A segesvári kis közösség varázslatos ereje Segesvár kis közössége egyedülálló energiát sugároz, amely képes összekapcsolni az embereket, és erősíteni a helyi identitást. A barátságos lakosok összefogása, közös céljaik és hagyományaik nemcsak a város kult

A Mircea Eliade Főgimnázium története az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor László Imola, jelenlegi igazgató-helyettes, még diáként tapasztalta meg az iskola életét. Abban az időszakban három párhuzamos magyar osztály működött, és a diákok csak a 11. osztályba való felvételi vizsga után kerültek szétválasztásra. E vizsga eredményeként mindössze egy osztály maradt, amely aztán két év elteltével ballagott el. A rendszerváltást követően a helyzet jelentősen megváltozott: két kilencedik osztály indult, reál és humán szakon. Az aligazgatónő megjegyzi, hogy "Mindenki a reálba szeretne bejutni, míg a humán szakágra általában azok iratkoznak, akiket mélyebben érdekel a magyar irodalom vagy az idegen nyelvek. Ugyanakkor itt a gyengébb képességű diákok is megtalálják a helyüket." A reál osztályok a matematika-informatika és természettudományi tantárgyakra fókuszálnak, míg a humán osztályok intenzív német vagy angol nyelvoktatást kínálnak.

A város elit középiskoláját zömmel az Aurel Mosora Általános Iskola "táplálja", hiszen a diákok körülbelül 80 százaléka innen érkezik. A fennmaradó 20 százalék pedig Segesvár környékéről származik. Érdekesség, hogy a diákok akár száz kilométeres távolságból is érkeznek: a Szeben megyei Erzsébetvárostól kezdve a Brassó megyei Olthévízig, valamint a Maros megyei Szentdemetertől a Hargita megyei Szenterzsébetig, az Eliade népszerűsége évtizedek alatt széles körben elterjedt a régióban. A kérdésre, hogy a székelyföldi gyerekek, akiknek a közelében ott vannak az udvarhelyi és keresztúri iskolák, miért választják a szórványos Segesvárt, László Imola aligazgatónő két fő érvet emel ki: az egyik a bentlakásos Gaudeamus-ház által kínált lehetőségek, míg a másik a román nyelv tanulására kedvező vegyes környezet. "Ha sikerül megnyernünk egy gyereket, legyen az bármilyen távolból érkező, az elkövetkező évek során a rokonai is hozzánk iratkoznak be. Természetesen a lelkész és a tanító véleménye is nagy súllyal bír. Emellett sok diákunk tanárként tér vissza egykori iskolájába" - osztotta meg tapasztalatait az aligazgatónő.

A város egyetlen középiskolájába összegyűlő magyar diákok létszáma nem haladja meg a 125 főt. Ezzel szemben, Erdély más szórványtelepüléseivel ellentétben, a segesvári magyar szülők nem a román nyelvű osztályokban keresik gyermekeik jövőbeli lehetőségeit. A könyvelői, turisztikai vagy autószerelői szakok csupán néhány magyar fiatalt vonzanak az ipari líceum román osztályaiba, míg évente mindössze egy vagy legfeljebb két diák választja a német nyelvű Joseph Haltrich Elméleti Líceumot a középiskolai tanulmányai megkezdésére.

László Imola véleménye szerint a kisváros és a kis közösség kombinációja mindenképpen előnyös. Például a kisebb közösségben gyorsabban fény derülhet a felmerülő problémákra, amelyeket időben kezelni lehet. Bár nem mindig sikerül minden helyzetet megoldani, a vezető tanerő elismeri, hogy a legtöbb esetben az osztályfőnökök és a szülők bevonásával sikerül orvosolni a gondokat. Az igazgatónő azt is hangsúlyozza, hogy néha kénytelenek elnézőbbek lenni, hogy megőrizzék a diákokat. Az a tény, hogy a 15 tanár közül nyolcan osztályfőnökként dolgoznak, biztosítja, hogy jobb rálátásuk van a diákok iskolai és azon kívüli tevékenységeire. "Nálunk nagyon sok iskolán kívüli program zajlik, mert rendkívül fontosnak tartjuk a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztését. A román tagozathoz képest itt legalább ötször nagyobb a hozzájárulásunk a közösségi élet szervezéséhez" - mondja a tanárnő.

Az iskola mellett a segesvári fiataloknak a Kikerics néptáncegyüttes jelenti azt a különleges helyet, ahol igazán megtalálják önmagukat és egymást. A közösségépítés szellemét számos csapatépítő program és izgalmas kirándulás erősíti, amelyek során még szorosabbá válik a barátságok szövevénye. Év közben három anyaországi testvériskolával ápolt kapcsolatunk is gazdagítja élményeinket: évente rendszeresen látogatunk el Békéscsabára, Kiskunfélegyházára és Keszthelyre. Ezen kívül a Békés megyei iskola diákcsereprogramja lehetőséget ad négy segesvári diáknak, hogy minden tanévben egy hetet a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium falai között tölthessen, így bővítve tudásukat és tapasztalataikat.

Nem meglepő, hogy az érettségi találkozók során az alma materbe visszatérő öregdiákok rendre a csodálatos közösség összetartó erejét idézik fel. Emellett gyakran megosztják, hogy a segesvári évek után mennyire szokatlanul hatott számukra az egyetemi élet szabadsága, amely magában hordozta saját előnyeit és kihívásait is.

