A Berkeley maffia után most megérkezett az Ivy League maffia!
Az indonéz elnök nyugati végzettségű gazdasági tanácsadókkal veszi körül magát, amely politika a Suharto-elnökség (1967-1998) alatt gazdaságirányító szerepet betöltő "Berkeley maffiával" és a Chilében prominens "Chicagói Fiúkkal" (1970-1980-as évek) is hasonlóságot mutat.
Prabowo elnök irányítása alatt Indonézia újra ambiciózus gazdasági reformokba kezd, célja, hogy az ország éves GDP-növekedését a jelenlegi 5%-ról 2029-re 8%-ra emelje. A közelmúltban létrehozott Danantara, amely Indonézia második szuverén vagyonalapja, a közszolgáltatások reformjára, az állami vállalatok átalakítására és eszközeik jelentős növelésére összpontosít az energia, a mesterséges intelligencia, az élelmezésbiztonság és a kritikus ásványi anyagok terén. A Danantara célja, hogy Indonéziát újra pozicionálja a globális termelési láncokban, együttműködve Öböl-menti alapokkal és a nemzetközi tőkével. Az elnök közvetlen irányítása alatt működő alap 20 milliárd dolláros kezdőtőkével indult, de várhatóan 900 milliárd dolláros állami vagyont fog kezelni.
A Danantara elindítása után a Jakarta Composite Index 7,1%-os csökkenést mutatott, amelyet körülbelül 622,7 millió dollár értékű folyamatos külföldi tőkekiáramlás követett. Ez a jelenség érthető egy olyan bonyolult politikai és gazdasági helyzetű országban, mint Indonézia, ahol a nagy léptékű intézményi újítások gyakran kételyeket és bizonytalanságokat keltnek. A legnagyobb aggodalmak között szerepel a Danantara átláthatóságának és elszámoltathatóságának hiánya, ami megkérdőjelezi, hogy valóban képes lesz-e a gazdasági növekedés új motorjává válni, vagy csupán a politikai manipulációk és a haveri kapitalizmus eszközévé. Indonézia jelenleg nem teljesíti az állami vagyonalapokra vonatkozó legjobb gyakorlatokat (ismertebb nevén Santiagói Alapelvek), így a Danantara irányítási megközelítése inkább a hírhedt malajziai 1Malaysia Development Board (1MDB) esetéhez hasonlítható.
A befektetői bizalom kérdéseit a történelmi analógiák is árnyalják, hiszen Indonéziában a gazdasági átalakítások során hagyományosan az elit technokraták és a központosított államhatalom eszközeihez nyúlnak. A Danantara vezetősége 22 tagjából kilencen az Ivy League intézményeiben végeztek, míg a csapat többi tagja is jelentős nyugati egyetemeken szerezte meg diplomáját és alakította ki kapcsolati hálóját. Az elittechnokraták ilyen mértékű koncentráltsága néhány megfigyelőt arra indított, hogy a csoportot "Ivy League maffiának" nevezzék, utalva ezzel a "Berkeley maffiára", amely Suharto elnök környezetét alkotta több mint három évtizedes hatalomgyakorlása alatt.
A Danantara befektetései olyan iparágakat céloznak meg, amelyek a globális ellátási láncok instabilitása és az erőforrások nacionalizálásának növekedése közepette is képesek hozzájárulni a GDP növekedéséhez és az önellátás fokozásához. Ennek érdekében a cég a természeti erőforrások értékesebb hasznosítására, valamint a mezőgazdasági, logisztikai és energetikai infrastruktúrák korszerűsítésére összpontosít. A célja, hogy Indonézia regionális vezető szerepet töltsön be olyan kulcsfontosságú területeken, mint az energia, a mesterséges intelligencia, az élelmiszerbiztonság és a kritikus ásványi anyagok. A siker eléréséhez azonban elengedhetetlen a befektetői és közbizalom helyreállítása. Ehhez az "Ivy League maffia" világos irányelveket kell, hogy közzétegyen a Danantara működéséről, valamint a befektetési és kockázatkezelési elvekről. Átláthatóság hiányában az új vagyonalap valószínűleg olyan kockázatos vállalkozásnak fog tűnni, amelynek sikeressége kétséges.
