A haladó nyilvánosság nehezen fogadja el, hogy felnőtt egyének felnőtt módjára cselekszenek, és ennek következményeként jöhetett létre egyfajta megállapodás a szankciók kapcsán - PestiSrácok.

A haladó nyilvánosság képtelen feldolgozni, hogy felnőtt emberek felnőttként viselkednek és ezért születhetett kompromisszum a szankciókról Ambrózy Áron 2025-01-27

Szijjártó Péternek az elmúlt hétvégéje teljességgel azzal telt, hogy megpróbálta érzékeltetni 360 fokban forgó kollégájával, valamint az Oroszországot felosztani kívánó Észt Birodalom vezetőjével, Kallasával, hogy a szankciók meghosszabbításához való hozzájárulásunk feltétele az, hogy Ukrajna végre hagyjon fel Szlovákia és Magyarország energetikai kihasználásával. Az üzenet végül eljutott hozzájuk, míg a cselédsajtó továbbra is zavartan bámul, és nem tudja felfogni a helyzetet. Most pedig következik az alapos magyarázat!

Az van, hogy a percepciójuk alapvetően hibás volt. Egy hazugság, amit vagy elhittek maguknak, vagy csak úgy tettek, mintha. Ez a képzet nyilván csereszabatos az önmagát lengyel miniszterelnöknek álcázó német ügynök, Tusk vélekedésével, mely szerint Magyarország Putyin csapatában focizik, ezért akadályozza az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását. Ez természetesen sosem volt igaz, csak a szereplőknek ezt a szövegkönyvet nyújtották át saját véleményükként. És noha a szankciók alapvetően ártalmasak számunkra, az oroszok meg egész jól elpengetnek így is, de ha ez az ára a nyugibogyónak, akkor rendben, megszavazzuk. Az egyetlen feltétel, amit szabtunk, az annyiból állt, hogy jöjjön az olaj és a gáz, Ukrajna pedig ne azon elmélkedjen unalmas óráiban, hogy az orosz kapituláció után lendületből beveszi Budapestet.

Vagyis az történt, hogy amit mondtunk, azt is csináltuk. Garanciát kértünk a szavazatunkért cserébe, és miután mi megkaptuk a garanciákat, ők megkapták a szavazatunkat. Felnőtt, cselekvőképességüknek teljes birtokában lévő államok így szoktak üzletelni; fura módon az volt a történelem zsákutcája, amikor a nyugatiak infantilis mondókázásokkal és rágalmak terjesztésével, a keletiek (Ukrajna, Oroszország) pedig ordítozással, erőszakkal, fenyegetésekkel próbálták elérni, amit akartak. A felegyenesedve járó, gyerekszobában felnőtt, szobatiszta politikusok pedig a tárgyalások során megképződő alkukban és kompromisszumokkal hittek mindig, és Trump visszatérésével újra ezeket a kényelmes, kocsmai verekedéseket nélkülöző világot fogjuk élni. A kért és megkapott garanciák erre mutatnak.

A baloldali média még mindig nem képes felnőni a kihívásokhoz; továbbra is úgy állnak a Szabadság téren, mint a tyúkok hajnalban, várva az etetőt. Reményeik szerint semmi sem fog megváltozni, ezért ragaszkodnak a torzult nézeteikhez, hogy...

Magyarország igazából meg akarta fúrni a szankciós rezsimet Putyin parancsára, csak Brüsszel legyőzte, lenyomta, megbuktatta Orbánt;

egy semmit nem érő papirosért cserébe elengedtük a szankciókat, pedig nem akartuk fúrni, ennyit érünk, eladtuk magunkat, mint Manhattan őslakosai az üveggyöngyökkel házaló hollandoknak.

Természetesen a kettő némileg ellentmond egymásnak, de a valódi haladó újságírót sosem háborította, hogy nyilvánvaló ostobaságokat közölnek, hiszen a munkásságuk jelentős része éppen ilyen tartalmakból tevődik össze (például a nőként definiált zigóták esete).

Mi meg azt kaptuk, amit kértünk a szavazatunkért cserébe, ennek pedig nem érdemes lebecsülni az edukációs hatását. Elkezdtük fejleszteni a nyugati politikusokat, tulajdonképpen elvittük Brüsszelbe a civilizációt. Az emberek tárgyalnak, nem fenyegetőznek, nem hisztériáznak, majd végül megállapodnak. Majd egyszer a tekintélyelvű, parancsuralmi rezsimekben boldog balos újságírók is felismerik, milyen nagyszerű dolog is ez a demokrácia meg a jogállam.

Kép a középpontban: Szijjártó Péter részt vesz a mai brüsszeli külügyminiszteri tanácskozáson. Fotó: Szijjártó Péter hivatalos Facebook-oldala.

Facebook hozzászólás

Brüsszel, az európai politika középpontja, jelenleg az energiaválság kihívásaival néz szembe, amelynek megoldásában Szijjártó Péter kiemelkedő szerepet játszik. Az energiapolitikai döntések és a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságúak a helyzet kezelésében. Az események folyamatosan alakulnak, és a vezető politikai szereplők, mint Szijjártó, igyekeznek hatékony stratégiákat kidolgozni a stabil energiaellátás biztosítása érdekében.