A természet varázslatos időszámítása (DCLXXI.) A természet kalendáriuma mindig új és izgalmas csodákat tartogat számunkra. Minden hónap, minden nap egy új fejezet a föld varázslatos történetében, ahol a növények, állatok és az évszakok tánca egymásra han

Persze, itt egy egyedi változat: *"Tekints, Uram, a dombjaidra, smaragdzöld erdeidre,/ testvéred kincses forrásaira, melyek ezüstösen csillognak."*

Május végén, a koranyári esték varázsában sétálok, és váratlanul rábukkanok Gál Éva Emese 1989-es „Éjszakájára”.

Ez az Álomfa egy különleges műalkotás, amely Kuti Dénes sóvidéki tájra épülő hiperrealista stílusának lenyomata. A festő, aki 1952. május 30-án látta meg a napvilágot, 1997-ben a valóság minden részletét gondosan kidolgozva tárta elénk a magyar táj iránti mély szeretetét. Nézd csak, ahogy a hajnal fénye lágy ködöt terít a fa törzsére, varázslatos atmoszférát teremtve e csodálatos pillanatban.

Ezzel a képpel lépek át halkan a hónapválasztón.

A rómaiak júniust Junó istenasszonynak szentelték.

Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Jupiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), (...) a házasságnak és a születéseknek védőistennője, (...) a csillagos égboltnak is királynője - igazít útba Supka Géza a Kalandozások a kalendáriumban című művében.

Június hagyományos magyar elnevezése a Rák hava, valamint Szent Iván hava is. Az utóbbi elnevezés Keresztelő Szent János tiszteletére emlékezik, aki a nyári napforduló idején ünnepelt szent.

Június varázsa: gazdagság, júniusi eső: hiányérzet.

Július elseje az idén váróvasárnap: az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva, imádság és böjtölés között várták a Szentlélek megígért eljövetelét.

Isten szemei ránk szegeződnek, már a szomorúság és tehetetlenség árnyékában.

színét véres tajték és vérvörös hab belepje,

Cseppents egy kis fényt szívünk kelyhébe, hogy ragyogjon, mint a csillagok fénye az éjben.

s mi ott most szörnyű sötétben rejtve rejlik,

Talán a békés szivárvány csodás ívére dereng majd,

Magyari Lajos "Néz Isten minket" című verse, amely 2015. június 3-án, Sepsiszentgyörgyön látta meg utolsó napját, ma is rendkívül aktuális. A vers üzenete különösen éles fényt vet a szomszédunkban zajló háborús eseményekre, valamint a Trianon kapcsán felmerülő kérdésekre. E két súlyos téma újra és újra felhívja a figyelmünket a béke, az összetartozás és a nemzeti identitás fontosságára.

Az I. világháborút lezáró "békeszerződést" 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon-palotában íratták alá a magyar delegációval. Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282 870 km²-ről 92 607 km²-re csökkent), a lakosság létszáma pedig mintegy 10 millió fővel kevesebb lett. A trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező emléknapot a Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye nemzeti emléknappá, nemzeti összetartozás napjává nyilvánította:

(...) a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.

Horváth Imre Napfényes földről című verse 1950-ben látta meg először a napvilágot, amikor a Bukarestben megjelenő Művelődési Útmutatóban publikálták.

Igen! Mert hát ez lenne a cél: a természeti és a kultúrtájban is felismerni a hazát, hazámat - a román államban! És elismertetni, hogy nekünk (is) szülőhazánk!

Ez lehet a tartós béke kulcsa.

Erre kérdéssel felel Gál Éva Emese Hazátlanok millecentenáriuma:

Fontos, hogy ne csupán észleljük, hanem megőrizzük és elismertessük Erdélyt is, mint a mi szeretett hazánk részét.

Ezt a munkát számos erdélyi magyar tudós végezte el, akik szenvedélyesen kutatták a természet csodáit.

