A Hajógyári-sziget rejtett titkai: egy több ezer éves mese a császári palota árnyékától Budapest szabadtéri bulijának nem hivatalos uralkodójáig.
A Budapest északi csücskében, a zöldellő Hajógyári-sziget rejtett kincsek sokaságát őrzi, miközben napjainkban a fesztiválozók egyik legkedveltebb találkozópontja. Ez a sziget nem csupán a Sziget Fesztiválnak ad otthont, hanem lenyűgöző történelmi és természeti értékekkel is gazdagítja a főváros kulturális palettáját.
Amikor Budapestre gondolunk, sokunk képzeletében a Duna, a Parlament vagy a Budai Vár képe jelenik meg. Azonban a főváros zöldellő oázisaiban és rejtett kincseiben számos különlegesség vár felfedezésre, köztük az óbudai Hajógyári-sziget. Ez a híres sziget, amely napjainkban leginkább a Sziget Fesztivál révén vált ismertté, nem csupán egy eldugott koncerthelyszín; hanem egy igazi történelmi kincs, amely gyökereit a római korig követi. A sziget felfedezése során nem csupán a zene varázsát élvezhetjük, hanem a múlt ezeréves titkait is feltárhatjuk.
De vajon honnan eredt ez a Duna közepén elterülő földsáv, és milyen utat járt be, hogy a magyar hajózás és ipar egyik központi helyszínévé váljon? Miért lett az utóbbi harminc évben a Sziget Fesztivál a nyár igazi szívverése? Fedezd fel velünk ezt a lenyűgöző történetet, és merülj el a mítoszok és valóság határvonalán, egy izgalmas kalandra hívva mindenkit, aki kíváncsi a múlt rejtelmeire!
A Hajógyári-sziget története nem most kezdődött. Tulajdonképpen majdnem kétezer éve már a római birodalom része volt, de akkor még nem szigetként ismerték, hanem a Duna partjának egy természetes kiemelkedéseként. Az 1836-ban történt kotrási munkák során bukkantak fel először a tudósok előtt a római emlékek: az úgynevezett Vidra kotróhajó ugyanis kőfalakba ütközött, amik bizonyították, hogy valamikor a Duna medrében római falak álltak.
Publius Aelius Hadrianus, aki később a híres Hadrianus császár néven vált ismertté, a Kr. u. II. században egy lenyűgöző, közel tízezer négyzetméteres helytartói palotát emeltetett a területen, amely akkoriban még nem volt sziget, hanem a pannóniai vidék részeként létezett. A Duna partjára épült impozáns palota a római birodalom egyik kulcsfontosságú központjává vált, működve mint fogadási és irányítási központ, ahonnan a provincia egészét hatékonyan lehetett kormányozni. A palota körül fürdők, kikötők és állami épületek sora hozzájárult a hely vibráló életéhez, megteremtve egy nyüzsgő közösségi teret a római kultúra ölelésében.
A történelmi múlt szó szerint a föld alatt lapul: a sziget déli csücskében található palota boltozatos termei, mozaikok és freskók díszítette falai ma is arra várnak, hogy teljesen feltárják őket, de már így is az ország egyik legjelentősebb római kori régészeti helyszíne.
A sziget későbbi története szorosan összefonódott a hajógyártás fejlődésével. A XIX. század elején, 1835-ben gróf Széchenyi István megalapította az első Óbudai Hajógyárat, amely hamarosan az ország egyik legjelentősebb ipari központjává vált. Az itt készült első gőzhajó, az Árpád, 1836-ban került vízre, és a gyár dinamikusan fejlődött, számos embernek biztosítva munkalehetőséget. Az Óbudai Hajógyár nem csupán a helyi gazdaság motorja lett, hanem a hazai hajóépítés jelképévé is vált.
