Candace Bushnell, a Szex és New York megalkotója, ma is a férfiak dominálta világ ellen küzd, és inspiráló üzeneteivel bátorítja a nőket a lázadásra. Az íróval készült interjúban szó esik az önállóságról, a női identitásról és arról, hogyan formálta a sor

A világ bármelyik táján is ejtsük ki Carrie Bradshaw nevét, az emberek ugyanarra gondolnak: a Szex és New Yorkra, minden idők egyik legsikeresebb tévésorozatára, és persze Sarah Jessica Parkerre.

A lebilincselő narratíva mögött egy élénk szellemű, 66 éves újságíró-író, Candace Bushnell áll, aki határozottan képviseli feminista nézeteit. Ő valójában saját alteregójaként teremtette meg Carrie Bradshaw karakterét. Amikor először megjelentek Carrie történetei cikkek formájában, vagy később a könyvben, Bushnell valószínűleg nem sejtette, hogy a New York-i újságírónő és barátnői nők millióinak önbizalmát fogják erősíteni, és a divat világában új perspektívákat nyújtanak. A karakterek és a történetek nem csupán szórakoztatnak, hanem inspirálnak is, így teret adva a nők önkifejezésének és egyedi stílusuk felfedezésének.

Bushnell 19 évesen költözött New Yorkba, és szabadúszó újságíróként bőven volt lehetősége tapasztalatokat gyűjtenie arról, hogyan élnek, dolgoznak, randiznak és küzdenek a patriarchális berendezkedés ellen az amerikai nők: 16 év múlva kezdett el a Ney Work Observerbe írni egy cikksorozatot Szex és New York címmel.

Az Igaz történetek a szexről, sikerről és a Szex és New Yorkról hamarosan Budapestre érkezik, Candace pedig a Díványnak is nyilatkozott az előadás kapcsán - természetesen a Szex és New Yorkról is.

Minden nő életében eljön az a pillanat, amit én csak a "Szex és New York" időszakának nevezek. Régen a nők gyakran a szüleik otthonából egyenesen a férjük házába költöztek, mintha az életük egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlana. Később a kollégiumi évek következtek, ahol a fiatal lányok új barátokra leltek, és sokan közülük az ottani kapcsolatokból építették fel a jövőjüket. Ma azonban a nők egyre inkább a felsőoktatásra és a karrierjük építésére összpontosítanak, mielőtt komolyabb elköteleződés mellett döntenének. Ekkor jön el a randizás izgalmas időszaka, amikor új embereket ismernek meg és felfedezik önállóságukat. Ezek a "Szex és New York" évek, amelyek az elmúlt három évtized során szinte minden nő életében fontos mérföldkővé váltak.

Nem állíthatom, hogy a világ minden szegletében ne lenne igaz ez a helyzet, de bizonyos helyeken kedvezőbb a helyzet. Megfigyelhető, hogy sok nő kezd elfordulni a hagyományos heteroszexuális kapcsolatoktól. Én pedig már régóta hangsúlyozom, hogy a nők legyenek a saját Mr. Bigjeik. Fontos, hogy legyen saját jövedelmük, és vállaljanak felelősséget a saját életük alakításáért.

Ne egy férfitől függjenek, mert az nagyon rizikós.