A délutáni és esti programok során a szülők is lelkesen részt vesznek. A magyar tagozat körülbelül száz bérletet szerzett be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásaira, ebből huszonötöt a szülők maguk vásároltak meg. Ilyen alkalmakkor mindenki az iskola által biztosított busszal utazik, még azok is, akik egyébként saját autójukkal sokkal gyorsabban eljuthatnának az 50 kilométeres távolságra.

A Kikerics tánccsoportban mozgó gyerekek egy része már otthonról hozta magával a népi hagyományok iránti szenvedélyt. Az iskolában sok olyan diák tanul, akinek szülei, vagy akár mindkettő, valaha a Kikerics színpadán ropták a táncot. Tóth Tivadar, amikor tavaly ősszel a csoport 30. évfordulóját ünnepelték, találóan megjegyezte: "amíg ilyen gyerekeink vannak, addig van jövőnk". Azon a varázslatos novemberi estén, amely több száz érdeklődőt vonzott a város egyik legnagyobb rendezvényhelyszínére, az iskola egykori aligazgatója, valamint a város alpolgármestere, aki egyben a Kikericset 1993-ban "elültető" Gaudeamus Alapítvány elnöke is, a színpadról körbenézve megállapította: "ma nem éreztem azt, hogy Segesváron mi szórványban élnénk". Hasonlóan ünnepi hangulat uralkodik a szalagavatón is, ahol minden diák 15-20 vendéget hívhat meg. Ekkor Segesváron körülbelül 700 magyar gyűlik össze; együtt ünnepelnek és buliznak hajnalig a nagykorúságot ünneplő fiatalok, szüleik és hozzátartozóik.

A szülők elkötelezettségét jól tükrözi az a tény, hogy miután húsz év szünet után a Mircea Eliade iskola vezetősége tavaly úgy döntött, hogy visszahozza a díszegyenruhát, a román tagozaton egy év elteltével sem sikerült összegyűjteni a szükséges pénzösszeget, míg a magyar diákok szülei mindössze két nap alatt megoldották a finanszírozást. "És van egy másik lényeges megjegyzés is. A mi gyerekeink sokkal tiszteletteljesebbek. Ezt nem csupán én állítom, hanem a magyar tagozaton tanító román kollégák is folyamatosan hangsúlyozzák" - emeli ki László tanárnő.

Amikor a tanulási eredmények elemzéséhez érünk, keskenyedni kezd László Imola mosolya. A román tagozat A és B osztályaiban nem kérdés, hogy sikerül-e a teljes közösségnek az érettségije. A C osztályban is megközelítőleg mindenki sikeresen vizsgázik, míg a F betűvel jelzett sport osztályban bizonyos gondok észlelhetők. A magyar diákok közül a reál szakosok aránylag jól teljesítenek (85 százalékuk veszi az akadályt), a humánra iratkozottaknak azonban néha még csak fele sem éri el az átmenő jegyet. "Aki leérettségizik, az tovább is tanul. Más kérdés, hogy nem tér vissza Segesvárra. Nagyrészt az országban marad, de inkább Marosvásárhelyt vagy Kolozsvárt választja. Aki elbukja az érettségit, az csomagol, és indul külföldre dolgozni.

Az ezredforduló után a segesvári magyar közösség egyre inkább a saját anyanyelvű iskola létrehozásának gondolatával foglalkozott. Az RMDSZ kétszer is próbálkozott e cél elérésével, de a megyei szinten kötött politikai megállapodások a helyi szinten nem tudtak érvényesülni. A városi önkormányzatban kisebbségben lévő magyar képviselet hiába hivatkozott az oktatási törvény rendelkezéseire, nem sikerült meggyőznie a román tanácsosokat. „Mindig találtak valamilyen kifogást: hol nem volt megfelelő épület, hol pedig azt az egyet sem adták volna ki. A lényeg, hogy nem akarták, hogy Segesvárnak legyen egy magyar iskolája” – panaszolta évekkel ezelőtt Farkas Miklós, a már nyugdíjba vonult matematikatanár.

Az adminisztratív kísérletekkel szinte egy időben a Magyar Polgári Párt is megpróbálta a maga útját bejárni. Anyaországi segítséggel sikerült egy központi ingatlant vásárolni, azonban az impozáns épület átalakítása mindmáig várat magára. A nagy kérdés az, hogy néhány év múlva lesz-e kinek magyar iskolát indítani? Segesváron két óvodában működik magyar csoport: egy belvárosiban és egy lakótelepiben. A gyermeklétszám egyik helyen sem éri el a húszat. "Az a gond, hogy minél tanultabb egy fiatal, annál nagyobb az esély arra, hogy elveszítsük, ne térjen vissza Segesvárra családot alapítani. A külföld, Kolozsvár és Marosvásárhely elszippantja azokat, akik az utánpótlást biztosíthatnák" - nyugtázza László Imola. A tanárnőt egyetlen dolog vigasztalja: az egykori diákok túlnyomó többsége nemcsak érvényesülni próbál a nagyvilágban, igyekszik minden körülmény között magyarnak maradni. "A magyar iskola körül semmi mozgás, mintha elhalt volna minden. A kollégák közül is sokan értelmetlennek tartják az ügy erőltetését. Ráadásul az épület körül sincs minden rendben. Én amondója vagyok, hogy ha kevesen is vagyunk, nem szabad lemondanunk erről az álmunkról" - állítja és egyben tanácsolja a kételkedőknek László Imola.