A szeretet különleges megjelenése – Karácsonyi beszélgetés Herbert Gáborral, a NOE elnökével

Egy nagycsaládban rengeteget tanulhatunk a boldogság különböző aspektusairól, a különféle készségekről, és arról is, hogyan működik a család dinamikája. Itt sajátítjuk el a lemondás, az osztozkodás és a testvéri összetartozás fontosságát. Herbert Gábor, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének frissen megválasztott elnöke, aki maga is büszke nagyszülőként hat unoka örömeit éli, jól ismeri ezeket az értékeket. Ünnepi interjújában megosztotta velünk, miért elengedhetetlen a megújulás egy ilyen hagyományokkal teli szervezet számára. Emellett beszélt arról is, milyen tulajdonságok jellemzik a jó szülőt, miben segíthetjük a fiatalokat, és kik lehetnek azok, akik boldog időskorra számíthatnak.

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete hazánk egyik legfontosabb és legrégebbi családszervezete, amely idén ünnepli 37. születésnapját. Ez alatt az idő alatt nemcsak az első, hanem már a második generáció is felnőtt, akik büszkén vállalják a nagycsaládos életformát, és példát mutatnak arról, hogy milyen csodálatos dolog nagycsaládban nőni fel. Milyen érzés egy ilyen gazdag múltra épülő szervezet irányítását átvenni? Készültél rá, vagy meglepetésként ért a döntés?

Hat hónappal a választások előtt megkeresett a NOE egyik korábbi elnöke azzal a kéréssel, hogy vállaljam el az elnöki posztot. Kértem egy hónapnyi gondolkodási időt, mivel a családommal is egyeztetnem kellett, hiszen ez a feladat rengeteg időt és energiát igényel. Emellett azt is mérlegelnem kellett, hogyan lehetne tovább fejleszteni ezt a már 37 éves múltra visszatekintő szervezetet, amelynek számos kiemelkedő vezetője volt előttem. Bár többen is indultak az elnökségért, én úgy éreztem, ha rám esik a választás, azonnal szeretnék egy programtervvel előállni a megválasztott elnökség, a titkárság munkatársai és a korábbi vezetők előtt. Az első lépésem az volt, hogy kifejeztem hálámat az előző elnököknek, akik lehetővé tették, hogy ez a szervezet ilyen gyönyörűen fejlődjön.

Érzem és tudom, hogy a feladatom nem csupán a fa növelése, hanem annak szépségének fokozása is. Az igazi kihívás az, hogy a gyökerei mélyebbre hatoljanak, egységesen és erősen, míg a lombkoronája egyre gazdagabb és vonzóbb legyen.

- Ez egy igazán gyönyörű kihívás, de kétségtelen, hogy nem éppen egyszerű...

-Szerencsére nagyon sok jó gyakorlat, rutin van már az egyesületben, ami az évek alatt kicsiszolódott és látszik, hogy jól működik. Ugyanakkor sok olyan terület van, ahol egy kicsit meglanyhult a működés. Nem véletlenül mondtam a beszédem elején, hogy a legfontosabbnak a tagság összetartását, a közösségbe vetett bizalmának megerősítését tartom.

Egy ilyen típusú egyesületbe való belépés nem csupán egy vonzó Facebook-poszt vagy egy médiaszólam miatt történik. A döntés mögött sokkal mélyebb indokok állnak: egy ismerős család, aki már tagja a közösségnek, lelkesen mesél arról, milyen csodálatos érzés ide tartozni. Az összetartás ereje, a kölcsönös támogatás tudata mind-mind fontos szerepet játszanak abban, hogy valaki csatlakozzon. Ha bajba kerülünk, biztosak lehetünk benne, hogy számíthatunk a többiekre, és mi is örömmel nyújtunk segítséget másoknak. Ez a közösség valóban megtartó, ahol a tagok szívesen várják, hogy barátaikat, családtagjaikat is bemutathassák, így együtt élvezhetik ezt a különleges összetartozást.

Ha az egyesület egy megtartó közösség képét mutatja, akkor ez erőt sugároz, és kifelé olyan üzenet érkezik a családok felé, hogy akik tagjainkká válnak, azok biztonságban érezhetik magukat. A mai világban nagyon fontos, hogy tartozzunk közösségekhez.

