Az óceánok savassága már olyan mértéket öltött, hogy a tengeri élőlények mészvázai elkezdtek feloldódni. - Librarius.hu

"Ketyegő időzített bomba" - A tudósok szerint az óceánok egészsége sokkal rosszabb, mint eddig hittük

A világ óceánjai kritikus állapotba kerültek - figyelmeztetnek a tudósok -, egy új tanulmány szerint ugyanis az óceánsavasodás már évekkel ezelőtt átlépte a bolygó biztonságos működésének határát. A szakértők szerint "kifutunk az időből", ha meg akarjuk óvni a tengeri ökoszisztémákat.

A "klímaválság sötét ikertestvére"

Az óceánok savasodása gyakran a "klímaválság sötét ikertestvéreként" kerül említésre. Ez a folyamat akkor kezdődik, amikor a tengerek hatalmas mennyiségű szén-dioxidot szívnak magukba, ami a vízzel való reakció során csökkenti a víz pH-értékét. A következmények rendkívül súlyosak: a korallzátonyok és egyéb tengeri élőhelyek súlyosan károsodnak, míg a legrosszabb esetekben a tengeri élőlények mészvázai – például a csigák és kagylók héjai – feloldódhatnak.

Eddig úgy hitték, hogy az óceánsavasodás még nem lépte át a "bolygó határát" - ezt a fogalmat olyan globális környezeti rendszerek esetében használják, amelyek meghatározzák a Föld élhetőségét. A tudósok szerint eddig kilenc ilyen határt azonosítottak, és már hatot átléptünk. Most kiderült: a hetedik is átszakadt.

Az új kutatás riasztó eredményei

A Plymouth Tengeri Laboratórium (Egyesült Királyság), az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és az Oregoni Állami Egyetem közösen végzett kutatása rámutatott, hogy az óceánok savasodása már körülbelül öt éve meghaladta a fenntartható működés szintjét.

Steve Widdicombe professzor, a Plymouth Marine Laboratory szakértője és a Globális Óceánsavasodás-megfigyelő Hálózat társelnöke figyelmeztetett: „Az óceánsavasodás nem csupán egy környezeti krízis, hanem egy időzített bomba, amely fenyegeti a tengeri ökoszisztémákat és a part menti gazdaságokat.”

A tanulmány az elmúlt másfél évszázad óceáni adatainak részletes elemzését végezte, mely során jégminták fizikai és kémiai vizsgálatát, modern számítógépes modellezést, valamint tengeri élővilág megfigyeléseket alkalmaztak. Az eredmények azt mutatták, hogy 2020-ra az óceánok állapota világszerte elérte, vagy akár meg is haladta a biztonságos határt. Ez a határ pedig akkor léphető át, ha a vízben található kalcium-karbonát koncentrációja több mint 20%-kal csökken az iparosodás előtti szinthez képest.

A mélyebb vizekben még súlyosabb a helyzet

Ahogy a kutatók egyre mélyebbre ásnak, úgy egyre aggasztóbb valóság tárul eléjük: 200 méterrel a vízfelszín alatt a tengervizek 60%-a már átlépte a savasodásra vonatkozó biztonságos küszöböt.

Helen Findlay professzor rámutatott, hogy "a legtöbb tengeri élőlény nem a vízfelszínen található. A mélyebb vizek sokkal gazdagabb és változatosabb élővilágot rejtenek, így ha ezek a mélyrétegek megváltoznak, a savasodás következményei sokkal drámaibbak lehetnek, mint ahogyan eddig véltük."

Ez különösen súlyos fenyegetést jelent a korallzátonyok számára, beleértve a mélytengeri korallokat is, amelyek életfontosságú szerepet játszanak számos tengeri faj szaporodási és menedékhelyeként. Amikor a pH-érték csökken, olyan élőlények, mint a kagylók, osztrigák, mészvázas csigák és tengeri pillangók képtelenné válnak arra, hogy megőrizzék védelmet nyújtó külső burkaikat. Ennek következtében gyengülnek, növekedésük lelassul, szaporodási képességük csökken, ami végső soron a túlélési esélyeikre is kedvezőtlen hatással van.

Sürgős lépések megtétele elengedhetetlen!

A kutatás alkotói hangsúlyozzák, hogy a globális problémákra adott válasz kulcsa a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésében rejlik. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a természetvédelmi intézkedések a leginkább veszélyeztetett területekre és fajokra összpontosítsanak, így biztosítva a hatékony és célzott védelmet.

Jessie Turner, a Nemzetközi Szövetség az Óceánsavasodás Ellen vezetője, aki nem volt aktívan résztvevője a kutatásnak, így nyilatkozott: "Ez a jelentés egyértelművé teszi, hogy sürget az idő. Amit most cselekszünk - vagy éppen ellenkezőleg, amit elmulasztunk - már most is alapvetően befolyásolja a jövőnket."

Hozzátette: "Egzisztenciális fenyegetéssel nézünk szembe, miközben már most azzal a valósággal kell szembesülnünk, hogy a kulcsfajok számára megfelelő élőhelyek nagy része elveszett. A kormányok többé nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják az óceánsavasodást a környezetpolitikai döntéseikben."