A PET-palackok már a vérében úszkálnak.

Nyár, hőhullámok, erdőtüzek, vízkorlátozások: a kánikulában könnyű elfeledkezni arról, hogy más, legalább olyan súlyos környezeti problémákkal is szembe kell néznünk, mint a klímaváltozás. Július sem csak a vízben tespedés vagy a dinnye szezonja, hanem a Műanyagmentes júliusé is, ez pedig remek alkalom arra, hogy közelebbről is megnézzük ezt a látszólag hétköznapi, valójában félelmetes anyagot, amely annyira körülvesz minket, hogy már szó szerint bennünk cirkulál.

Ma már nehéz elképzelni, de az 1900-as évek elején a műanyagok megalkotása egyfajta forradalmi kezdeményezés volt, amelynek célja a természetes anyagok, mint például az elefántcsont, a teknőspáncél és a fa helyettesítése volt. Eredetileg nemes célok vezérelték a tudósokat, ám hamar kiderült, hogy a műanyag rendkívül praktikus: olcsó, könnyű, tartós és sokoldalú. Ma már évente több mint 450 millió tonna műanyagot állítunk elő, és ez a szám a következő évtizedben várhatóan 40 százalékkal fog növekedni. Az elmúlt 70 évben, amióta a műanyagipar igazán virágzik, összesen 8,3 milliárd tonna műanyag készült, amelynek körülbelül fele egyszer használatos termék, mint például a kávéspoharak, műanyag palackok, csomagolóanyagok és szívószálak. Sajnos, a megtermelt hulladékunknak csupán körülbelül 25%-át hasznosítjuk újra, és ez a szám országonként jelentős eltéréseket mutat.

De hogy mi is a legnagyobb baj a műanyaggal? Az, hogy sosem tűnik el igazán, akár ezer évig is megmaradhat, és nem bomlik le, hanem csak széttöredezik. A színes PET-palackok, a poliészter ruhák, a műfüvek előbb-utóbb apró, szabad szemmel alig látható mikroműanyagokká morzsolódnak, amelyek ott úszkálnak a folyókban és tengerekben, megtelepednek az ágyásokban, szállingóznak a levegőben. Ezek pedig előbb-utóbb bekerülnek az emberekbe is:

Mikroműanyagok már a vérünkben, agyunkban és még a placentákban is jelen vannak. Ez csupán a kezdet, és a következmények még ismeretlenek. A kutatások eddig azt mutatják, hogy ezek a műanyagrészecskék hormonális egyensúlyzavarokat, gyulladásos állapotokat és rákkeltő hatásokat okozhatnak, ami aggasztó és figyelmeztető jel a jövőnkre nézve.

A műanyagszennyezés nem csupán egy környezeti és egészségügyi kérdés, hanem mélyen gyökerező társadalmi problémákat is felvet. Bár a világ leggazdagabb országainak lakói a legnagyobb mértékben fogyasztják a műanyagtermékeket, a keletkezett hulladék gyakran a szegényebb államokba kerül, ahol aztán szabályozatlan módon, például illegális elásással, égetéssel vagy egyszerű kidobással kezelik. Azok a közösségek, akik a műanyaggyártással és -feldolgozással foglalkozó üzemek közelében élnek – sok esetben marginalizált csoportok – sokkal nagyobb kockázatoknak vannak kitéve az egészségügyi szempontokat illetően, mint azok, akik a műanyagok mindennapi használói. Ezzel a jelenséggel nemcsak a környezet, hanem az emberek jövője is veszélybe kerül.

Ha a műanyagok az emberek számára károsak, akkor az állatok számára még súlyosabb következményekkel járnak. Gyakran szembesülünk azzal a megdöbbentő látvánnyal, hogy a műanyagszennyezés következtében elpusztult élőlények képei keringenek: albatroszok, akik gyomrában PET-palackokat hordoznak, teknősök, akik nejlonzacskókba gabalyodva küzdenek az életükért, és fókák, amelyek a vízben elhagyott halászhálók fogságában fulladnak meg. Egy friss kutatás szerint a tengeri madarak körében tízből kilenc már találkozott műanyaggal az étrendjében, és a halak helyzete sem sokkal jobb.

