A rákoshegyi remete – Czimra Gyula életmű-kiállítása a Nemzeti Galériában A Nemzeti Galéria falai között most különleges élmény vár ránk: Czimra Gyula, a rákoshegyi remete varázslatos világát ismerhetjük meg. Az életmű-kiállítás nem csupán a művész festm
Czimra Gyula (1901-1966) festőművész képeit szemlélve az ember könnyen elgondolkodhat, miért tartott ennyi ideig, amíg felfedezték őt, és szomorúan konstatálhatja, hogy a tehetséges alkotó szinte észrevétlenül, visszhang nélkül élte le életét. Azonban ha közelebbről megismerjük Czimra életútját, hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy pályafutása elején nem így képzelte el a jövőjét. Idővel azonban úgy döntött, hogy távol marad a képzőművészeti élet reflektorfényétől, és szándékosan választotta a kívülálló szerepét. Nem csatlakozott semmilyen iskolához vagy csoporthoz, annak ellenére, hogy jó kapcsolatot ápolt olyan neves művészekkel, mint Paizs Goebel Jenő vagy Barcsay Jenő (bár az előbbi 1944-ben elhunyt). Czimra életében csupán két önálló kiállítást rendeztek; az egyik fiatal korában Párizsban, ahol a francia főváros pezsgő művészeti életében tartózkodott, a másik pedig egy évvel halála előtt, helyi művészetpártolók által Rákosligeten.
Czimra Gyula neve a szélesebb közönség számára csupán halála után, az 1970-es években vált ismertté. Azóta is inkább egy marginális figura maradt, akiről csupán a szakma, valamint néhány elkötelezett képzőművészet-rajongó és gyűjtő tudott. Az őt mélyebben feltáró és életművét rendszerező munkák az utóbbi években indultak meg, amelyek célja, hogy Czimrát a magyar képzőművészet térképén látványosan elhelyezzék. Ennek eredményeként most a Nemzeti Galériában megnyílt életmű-kiállítás, melynek kurátora Kolozsváry Marianna művészettörténész, aki élen jár a felfedezési folyamatban is.
Czimra Gyula 1924 és 1966 között fejtette ki munkásságát, a kiállításon pedig közel 180 műve látható, ami felöleli a párizsi éveket, a nagyon rövid nagybányai és az ahhoz képest hosszú szentendrei időszakot, majd az életmű nagyját kitévő, Rákoshegyen eltöltött bő 30 évet. A kiállítás címe Árnyék nélkül, ami kettős jelentéssel bír: egyfelől utal Czimra kívülállóságára, hogy életében mint művész "nem vetett árnyékot" a hazai képzőművészetre, másfelől pedig arra, hogy ő maga - mivel nem szeretett - nem is festett árnyékot, ami a művészi koncepciójának része volt.
Czimra Gyula az 1930-as évek közepén költözött Rákoshegyre feleségével, és ott 32 éven át éltek harmonikus összhangban. Kapcsolatuk különlegessége, hogy a férfi, aki a kívülállóságot és a névtelenséget választotta, soha nem dolgozott hivatásosként. Élete során a kertészkedés és a festészet töltötte ki mindennapjait, ám a műveit sosem adta el; inkább a műtermében őrizgette őket, vagy barátainak és ismerőseinek ajándékozta. Czimra Gyula felesége volt az, aki a család megélhetését biztosította, és az ő jövedelméből élték mindennapjaikat. Ezzel tulajdonképpen egész életét a férjének szentelte, miközben ő a kivonulást választotta. Valószínűleg azért tette mindezt, mert mélyen hitte férje tehetségében, ami a kiállítás képein is világosan megmutatkozik.
Czimra Gyula művészete hihetetlen sokszínűséggel bír, amit a Galéria kiállítása hat jól elkülöníthető szekcióra bontva tár a közönség elé. A festő különböző korszakai között határozott kontrasztok figyelhetők meg: voltak időszakok, amikor a színek tengerében merült el, máskor viszont visszafogta magát, és a letisztult formákra összpontosított. Művészetét különböző mesterek, mint Paál László, Paul Gauguin, Vincent van Gogh és Paul Cézanne hatása formálta, de a minimalista naiv festészet is nyomot hagyott rajta. Témái fokozatosan egyre szűkebbé váltak, míg végül már csak saját közvetlen környezetét örökítette meg vásznain, stílusa pedig párhuzamosan egyre letisztultabbá és színtelenebbé vált.