Miért vált ez a kérdés napjainkban olyan lényegessé?

Azért, mert a mai világunk annyira hektikus és vibráló, kulcsfontosságú, hogy legyen egy stabil közösségünk, amely támogatja értékrendünket és irányt mutat az életünkben. Különösen a gyermekeink számára szerencsés, ha olyan háttérrel rendelkeznek, ahol a szüleik is egy összetartó közösség részei. A saját gyermekeimnél világosodott meg számomra, hogy aktívan szerveznem kell a baráti körüket: ha azt szeretném, hogy kamaszkorukban nyugodtan elengedhessem őket otthonról, elengedhetetlen, hogy tisztában legyek azzal, kik veszik őket körül. Amikor a NOE közösségéből jönnek a barátok, ahogyan például a mi lányainknál is történt, már sokkal könnyebben bízom bennük, mert ismerem a szülőket és tudom, hogy hasonló értékeket képviselnek.

Ha nem találunk megoldást erre a helyzetre, a kamaszaink könnyebben eltávolodhatnak tőlünk, ami jóval nagyobb kockázatot jelent. A nagycsaládok közössége vonzóan hangzik, de közben mi magunk is egy új közösséget teremtünk a gyerekeink számára – mindezt észrevétlenül, de mégis fontos módon.

Itt van egy már kialakult közösség, mégis az elnöki beiktatás során a közösségépítés fontosságát hangsúlyozta. Miért van ez így? Milyen irányokban érdemes továbbhaladni a fejlődés érdekében?

-Kicsit azt érzem, hogy - pont a vibráló környezetünk miatt - ez a közösség elcsúszott az "egy névsorban szerepelünk" irányába. Ennek több oka is van, de én azt szeretném, ha a rendezvényeinken ezt orvosolhatnánk. Ismerjük meg egymást, mert ismeretlenül nagyon nehéz egy közösséghez tartozni!

A szeretetnek arca van, az csak akkor működik, ha én ismerem!

Célom, hogy a hagyományos nagy rendezvényeinkre az egyesületeink busszal érkezzenek. Hiszen az a csapat, amely másfél órát együtt utazik, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is összekovácsolódik. Amikor megérkeznek, már egy sokkal erősebb közösségként lépnek be, mint ahogyan elindultak. Ez a közös utazás valódi kötelékeket teremt, és megerősíti a csapat szellemét.

Mennyire fogékonyak a tagok erre a lehetőségre?

Azt tapasztalom, hogy van igény a változásra és a fejlődésre. Egy másik fontos terület, amelyet szeretnék erősíteni a közösségünkben, a vezetőképzés, amely sajnos már évek óta szünetel. Jelenleg 121 tagegyesületünk és 49 tagcsoportunk működik, mindegyiknek van vezetője, akik helyenként szívesen átadnák a stafétát. Ahhoz, hogy a leendő vezetők magabiztosabbak legyenek, szükség van egy hétvégére, ahol megismerkedhetnek az országos szervezet működésével, és láthatják, hogyan dolgoznak más egyesületek. Ősszel már megtartottuk az első ilyen vezetőképzőt; volt, aki az ország távoli részéről autóval érkezett, és valóban szoros barátságok születtek az utazás során. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy támogassam ezeket a kis lépéseket, mivel hozzájárulnak a közösségépítéshez és a kapcsolatok erősítéséhez.

Évente négyszer tartjuk meg választmányi üléseinket, ahol a vezetők mindig jelen vannak. Célom, hogy ezeket az eseményeket még vonzóbbá varázsoljam, ezért minden alkalommal meghívunk egy előadót, aki a nagycsaládosokat érintő, életvezetési kérdésekről osztja meg tapasztalatait. Az előadások után kiscsoportos beszélgetésekre is sor kerül, amelyek reményeim szerint lehetőséget adnak arra, hogy azok is megismerkedjenek egymással, akik eddig még nem találkoztak. Szeretném, ha ezáltal a személyes kapcsolatok erősödnének az egyesületünkben, hiszen így a működésünk is sokkal harmonikusabbá és összehangoltabbá válhat.

