Az inzulinszintjével küzdő énekesnő és a díler elől Irakba menekülő katona története olyan, mint egy szürreális álom, ahol a valóság határai elmosódnak. Két különböző világ találkozik, és kérdéses, hogy ebből a furcsa összefonódásból létrejöhet-e egy bold

Amikor a Netflixen 2022-ben kijött a Bíbor szívek (Purple Hearts), rengeteg rossz kritikát lehetett olvasni róla. Volt, aki az ellenségének sem ajánlotta volna, más azt írta, hogy romantikus filmnek elmegy, de nem életszerű. Sokan a földbe döngölték tehát zt a romantikus drámát. Bevallom, nem igazán értem, miért.

Az elsők között voltam, akik anno felfedezték ezt a filmet, és amikor legutóbb egy beszélgetés során felmerült, úgy döntöttem, újra megnézem. A sok bírálat ellenére a szívemhez nagyon közel került. Bár nem érdemelte ki az Oscar-díjat, és az évszázad drámája címét sem vihette haza, mégis egy szórakoztató, néhol könnyeket csalt a szemembe, érzelmekkel teli alkotás, amelyben egész figyelemre méltó színészi teljesítmények találhatóak.

Képzelj el két fiatal embert: Cassie, az énekesnő-pincérnő, akinek hangja hívogatóan cseng, akár egy friss tavaszi reggel, és Luke, a tengerészgyalogos, akinek tekintete olyan mély, mint az óceán. Cassie (Sofia Carson, akit az Utódok Evie-jeként ismerhetünk) és Luke (Nicholas Galitzine, aki tavaly a A rólad alkotott képben tűnt fel) egy kocsmában találkoznak, ahol a levegő tele van feszültséggel. A közöttük lévő azonnali vonzalom szembetűnő, mégis mindketten képtelenek elviselni a másikat. Az élet kiszámíthatatlan, ahogy mondani szokták: az ember tervez, de Isten nevet. Mindkét fiatal már-már reménytelen helyzetbe került:

Luke így a hadseregtől anyagi juttatásokat kap, amiből rendezi adósságait, Cassie pedig olyan biztosításhoz jut, amiből megkaphatja az egyes típusú cukorbetegsége kezeléséhez szükséges pokoli drága gyógyszereket.

Ez a helyzet korántsem kockázatmentes; az ilyen típusú, haszonszerzésre és csalásra alapozott megállapodások törvényellenesek, és az amerikai jogrend értelmében akár szabadságvesztéssel is sújthatók. Persze, csak akkor, ha a dolog napvilágra kerül.

A kapcsolatuk tehát inkább üzleti alapokon nyugszik, ugyanakkor a külvilág számára szerelmespárként kell megjelenniük.

Nem sokkal később Luke súlyosan megsérül, így sürgősen haza kell szállítani. Cassie, akinek nem igazán volt választása, elkezdi ápolni őt, miközben váratlanul feltűnik Luke apja, aki gyanakodva méregeti a titkos házasságukat. Mindezt tovább bonyolítja Luke problémás múltja, amelynek következtében a régi díler is ismét felbukkan, új családjára leselkedő veszélyt jelentve.

A női főszereplő, egy elbűvölő kolumbiai származású színész-énekes, aki különleges bájával és tehetségével hódítja meg a közönséget, minden megjelenésével varázslatos atmoszférát teremt.

A férfi főszereplő, az orosz gyökerekkel rendelkező angol Nicholas Galitzine, nem csoda, hogy az Instagramon 6 millió követője van. Karizmatikus megjelenésével és sportos alkatával elbűvölő eleganciát sugároz, miközben életre kelti a romantikus tengerészgyalogos karaktert.

A film érdekessége - és a filmkritikusok szerinti hibája - a két világszemlélet ütközése, hiszen míg a latin származású Cassie pacifista, toleráns, liberális gondolkodású, addig Luke inkább konzervatív, a fegyveres megoldások híve.

Engem nem bántott, hogy a film mindenáron próbálta feloldani a köztük feszülő ellentétet. Az alkotók valószínűleg arra törekedtek, hogy a nézők számára világossá tegyék: a karrierista, Instagram-feminista Cassie és a toxikus maszkulinitásban élő katona közötti látszólagos ellentét valójában feloldható.

Cassie harca a megfizethetetlen gyógyszerekkel és Luke múltbéli tévedései olyan valós problémák, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. Ezek az elemek nemcsak hogy hitelesítik a történetet, hanem érzelmileg is közelebb hozzák a szereplőket az olvasókhoz, így a cselekmény még inkább átélhetővé válik.

A film egyik legkiemelkedőbb vonása számomra az érzelmi mélysége volt. Noha a történet számos klisés elemet alkalmaz (mint például az ellentétek vonzódása vagy a kényszerházasság valódi érzelmeket szül), mégis volt benne egyfajta őszinteség és meghatottság, ami igazán magával ragadott.

A kezdeti ellenszenvükből fokozatosan kibontakozó kapcsolat igazi érzelmi utazás, tele romantikával és váratlan fordulatokkal. A két főszereplő között feszültséggel teli interakciók zajlanak, amelyek nemcsak szívszorítóak, hanem izgalmasak is. A történet folyamán a nézők számos meglepetéssel találkozhatnak, amelyek még inkább mélyítik a karakterek közötti dinamikát. A rendezés magával ragadó, a fiatal színésznő bája és a jóképű, modellalkatú színész karizmája pedig igazán emlékezetessé teszi a filmet. Az alakításaik hitelesek és magával ragadóak, így a nézők könnyen azonosulhatnak velük, és átélhetik a szerelem küzdelmeit és örömeit.

A film zenei világa kiemelkedő erősségeként tündököl, különösen Cassie karakterén keresztül. A zene nem csupán kísérőelem, hanem központi szerepet játszik, és több dal elképesztően jól sikerült. Ezek a zenei betétek nemcsak a film hangulatát gazdagítják, hanem Cassie fejlődésének kulcsfontosságú pillanatait is tükrözik és támogatják.

A Bíbor szívek egy lenyűgöző érzelmi utazás, amelyben a romantika nem csupán a boldogság és a szenvedély pillanataiban bontakozik ki. Ez a szórakoztató dráma arra hívja fel a figyelmet, hogy a szerelem sokkal mélyebb dimenziókat ölel fel: megtalálható a fájdalom árnyékában, a gyász csendjében, a tisztelet és az együttérzés szövetében. Ezen keresztül egy új perspektívát kínál, amely gazdagítja a kapcsolataink megértését.

Akik készen állnak egy érzelmekkel teli, gyönyörű dallamokkal átszőtt szerelmi történetre, azok számára igazán felejthetetlen élmény vár. Én személy szerint egyáltalán nem sajnálom, hogy újra átélhettem ezt a csodát – immár másodszor.