Az utolsó alkalom, amikor az emberiség minden tagja egy helyen gyűlt össze a Földön, egy különleges pillanat volt, amelyet sosem felejtenénk el. Az utcák tele voltak nevetéssel és beszélgetéssel, a levegő pedig tele volt reménnyel és összetartozás érzésév
Az ember nem csupán a Földön élő faj, hanem egy olyan civilizáció is, amely az univerzumban is jelen van.
2000. november 2. óta egyetlen nap sem múlt el úgy, hogy valaki ne tartózkodott volna a világűrben. Ezen a jelentős napon érkeztek meg az első űrhajósok az akkor még frissen indult Nemzetközi Űrállomásra (ISS), ami elindította a folyamatos emberi jelenlétet a Föld körüli pályán. Azóta különböző legénységek, tudósok és űrhajósok váltják egymást az űrállomáson, felfedezéseikkel és tudományos eredményeikkel gazdagítva az emberiség űrkutatásának jövőjét.
Természetesen, a történet korábban kezdődött. Az utolsó pillanat, amikor minden élő ember a Földön tartózkodott, 1961. április 12-én volt, közvetlenül azelőtt, hogy Jurij Gagarin - a világ első űrhajósa - megkezdte történelmi, mintegy 108 perces űrutazását. Ettől a naptól kezdve időről időre volt olyan ember, aki elhagyta a Földet - ha csak rövid időre is.
A későbbi amerikai Gemini-program során az űrhajósok már akár két hetet is eltöltöttek az űrben. Az Apollo-küldetések alatt 12 napos missziók is voltak, míg az 1970-es évek elején az első amerikai űrállomás, a Skylab fedélzetén 80 napot is meghaladó űrbéli tartózkodást jegyeztek fel. A szovjet MIR űrállomáson ennél is hosszabb, több mint 400 napos folyamatos jelenlétet valósított meg egyetlen kozmonauta.
Mégis, a különbség azóta jelentős: 2000. november 2. az első olyan nap, amelytől kezdve megszakítás nélkül mindig volt legalább egy ember a világűrben. Ez az időpont nem csak mérföldkő, hanem történelmi fordulópont is: az emberiség azóta nem csupán látogatóként tekint az űrre, hanem olyan térként, amelyben állandó jelenléte van.
Ez a folyamatos jelenlét nem csupán technológiai vívmány, hanem egyedülálló tudományos lehetőséget is kínál. Megnyitja az utat az emberi test hosszú távú űrbeli reakcióinak, a különböző anyagok viselkedésének mikrogravitációs környezetben, valamint az űrtechnológia más bolygókra való alkalmazásának alapos vizsgálatához. Ezen aspektusok mélyreható tanulmányozása révén egy új korszak kezdődhet az űrkutatásban.
A kaland nem ér véget itt. Az új generációs űrhajósok soraiban felfedezhetjük Kapu Tibort is, Magyarország második űrhajósát. Reméljük, hogy nem sokára ő is bekapcsolódik ebbe az izgalmas korszakba, lehetőséget kapva arra, hogy egy újabb fejezetet nyisson az emberiség kozmoszban való jelenlétének történetében.
A világűr már nem csupán a jövő titokzatos birodalma – a mostani életünk elválaszthatatlan része lett. A fókuszunkat nem is annyira arra kell helyeznünk, hogy "elérjük-e" a csillagokat, hanem inkább arra, hogy miként alakítjuk majd az életünket ezen az új, felfedezésre váró területen.