-Milyen előadásokat terveznek?

-Az első előadónk Keresztes Ilona lesz, a januári választmányi ülésre pedig Böjte Csaba atya fog eljönni hogy a közösség megtartó erejéről beszéljen. Hiszen ha valahol van egy megtartó erejű közösség, akkor az az ő közössége, ahol ráadásul szeleburdi kamaszokat is bent lehet tartani! Szeretnénk, ha megosztaná, hogy lehet ezt elérni?

Mert észrevesszük, hogy a fiatalok, ahogy belépnek a kamaszkorba, egyre inkább eltávolodnak a családi programoktól. A közös rendezvények már nem vonzzák őket, és a szülők társasága sem mindig a legcsábítóbb számukra. Gondolkodjunk el együtt azon, hogyan tehetnénk a rendezvényeinket számukra igazán vonzóvá! Célunk, hogy örömmel érkezzenek, és ne csupán kötelességből, hanem szívből vágyjanak részt venni a közös élményekben!

-Sok az új kihívás a gyermeknevelésben: az internet, a mesterséges intelligencia mind ellene dolgozik annak, hogy a közösségek együtt legyenek, a gyerekeink velünk akarjanak időt tölteni...

A gyerekek véleménye a jó szülőről különösen érdekes téma, és egy tanár ismerősöm próbálta is felfedezni ezt a kérdést. Amikor megkérdezte a nyolcadikos diákokat, hogy szerintük milyen a jó szülő, meglepődött, hogy sokan kiemelték a szigorúságot. A gyerekek, akik még csak most lépnek ki a gyermeki világból, úgy érezték, hogy a szülők szigorúsága fontos szerepet játszik az életükben. Egy következő órán az ismerősöm rákérdezett: "Gyerekek, miért tartjátok ezt fontosnak? Komolyan gondoljátok?" A válaszaikban az tűnt ki, hogy a szigorú szülői hozzáállás számukra egyfajta iránytűt jelent. Úgy vélik, hogy így pontosan tudják, milyen következményekkel járnak a döntéseik és tetteik: tisztában vannak azzal, hogy miért kapnak büntetést vagy éppen milyen jutalom illeti meg őket a jó viselkedésért. Ez a világos struktúra biztonságot ad számukra, és segít eligibilizálni a határokat, amelyek között szabadon mozoghatnak.

Szólni kellene a szülőknek, hogy ha ti szigorúak vagytok, akkor csak a gyerekeitek elvárásainak feletek meg. Csak a mai szülők nem igazán akarnak szigorúak lenni, mert azt hiszik, hogy azzal lesz a jó a gyereknek, ha ők engedékenyebbek. És lám, mit mondanak a gyerekek? Pont az ellenkezőjét!

Úgy vélem, bármilyen is legyen a világ körülöttünk, nekünk, felnőtteknek következetesnek és szigorúnak kell maradnunk. A gyerekek tőlünk várják el, hogy stabil és megbízható alapot adjunk számukra. Ez azonban nem mindig egyszerű feladat! A példamutatás, a kiszámíthatóság és a következetesség egyaránt komoly kihívásokat jelenthet. Talán érdemes lenne először saját magunkon dolgoznunk, hiszen ha mi magunk is elkötelezettek vagyunk, akkor könnyebben tudunk segíteni a gyermekeinknek is a fejlődésük során.

A világ körülöttünk most különösen zavaros, és ez mindannyiunkat érint: először a covid-járvány rázta meg a mindennapjainkat, most pedig az orosz-ukrán konfliktus árnyékolja be a jövőnket. A felnőttek között egyre fokozódó feszültség tapasztalható, ami nemcsak a mi életünkre, hanem a gyermekeink jövőjére is kihat. Sokan választják a gyermekmentes életformát, míg mások, akik szívesen bővítenék családjukat, végül kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyit igazán szeretnének. Ez a trend mindennél jobban tükrözi a bizonytalanságot, ami a szülői döntések mögött áll.