Évente körülbelül egy-kétmillió tonna műanyag szennyezi a tengereket és óceánokat. E hatalmas mennyiség jelentős része a világ folyóin keresztül érkezik, mintha egy nemkívánatos ajándékcsomagot csempészne a természet. A becslések azt mutatják, hogy az óceánokba jutott műanyag 94%-a a tengerfenéken pihen, rejtőzködve a szemünk elől. Mindössze öt százalék marad a partok közelében, míg csupán egy százalék található a víz felszínén, ahol láthatóvá válik.

És ha ez még nem lenne elég, akkor jöjjön a bónusz: a műanyag klímagyilkos is, hiszen a műanyaggyártás 99 százalékban fosszilis alapú. Minden műanyag szatyor, amit eldobunk, egy kicsit hozzájárul a klímaváltozáshoz. Az OECD szerint a műanyaggyártás és -kezelés összesen 1,8 milliárd tonna CO₂-egyenértékű kibocsátást jelent évente, ez az emberiség teljes kibocsátásának 3,3 százaléka. Nem véletlen, hogy a műanyagipar és az olajipar gyakran kéz a kézben jár: minél több műanyag kell, annál több olajat lehet eladni.

Bár a műanyagszennyezés kérdését gyakran az egyénekre hárítják – mint például azzal, hogy ne vásárolj műanyagot, használd újra, vagy dobd a megfelelő konténerbe –, valójában a legfőbb felelősség a multinacionális nagyvállalatok kezében van, amelyek évről évre ugyanazokat a káros gyakorlatokat folytatják.

A legnagyobb tíz FMCG, azaz gyorsan forgó fogyasztási cikkeket előállító vállalat a piacon olyan termékekkel dominál, amelyek zömében egyszer használatos műanyag csomagolásban érkeznek. A #BreakFreeFromPlastic mozgalom véleménye szerint a műanyag okozta kihívások leküzdése kizárólag globális megállapodások révén és a töltési-újrahasználati rendszerek széleskörű bevezetésével válik igazán hatékonnyá.

A műanyaggal folytatott harc egyik kulcsfontosságú állomása a Globális Műanyagegyezmény (Global Plastics Treaty), amelyet 175 ország közösen vitatott meg. Ennek a nemzetközi megállapodásnak az a fő célja, hogy világszerte megszüntesse a műanyagszennyezést. Az egyezmény különlegessége abban rejlik, hogy a műanyag életciklusának teljes spektrumát kívánja szabályozni: a tervezéstől és gyártástól kezdve a fogyasztási szokásokon át egészen a hulladékkezelésig terjed. A kezdeményezés célja a műanyaghulladék csökkentésének elősegítése és a körforgásos gazdaságra való áttérés támogatása, amelyben az anyagokat nem csak eldobják, hanem újrahasználják és újrahasznosítják. Kiemelt feladatként szerepel az egyszer használatos műanyagok fokozatos eltüntetése, valamint a gyártók felelősségének megerősítése, vagyis annak biztosítása, hogy azok, akik műanyag termékeket hoznak forgalomba, vállalják a környezeti hatásokat is.

A tárgyalások végső fázisa augusztus 5. és 14. között zajlik majd Genfben. A várható megállapodás történelmi mérföldkő lehet abban, hogy a világ ne csupán a műanyagválság következményeivel foglalkozzon, hanem valóban szembenézzen a kihívásokkal, és radikális változásokat eszközöljön abban a rendszerben, amely ezt a problémát kiváltotta.

Az Európai Unió már most is aktívan dolgozik a fenntarthatóság érdekében: célja, hogy 2029-re a PET-italcsomagolások esetében 90%-os újrahasznosítási arányt érjen el. E cél elérésének egyik fontos eszköze a visszaváltási rendszer, amely segít a műanyag hulladék csökkentésében és a körforgásos gazdaság előmozdításában.

