, amely nem csak a kiesés elkerüléséért küzd, hanem a legjobb nyolc között szeretne végezni, vagy akár a szerencse is a segítségünkre lehet. Ez egy komoly álom, de nem tartom lehetetlennek, hogy a karrieremben ez megvalósuljon. Az elmúlt három évben én voltam a válogatott elsőszámú kapusa, és remélem, hogy ez a pozíció a jövőben is megmarad.
A nemzeti csapatunk az utóbbi húsz évben jelentős átalakuláson ment keresztül. 2008-ban, Sapporóban végre sikerült visszakerülnünk a legjobbak közé, miután hosszú évtizedek várakozása után megszereztük a feljutást. Azóta azonban csupán átutazó jegyet váltottunk az elit világába. Most viszont úgy tűnik, valóban sikerült maradandót alkotnunk.