A helyzet az, hogy a fontossági sorrendünk felborulni látszik: az anyagiak hirtelen az első helyre kerültek, míg a bizonytalanság és a biztonság érzése a második helyet foglalja el. És csak a harmadik helyen szerepel az a kérdés, hogy vajon boldog szeretnék-e lenni az időskoromban. Valahogy egyre ritkábban gondolkodunk el a jövőnkről, a hosszú távú céljainkról. Gondoljunk csak bele: a korosztályomból sokan feltehetik a kérdést, mikor születtek a szüleik? Az ő idejükben a háború távolinak tűnt, nem itt, Magyarországon zajlott. Az anyagi helyzetekről, a biztonságos életkörülményekről már ne is ejtsünk szót!

A szüleink létezése nem véletlen, hiszen az ő szívükben egy mély vágy élt: a család és a gyermeki boldogság iránti vágy. Ma azonban a világunkban egyre inkább az önzés dominál. Sokan inkább saját maguk kiteljesítésére törekednek, mintsem a közösség, a család melegségére. Kérdéses számomra, hogy ez az önmegvalósítás valóban elvezet-e a tartós boldogsághoz az életünk folyamán.

Nemrégiben felfedeztem egy izgalmas tanulmányt, amely az időskor boldogságának titkait tárta fel. A kutatás során számos tényezőt elemeztek, mint például az anyagi biztonság, a családi kötelékek, valamint a közösségi kapcsolatok. Különösen érdekes volt számomra, hogy az unokák szerepét is megvizsgálták: arra keresték a választ, hogy a résztvevőknek van-e unokájuk, és ha igen, hány gyermekkel büszkélkedhetnek.

A felmérést végzők maguk is meglepődtek az eredmények láttán: kiderült, hogy az idősebb korosztály tagjai közül azok élnek a legnagyobb boldogságban, akiknek legalább egy unokájuk van. Ráadásul még figyelemreméltóbb, hogy azok, akik három vagy több unokával büszkélkedhetnek, jelentősen boldogabbak, mint a kevesebb unokával rendelkező társaik.

A felmérést végző kutatók is meglepődtek az eredmények láttán, hiszen ez a fejlemény teljesen váratlanul érkezett a vizsgálat során. Úgy gondolom, hogy napjaink egyik legmeglepőbb jelensége az, hogy a nagycsaládot vállaló embereket sokan "önzőnek" tartják. Ők azt hangoztatják, hogy szeretnék nagycsaládban élni, amelyhez az unokáik is hozzátartoznak. Sőt, ahogy a világunk egyre inkább bizonytalanná és zűrzavarossá válik, nem kizárt, hogy a dédunokáink is a családtagjaink között találják magukat. Hiszen a várható élettartam folyamatosan nő, és egyre többen vannak azok, akik már dédunokával büszkélkedhetnek.

A mai világban, amikor a boldogságra vágyunk, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem csupán rövid távú célokban érdemes merengeni, mint például a tanulmányok utáni első néhány év. Fontos, hogy szem előtt tartsuk a hosszú távú perspektívát is, hiszen ki tudja, milyen szerencsés sors vár ránk, és mennyi időt kapunk még az életben! A kérdés tehát az, hogyan érhetjük el, hogy életünk minden egyes szakaszában boldogságot tapasztaljunk, és hogy az öröm folyamatosan körülvegyen bennünket? Az életminőségünk javítása érdekében érdemes tudatosan építkezni a kapcsolatokra, a személyes fejlődésre és a belső béke megteremtésére. Az apró örömök, a hálával teli pillanatok és a közösségi élmények mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy életünket gazdagabbá és elégedettebbé tegyük.

A saját hat unokánk tükrében csak egyet tudok kijelenteni: fantasztikus választás volt, hogy régen úgy döntöttünk, három lánygyermeket szeretnénk. Ezt csak azok értik igazán, akik átélik ezt az élményt, és akiknek megadatott, hogy tapasztalataik révén élvezzék, mind egyöntetűen azt mondják, hogy ez valóban egy csodálatos dolog!

Ezért elengedhetetlen, hogy a NOE kiemelkedjen, és példát mutasson arra, mennyire csodálatos dolog nagycsaládosnak lenni, hiszen sokan nem ezt a pozitív képet látták maguk előtt.