Az újonnan bevezetett REpontokon alapuló rendszer révén 2024 második felében már több mint egymilliárd palack, doboz és üveg került visszaváltásra, ami komoly előrelépést jelent a fenntarthatóság irányába.

Ugyanakkor rendkívül innovatív technológiákat is bevetnek már a műanyag ellen. Holland innováció az a buborékgát, amely a folyómeder alá fektetett csőből légbuborékokat enged fel, amelyek láthatatlan falat képezve a vízen úszó műanyagokat egy pontra terelik. A folyóba kerülő műanyagszennyezés 86 százalékát tudják így kiszedni a vízből. Az Ocean Cleanup nevű nonprofit szervezet szuperintelligens, teljesen napenergiával működő bárkákat - úgynevezett Interceptorokat - vet be a világ folyóin, hogy egy speciális szállítószalaggal automatikusan kiszedjék a szemetet a vízből. A hajók már nyolc országban működnek, és eddig hárommillió kiló műanyagot gyűjtöttek össze.

Sőt, már olyan innovatív 3D-hidrogélek és ultrahangos technológiák is fejlődnek, amelyek képesek lebontani vagy szétválasztani azokat a mikroszkopikus részecskéket, amelyeket szabad szemmel alig észlelhetünk.

A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás már a szelektív hulladékgyűjtés élvonalában dolgozik. Például a Recycleye olyan ipari méretű robotokat alkalmaz, amelyek légsugarakkal választják el az újrahasznosítható anyagokat a vegyes hulladéktól, így megszüntetve a manuális válogatás szükségességét. Ezen kívül a nyomkövetési rendszerek, amelyek QR-kódok, mesterséges intelligencia és mobilalkalmazások kombinációját használják, folyamatosan figyelemmel kísérik a műanyaghulladék sorsát a begyűjtéstől egészen az újrahasznosításig.

A műanyaghulladék összegyűjtése csupán a kezdet, a valódi kihívás abban rejlik, hogyan tudjuk ezt a hulladékot hatékonyan kezelni. A különböző újrahasznosítási módszerekkel kinyert műanyagok gyakran olyan mértékben elhasználódnak, hogy már nem használhatók fel újra. Az egyik legígéretesebb megoldás a biotechnológia világából érkezik. Például a Carbios nevű cég innovatív enzimes újrahasznosítási technológiát fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a műanyagok lebontását azok alapvető építőelemeire enzimek segítségével. Ez a forradalmi eljárás képes kezelni a gyenge minőségű vagy vegyes összetételű műanyagokat anélkül, hogy az újrahasznosított anyag minősége csökkenne.

Néhány gombafajta különleges és ígéretes alternatívát nyújt a globális műanyagszennyezés elleni harcban, természetes módon hozzájárulva a környezet védelméhez.

Ez a műanyag-biodegradáció néven ismert folyamat folyékony és szilárd közegben egyaránt működik, így sokféle környezetben alkalmazható lehet a műanyaghulladék eltüntetésére. Több startup is kísérletezik a módszerrel, a legnagyobb probléma egyelőre a technológia skálázhatóságában van.

A műanyag feltalálása talán ideiglenesen segített néhány elefánt megóvásában, de mára már az egész ökoszisztémára, így ránk is óriási veszélyt jelent. Világos, hogy a műanyaghulladék problémáját nem fogjuk egyetlen csodás megoldással orvosolni: elengedhetetlenek a globális szabályozások, a technológiai innovációk és a társadalmi szemléletváltás is. Bár a buborékgátak, QR-kódos hulladéknyomozók és mesterséges intelligenciával vezérelt ipari robotok már csendesen végzik dolgukat a problémán, nekünk is tennünk kell a magunk részét: törekedjünk arra, hogy minél kevesebb egyszer használatos műanyagot alkalmazzunk a mindennapi életünkben. Ezt nem csak júliusban, hanem az év minden hónapjában érdemes gyakorolni. Végül is, ha már egyszer ebben a műanyagtengerben élünk és mi magunk is részesei vagyunk, legalább ne súlyosbítsuk a helyzetet.