A fiatal lány, aki úgy döntött, hogy egy bélféreg tojását nyeli le, csupán azért, hogy elnyerje álmai férfijának figyelmét és vonzerejét.

Sokan azt hiszik, hogy a szépségápolási beavatkozások csupán a XX. század találmányai, pedig ez a vélekedés nem teljesen pontos. A nők már jóval korábban is hajlandóak voltak különféle módszerekkel fáradozni a vonzerejük fokozása érdekében. Ezt a régmúlt szépségideáljait bemutatva Hamupipőke meséje is fényt derít arra, hogy a szépségért folytatott küzdelem évszázadok óta jelen van.

Hamupipőke meséje az idők folyamán számtalan változaton ment keresztül, így nem meglepő, hogy nehéz új perspektívát találni egy olyan történethez, amely már régóta a meseirodalom alapkövévé vált. A norvég „The Ugly Stepsister” (A csúnya mostohanővér) című film már a címével is felfedi, hogy mitől kiemelkedik a többi Hamupipőke feldolgozás közül: ezúttal nem a klasszikus hős, hanem Elvira, a mostohanővér kerül a középpontba. A film egy új fényt vetít a jól ismert mesére, lehetőséget adva arra, hogy a nézők a történet másik oldalát is megismerjék, és felfedezzék, hogyan formálja a társadalmi normák és elvárások a karaktereket.

Elvira elhatározta, hogy mindenképpen elnyeri a jóképű herceg szívét, akárcsak Hamupipőke, ám egy dologban eltér tőle: nem rendelkezik azzal a természetes szépséggel, amely az álmok hercegnőjét jellemzi. Emilie Blichfeldt filmje ezen az érdekes premisszán alapul, amely a klasszikus Grimm-mesét radikális, feminista testhorrorrá alakítja. A vetítéseken sok nézőt megrázott a látottak, sőt, akadtak, akik szó szerint elfordultak a képernyőtől.

Fontos megjegyezni, hogy a testhorror nem egy hirtelen feltűnő jelenség: már az eredeti mese lapjain is fellelhető a lábcsonkítás motívuma, amikor a mostohanővér mindent megtesz, hogy lába beleférjen az elhagyott topánkába. Ez a jelenet kétségkívül központi szerepet játszik az Ugly Stepsister történetében is, de nem szabad elfelejteni, hogy korántsem ez az egyetlen elem, ami a nézők gyomrát igazán próbára teszi.

Emilie Blichfeldt filmjének érdekessége, hogy ugyan főhőst vált, és részleteiben sok ponton eltér a klasszikustól, de a lényegi részeket, a történet vázát tekintve mégis hű marad hozzá. Hamupipőkéből nem lesz hirtelen a sztori főgonosza, bár tény, hogy itt azért messze nem annyira makulátlan figura, mint amilyennek a Disney mesében is láthattuk. Itt is van árvaság, hercegi bál a palotában és természetesen elveszett topánka is, és a rendező még a végkifejlet tekintetében is tiszteletben tartja az eredeti mese szándékait.

Ennek ellenére az Ugly Stepsister mégsem elsősorban azoknak készült, akiknek már elsőre vonzónak hangzik egy újabb Hamupipőke-mozi. Ez a film inkább A szer rajongóit célozza meg, ugyanis ahhoz hasonlóan

Bár tudjuk, hogy Hamupipőkének két mostohanővére volt, és ez az Ugly Stepsisterben sem változik, de itt a herceg szívéért folyó harcban csak az egyikük vesz részt. A film leginkább Elvira kálváriája, aki csak részben maga miatt, másrészt pedig az anyjáért szeretné megszerezni a herceg szívét - és hercegi jövedelmét. Hamupipőke apjának halála után a mostoha ugyanis csóró marad, és az egyetlen módját a jövedelemszerzésnek abban látja, ha a nagyobbik lányát vagyonos férfihoz adja hozzá. Csakhogy Elvira kissé esetlen, talán még csúnyácska is, ráadásul egyáltalán nem magabiztos. Emiatt az anyja a plasztikai sebészek korabeli megfelelőjére bízza őt, és persze beíratja őt egy iskolába is, hogy kecsességet, illemet, táncot meg hasonlókat tanuljon, és elég jó lehessen az amúgy folyton kanos, szexista és hímsoviniszta herceg igényeinek.

A film túlnyomó részét egy különös felkészülési rituálé határozza meg, amelyben szerepet kap többek között egy megdöbbentő, véső és kalapács segítségével végzett "orrműtét", valamint egy rendkívül intenzív szemcsinosító eljárás. De

Az "Ugly Stepsister" egy igazi különc mese, amely bár sokszor horrorisztikus és undorító elemekkel operál, valójában vígjáték formájában bontakozik ki, feltéve, hogy az ember bírja az éjfekete humort. Tele van kicsinyes, pitiáner karakterekkel, akik mindannyian a saját érdekeikért küzdenek. Még Hamupipőke sem az az ártatlan, naiv lány, akit megszoktunk: nem csupán romantikus kalandokra vágyik, hiszen az istállófiúval való viszonya is árulkodó. A herceg iránti vonzalma sem a szívből jövő szerelem, inkább csak egy okos stratégia, hogy kiszabaduljon a mostohaanyja szorításából, hiszen a herceg jó partinak tűnik. A mese világában nincsenek egyszerű jók és rosszak, csak önző vágyak és furfangos játszmák.

A film egyben Elvira felnőtté válásának története is, ahol a család anyagi helyzetének fenntartásáért vállalt felelősség mellett a szexualitás témája kap kiemelt szerepet. Elvira sosem kapott megfelelő felvilágosítást a szexről, így amikor véletlenül tanúja lesz annak, a film határozottan határvonalon egyensúlyoz, közel hozva a pornográf elemeket. A nézők együtt élik át Elvira meglepetését és zavarát, amikor a szexualitás "gyermeki" szemmel való felfedezése során a film bátor képekkel és jelenetekkel szembesíti őket, amelyek a felnőtt világ kissé ijesztő, ugyanakkor vonzó aspektusait tárják fel.

Az Ugly Stepsister vizualitásában leginkább a hetvenes évek csehszlovák élőszereplős mesefilmjeinek egyszerűbb, természetesebb világát idézi, és bár olykor látszik rajta, hogy nem állt nagyon sok pénz az alkotók rendelkezésére, Emilie Blichfeldt, a film rendezője gondoskodott arról, hogy a kulcsjeleneteknél egyszer se érezzük azt, hogy egy minimálbüdzséből készült horrormesét nézünk. És még valamiféle bizarr, kissé kicsavart happy endre is futott az erejéből, hiszen, ahogy ilyenkor lenni szokott: "És boldogan éltek, amíg meg nem haltak..."