Fontos, hogy a fiatalok valóban elhiggyék ezt! A mai világ zajos és tele van információval, ami gyakran megkérdőjelezhető. A fiatal generáció rendkívül kritikusan szemléli a dolgokat. Ha nem találkoznak hiteles példákkal, akkor könnyen elveszíthetik a bizalmukat. Viszont ha szembesülnek olyan emberekkel, akik boldogan élnek nagycsaládban, és sikeresen kezelik az élet kihívásait, az inspiráló hatással lehet rájuk. Ez talán elmozdítja a figyelmüket a pénz és a biztonság kérdéseiről, és arra ösztönözheti őket, hogy a boldogságra összpontosítsanak. A család fontos része ennek a boldogságnak, és ha bővített családban élünk, az még inkább fokozza ezt az érzést!

- Szeretném, ha a beszélgetésünk megőrizné a derűs hangulatát, de érdemes egy pillantást vetnünk a kihívásokra is. Melyek azok a tényezők, amelyek a mai társadalomban a legnagyobb terheket jelentik a családok számára?

A társadalomban számos család küzd anyagi kihívásokkal, és ez a nagycsaládosokat sem kerüli el. A kormány célja, hogy a lehető legjobban támogassa őket, figyelembe véve a különböző helyzeteket. A kedvezmények nemcsak az édesanyákhoz kapcsolódnak, hanem a családi adózás keretein belül is érvényesülnek, továbbá az óvodák és iskolák, sőt még a diákhitelek kapcsán is elérhetők. Ez a sokféle támogatási forma azt tükrözi, hogy a családok különböző élethelyzetekben élnek, és nem véletlen, hogy harmincféle családtámogatás létezik. Mindegyik család más-más lehetőségeket találhat, amelyeket igénybe vehet. A kormány elkötelezett amellett, hogy a támogatások széles spektrumát kínálja, tükrözve a társadalmi sokszínűséget és a családok sokféle igényét.

Amit én még fontosnak gondolnék, hogy a családi életre neveléssel kapcsolatban is segítsük a fiataljaikat. Aki családos, vannak gyerekei, egy jól sikerült házassága, már egy csomó problémán túl van, amit lehet, hogy sikeresen átvészelt, ha jó helyzetben volt. De lehet, hogy ha egy kicsit tudatosabban látják a fiatalok a rájuk váró utat, könnyebben bele mernek vágni a házasságba és a gyerekvállalásba, mert tudják, milyen útvonalon kell haladni, mik az útvesztők.

A kérdés, hogy miért fontos valami, gyakran arra utal, hogy az adott dolognak van valamilyen jelentősége vagy hatása az életünkre, társadalomra vagy a környezetünkre. Az értelmezés szempontjából érdemes megvizsgálni, hogy milyen következményekkel járhat az adott téma, és hogyan befolyásolja a mindennapjainkat. Az alábbiakban néhány szempontot említek, amelyek segíthetnek megérteni a kérdés fontosságát: 1. **Tudatosság**: Az, hogy miért fontos valami, segíthet abban, hogy tudatosabban éljünk, és jobban megértsük a világot körülöttünk. 2. **Döntéshozatal**: A fontosság megértése hozzájárulhat a jobb döntések meghozatalához, legyen szó akár személyes, akár közösségi szinten. 3. **Motiváció**: Az okok megismerése motiválhat minket arra, hogy cselekedjünk, és elérjük céljainkat. 4. **Kapcsolatok**: A fontosság felismerése erősítheti a kapcsolatainkat, hiszen megértjük, miért érdemes együtt dolgozni másokkal egy közös cél érdekében. 5. **Fenntarthatóság**: A környezetvédelmi és társadalmi kérdésekben a fontosság megértése hozzájárulhat a fenntarthatóbb életmód kialakításához. Összességében tehát a "miért fontos ez?" kérdés nem csupán egy egyszerű kérdés, hanem egy lehetőség arra, hogy mélyebben elgondolkodjunk az életünkről és a minket körülvevő világról.