Valóban vágyunk arra, hogy pénzügyi függőségben éljünk? Sok férfi magas jövedelmet ér el, de ez nem mindenki számára igaz. Még ha jelentős összegeket is keresnek, ezek a pénzek az ő birtokuk maradnak, nem pedig a tiéd. Nincs szükség Mr. Big-re: válj te magad Mr. Big-gé a saját életedben. Ezt az eszmét képviselő mozgalmak, mint például a Dél-Koreában elterjedt 4B-mozgalom, egyre nagyobb figyelmet kapnak. Ezek a radikális feminista csoportok elutasítják a férfiakkal való szexuális kapcsolatokat, a gyermekvállalást, valamint a randevúzást és a házasságot. A közösségi médiában pedig egyre gyakrabban találkozom olyan hangokkal, amelyek korábban nem voltak ennyire kifejezőek: a nők nyíltan megosztják, hogy mennyire kielégítetlenek a heteroszexuális kapcsolataik. Ezek a kapcsolatok nemcsak hogy csalódást okoznak, de bizonyos esetekben veszélyessé is válhatnak; egy nő számára a legnagyobb kockázatot az a férfi jelentheti, akivel intim viszonyban áll. Egyre többen beszélnek arról, hogy hajlandóak mindent feladni egy férfiért, és végül üres kézzel távoznak. Gyakran ingyen dolgoznak, főznek, takarítanak, gyerekeket nevelnek... De most egyre több nő emeli fel a hangját, és kimondja: ezt nem akarom.

Természetesen, hogy egyedivé tegyem a szöveget: Biztos vagyok benne, hogy mindig is a jelenre összpontosítottam, különösen, amikor arról van szó, ami vele történt. Nemrégiben viszont olvastam egy érdekes cikket, amely arról számolt be, hogy egyre többen fordítanak hátat a randiappok világának, mert nem igazán működnek. Az emberek inkább személyesen szeretnének találkozni egymással. Az emberi természetünk olyan, hogy egy élő találkozó során rengeteg információt tudunk összegyűjteni a másikról. Ezt szinte természetes módon tesszük, de a képernyők mögötti kommunikáció során ez a képességünk sajnos eltűnik. Ilyenkor elkezdünk találgatni a másikról, hiszen többet szeretnénk tudni, ami miatt úgy vélem, hogy sokan elhagyják ezeket az alkalmazásokat. A fiatal barátaim is aktívan használják ezeket az appokat, és őszintén szólva, egytől egyig utálják őket. Folyamatosan kérdezem tőlük, hogy miért ragaszkodnak ezekhez, amikor New York nyüzsgő életében ugyanazokkal az emberekkel simán találkozhatnának személyesen is!

Ezt a kérdést azért nehéz megválaszolnom, mert sosem gondolkozom rajta. A sorozat Carrie-jével professzionális jellegű a kapcsolatom. Tökéletesen értem, hogy működik ez a világ, tudom, hogy ez okol bizonyos kreatív döntéseket. Nem éreztem személyes dolognak, hogy Carrie egyszer csak már nem én voltam. És a sorozatot imádom, csodálatos lett, nagyon szórakoztató, jól összerakták. Nemcsak vicces, de okos is, és ugyanez igaz az És egyszer csak...-ra is. Szeretem nézni, de érzelmileg nem ráz meg.

Színházi előadásként képzeld el, díszletben, rengeteg cipő közt! Mintha a nappalimban ülnék. A Szex és New York születésének történetét mesélem el, azt, hogy kerültem New Yorkba, miért találtam ki Carrie Bradshaw-t, mi történt aztán - és az igazi Mr. Bigről is elárulok egyet s mást. Az életem története is benne van, a házasságom, a válásom, sőt, még a menopauzám is! Egészen napjainkig tart, mesélek azokról a férfiakról is, akikbe manapság randizás közben belebotlok.

A közönségem körülbelül 70%-át hölgyek teszik ki, de természetesen a férfi nézők is szép számmal jelen vannak. És láss csodát, ők is élvezik a tartalmaimat!

Ó... nem is tudom, hogyan is feleljek erre... Talán egyfajta életfilozófiát fogalmaznék meg. A barátságok értéke felbecsülhetetlen, hiszen ezek a kapcsolatok támaszt nyújtanak a nehéz időkben. Az önállóság pedig kulcsfontosságú, hiszen lehetővé teszi, hogy saját utunkat járjuk. Legyél olyan nő, aki bármelyik szegletében a világnak megállja a helyét, aki bátran szembenéz a kihívásokkal, és aki mindig hű marad saját magához.