Nyárády Antal, a Marosvásárhelyen 1920. június 5-én született székely botanikus, a botanikai tudományok elkötelezett híve volt. Apja, Nyárády Erasmus Gyula, szellemi örökségét továbbvivő mentorának számított. Középiskolai tanulmányait 1938-ban a Kolozsvári Református Kollégiumban fejezte be, majd a Ferenc József Tudományegyetemen a Növényrendszertani és Geobotanikai Intézet gyakornokaként kezdte meg tudományos pályafutását. Itt védekezte meg doktori értekezését, mely a Magyarországon megtalálható vadon termő papaverfajokat tette középpontba Soó Rezső professzor irányítása alatt. A második világháború időszakában, 1942-1943 között tanársegédként tevékenykedett, ám a háború következményeként behívták a hadseregbe, ahol hadifogságba esett, és a Donyec-medence szénbányáiban kényszerült dolgozni. Hazatérése után, 1947-ben, két évig középiskolai tanárként működött a kolozsvári tanítóképzőn, majd 1949 és 1975 között a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet botanikatanára és katedrafőnöke lett. Ő volt az, aki 1949-ben újraszervezte az intézet botanikus kertjét, ezzel is gazdagítva a helyi tudományos közéletet. 1965 és 1975 között a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjának főkutatójaként dolgozott, ahol apja irányítása alatt részt vett a monumentális Flora R. P. R. - R. S. R. 13 kötetének elkészítésében, amely 12 növénycsalád 85 nemének (293 növényfaj) részletes feldolgozását tartalmazta, beleértve a boglárkafélék, mákfélék és kosborfélék sokszínű világát. Apja halála után, 1966-ban, a nagy munka utolsó két kötetének szerkesztését vállalta magára. A Nyárády család herbáriuma, amely értékes botanikai gyűjteményként ismeretes, a nagyszebeni Brukenthal Múzeumba került, így megőrizve a család tudományos hagyatékát. Nyárády Antal közel száz szakdolgozata jelent meg román nyelvű hazai folyóiratokban, valamint magyarországi és más nemzetközi tudományos kiadványokban, hozzájárulva a növényrendszertani és geobotanikai ismeretek gyarapításához.

A másik példa barátomé, a 2016. június 5-én elhunyt Izsák Zoltán lepkészé. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen biológia szakos tanári diplomát szerzett 1975-ben. Csíkszeredában előbb az Ipari Líceum, majd a Matematika-Fizika Líceum tanára, a bukaresti Grigore Antipa Természettudományi Múzeum munkatársa, 1979 óta a Márton Áron Főgimnázium biológiatanára volt. Kutatási területe a lepkevilág fajtagazdagsága. A romániai lepkésztársaság (Societatea Lepidopterologică Română) alapító tagja. Több mint tízezer darabból álló lepkegyűjteménye elsőnek jelez Romániában néhány új fajt, és a tudomány számára több új alfajt. A lepkék vándorlási jelenségeiről szóló szaktanulmányát a ploieşti-i Természettudományi Múzeum Comunicări şi referate c. írásgyűjteménye, a Gyergyószentmiklós és Gyilkos-tó környékének ritka lepkefajaira vonatkozó tanulmányát az Acta Hargitensia közölte. Borsodi Lászlóval, Fülöp Zoltánnal és Pálfalvi Pállal közösen szerkesztette Csíkszeredában a Hargita megye védett és ritka növényei, állatai c. kétnyelvű kiadványt.

Erdély megőrzésének kulcsa abban rejlik, hogy összefogva, közösen cselekedjünk, és értékeinket, hagyományainkat a jövő generációi számára is megőrizzük. Fontos, hogy aktívan részt vegyünk közösségeink életében, támogassuk a helyi kezdeményezéseket, és büszkén képviseljük kulturális örökségünket. A nyelvünk, szokásaink és identitásunk ápolásával, valamint a fiatalok bevonásával biztosíthatjuk, hogy Erdély továbbra is otthon maradjon számunkra. Az összetartás és a szeretet ereje segíthet abban, hogy megőrizzük ezt a csodálatos tájat és közösséget.