A párválasztás során nem árt, ha tudatosan közelítünk a dolgokhoz! Hasonlóképpen, a családalapítás terén is hasznos, ha van némi tudatosságunk. Hiszen ha nincsenek ismereteink erről az előttünk álló útról, könnyen kétségek merülhetnek fel bennünk, függetlenül attól, hogy a környezetünk mennyire tűnik stabilnak vagy éppen ellenkezőleg, bizonytalannak.

Fogalmazzuk meg másként a gondolatokat: Egy nagycsaládos egyesület környezetében a fiatalok természetes módon elsajátítják a családi élet értékeit. Szemtanúi annak, hogyan élik meg a családok a közös ünnepeket, és hogyan formálódik az életük a közösségükben. Itt belenevelődnek a hagyományokba, a kötelékekbe. Ugyanakkor sok olyan család is létezik a közelünkben, ahol a gyerekek nem tapasztalják meg a közösségi életet. Nincs előttük példa arra, mit is jelent párt választani, házasságot kötni — egy olyan elkötelezettséget, amely reményeink szerint örökre szól — és hogy ebből a szeretetteljes kapcsolatból gyermekek jönnek a világra.

Ha nem látják a mintát, akkor ezt el kell mondani, meg kell tanítani nekik, hogy ne egy ismeretlen útnak vágjanak neki akkor, amikor belevágnak egy családalapításba. Az anyagi támogatás mellet, ha ezen a területen tudnánk segíteni a fiataljainknak, az lehet, hogy sokkal komolyabb döntést érlelne meg, és nem csak az lenne a döntő kérdés, hogy én anyagilag jobban vagy rosszabbul járok-e ha gyermeket vállalok. Lenne egy olyan perspektíva, hogy lesz előttem egy olyan élet, ami - nem azt mondom, hogy felhőtlen - de nagyon sok örömet és boldogságot takar.

A NOE korábban aktívan részt vett több kormánydöntés és családtámogatási program kialakításában. Jelenleg is napirenden szerepel, hogy javaslatokat tegyenek a családi életre való nevelés oktatásának bevezetésére.

- Mint újdonsült NOE elnök sok minisztériummal és az ország irányítását végző szervezettel veszem fel a kapcsolatot. Ez megteremti az alkalmat, hogy elmondjam ezt a gondolatomat: hogy milyen nagyra becsülöm az anyagi támogatást, de nagyon fontos lenne, hogy egyfajta mentális támogatást is nyújtsunk a fiataloknak. Ebben nyilván a civil szervezeteknek is nagy felelőssége és lehetősége van, de szerintem az iskolarendszerű oktatásban is meg lehetne találni ennek a helyét.

Az a helyzet, hogy régen, pláne többgenerációs családokban beleéltek a gyerekek ezekbe a helyzetekbe, megtanultak mindent automatikusan. Most furcsa módon el kell mondani, meg kell tanítani nekik, mert más lett az élet, más lett a világ. Gondoljunk csak arra, hány gyermek van, aki olyan településen él, ahol nincs iskola, busszal elviszik, egész napját az iskolában tölti! Milyen kevés idő marad, amit a családjában tölt, arról nem is beszélve, amikor kollégista lesz középiskolában! Fontos lett pótolni, ami ebben a mai világban kezd eltűnni, az automatikus tanulást arról, pontosan hogyan is működik egy család.

-Karácsonykor sok olyan akció van, amelyen keresztül a NOE közvetlenül segíti a csaldokat. Miért kedvesek szívének ezek az akciók?

Karácsony idején számos vállalat szeretne hozzájárulni a rászorulók megsegítéséhez. Mi szoros kapcsolatban állunk olyan emberekkel, akiknek szüksége van a támogatásra, így olyan adományokat kapunk, amelyeket tagtársaink között oszthatunk szét. Emellett egy másik izgalmas kezdeményezésünk a CBA hálózattal közösen szervezett élelmiszer-gyűjtés. Ebben az akcióban arra ösztönözzük a magánszemélyeket, hogy vásárlásaik során több élelmiszert válasszanak, amelyet adományként felajánlanak. Mi pedig biztosítjuk, hogy ezek az élelmiszerek eljussanak azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Ez a téma különösen lényeges, hiszen az ilyen események során a magánszemélyek lehetőséget kapnak arra, hogy a családtagjaikat, például a gyerekeiket olyan értékekre tanítsák, mint a nagylelkűség. Igen, te kisgyerek, sok szép ajándékot kapsz, de van egy másik oldal is ennek a történetnek: mi is tudunk adni. Ilyenkor kilépünk a megszokott, védett szeretetburokból, és olyanoknak is segítünk, akiket esetleg még nem is ismerünk. Ezek a pillanatok remek alkalmak arra, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogyan oszthatják meg a szívük bőségét másokkal, és ne csak a saját maguk, vagy a közeli szeretteik jólétére gondoljanak. Az adni tudás öröme egy olyan érték, amelyet érdemes minél korábban átadni a fiatal generációnak.

Az angyali csomagküldés remek lehetőség arra, hogy a gyermekek elgondolkodjanak: van-e olyan játékuk, amiről szívesen lemondanának, hogy ezzel egy szegényebb családnak segítsenek. Ez egy különösen fontos kérdés: vajon képesek vagyunk-e lemondani valamiről a másik javára?

A mai világ nem szereti, amikor azt mondjuk, önmérséklet. Pedig az élet minden területén hatalmas előnyben vannak azok a személyek, akik már gyerekkoruktól kezdve magtanulják azt, hogy néha önmérsékletet kell tanusítanunk, saját akaraterőből le kell mondanunk dolgokról.

Az élet tele van olyan pillanatokkal, amikor kénytelenek vagyunk lemondani bizonyos dolgokról, akár a saját akaratunk ellenére is, csupán a körülmények kényszerítő hatása miatt. Azok a gyerekek és felnőttek, akik már fiatal korukban megtapasztalták, hogy néha mások érdekében le kell mondaniuk valamiről, sokkal könnyebben birkóznak meg ezekkel a helyzetekkel. A nagycsaládok különösen kedvező környezetet biztosítanak ehhez, hiszen ott a közös élmények és a folyamatos osztozkodás révén természetessé válik, hogy figyelmet fordítunk másokra. Ez a tudás és tapasztalat később hatalmas előnyt jelent az élet különböző kihívásaival való szembenézéskor. A testvérek együtt nevelkedése nemcsak a gyerekek számára hoz előnyöket, hanem a szülőknek is segít, hiszen a közös felelősségvállalás és a családi kötelékek erősítése mindenkinek jót tesz. A közös élmények és a megosztott felelősségek révén a családtagok között mélyebb kapcsolatok alakulnak ki, ami gazdagabbá és tartalmasabbá teszi az életet.

-Korábban említette, hogy három lánya és hat unokája van. Hogyan zajlik a karácsony egy ilyen nagycsaládban?

- Minden a szervezésnél kezdődik, hiszen amint a gyerekeknek párkapcsolatuk alakul, máris több nagyszülőt kell felkeresni. Folyamatosan azon töprengünk, mikor tudjuk összegyűjteni az összes unokát egy fedél alatt. Emellett fontos szempont, hogy már előre tervezünk az unokák látogatásával, hogy a szülők nyugodtan készülődhessenek otthon, anélkül, hogy időhiány miatt stresszelniük kellene.

Régen, amikor a gyerekek már felnőttek voltak, bőséges időt tudtam szánni a karácsonyfa díszítésére, mire megérkeztek hozzánk. Mostanában azonban sajnos szűkös az időkeret. A szenteste a gyermekeink számára a saját családjuk ünnepe, hiszen ez egy igazán családi alkalom. December 24-én délután azonban nálunk vannak az unokák, akiket örömmel gondozunk, és esetleg elmegyünk egy pásztorjátékra is. Mindig arra törekszünk, hogy találjunk egy olyan időpontot, amikor a gyerekek, a vők és az unokák mind együtt tudnak lenni nálunk. Ez nem mindig a 25-e, de szívesen vállaljuk, hogy kicsit későbbre halasztjuk a karácsonyi ünneplést, hogy mindenki együtt lehessen. Így közösen osztozhatunk az örömben, amikor a gyerekek kibontják az ajándékaikat, mert most már rajtuk van a figyelem középpontja.